Hogy valami működjön, alaposan és hosszan kell építeni, de rombolni sokkal gyorsabban lehet. A Tisza-kormány ebben legalább példát mutat. Most már az első fázis végén vagyunk, innentől kezdve látványossá válik a rombolás és a semmittevés következménye.

Persze egy ideig lehet még mutogatni, kenegetni, sőt azt is lehet mondani, hogy minden csodálatos, mert az emberek még nem érzik a bőrükön azt a rettenetet, amit közéjük hoztatok, de az időtök vészesen fogy, sokáig nem lehet már leplezni a mögöttünk álló hónapok gyalázatos summáját. Az igazság pillanata duplán fog fájni azoknak, akik azt hitték, hogy valamilyen tündérmesébe csöppentek Magyar Péter uralmával. 

Sajnos ez horror, abból is a csontig hatoló fajta.

Egyesek számára úgy kezdődött ez a pár hónap, mint egy vidám piknikező nap, a gyanútlan szereplők a napsütést csodálják, a csicsergő madarakat és a gyönyörű természetet, aztán előbújik a szörny az erdőből. Azok, akiket átvertek, gyanútlanul sétálnak a természetben, mi azonban tudjuk, hogy a körítés csak megtévesztés, mi a virtuális tévéből szemléljük a horrorfilmet és érzékeljük, tapasztaljuk, hogy ott bujkál a rengetegben a gonosz. Az teszi különösen tragikussá a történetet, hogy hiába vagyunk tévénézők, akik tudják a forgatókönyvet, minket is elér a gonosz keze, mert ugyanabban a filmben szereplünk. Bármennyire fáj, mindannyiunk számára megérkezik a tagló, csak annyi a különbség, hogy mi legalább tudatában vagyunk ennek és készülhetünk rá.

Ez azonban nem ment meg bennünket a következményektől.

A választások óta hat hónap telt el, az új kormány öt hónap óta rontja a levegőt, mert sajnos a szabadságból és friss levegőből nem lett semmi. Hozzá nem értő kormányzás, külföldi érdekek kiszolgálása, káderhiány, tehetetlenség, cserében maximálisan kiélt bosszúvágy. Ezt kaptuk a földi mennyország helyett és ez még csak a kezdet, kedves honfitársaim. A gatya felkötése most kezdődik igazán, amikor a leálló gépezetet követően megérkeznek a cudar idők. Teljesítmény és stratégia helyett szenvedés és túlélés, fejlődés helyett rombolás, jóléti intézkedések helyett az emberek megsarcolása.

Eljön nemsokára az idő, amikor az "erre szavaztunk" helyett majd az ökölbe szorult kezek és a "nem erre szavaztunk" világa érkezik meg, csak az már késő lesz. Belevittetek mindannyiunkat a málnásba, kiutat pedig ne várjatok ettől a brigádtól, aki megígérte nektek a Kánaánt.

Azt valaki másnak/másoknak kell majd elhozni.