Magyar Péter szerint az uniós vétó nem erény, de a "szövetség" már győzelemnek számít

Vétó helyett szövetségek. Fenyegetés helyett egyeztetés. Gyűlöletkeltés helyett kőkemény tárgyalások és néha egy fontos mosoly - ezzel a felütéssel kezdte a bejegyzését Magyar Péter, amivel egyben - persze szubjektíven - értékelte is az októberi uniós (Európai Tanács) csúcsot.

Kezdjük ott, hogy a vétójogot, ahogy azt az elnevezése is mutatja, az uniós szerződések biztosítják a tagállamok számára.

Lényege pont abban van, hogy egy tagállam ennek a jognak a segítségével megakadályozhassa az olyan egyhangúságot követelő döntések meghozatalát, amelyek az adott tagállam kormányának (!) megítélése szerint sértik a nemzeti érdekeket. Vagyis a vétójog alkalmazásával (vagy belengetésével) a tagállamok védik a szuverenitásukat. Ezen túl, jelzi a tagállamok egyenjogúságát, tehát azt, hogy egy kisebb tagállam ugyanannyi joggal rendelkezik, mint egy nagyobb és gazdaságilag erősebb tagállam.

Következtetésül, egy tagállam akkor nyúl ehhez az eszközhöz, ha a politikai akaratát nem tudja érvényesíteni, vagyis nem tud olyan kompromisszumot kiharcolni, ami a nemzeti érdekeinek megfelelne.

Így a Magyar Péter által negatív színben feltüntetett vétó valójában egy olyan jogi eszköz, amely minden tagállamot megillet, és az bármikor használhatja - még ha ez a többi tagállam tetszését nem is nyeri el - az uniós szerződések által felsorolt ügyekben. Legalábbis egyelőre! 

Magyar Péternek nyilván, habár ő is belengette a vétót az uniós csúcs előtt "nagy bátran", az ilyen típusú szituáció nem igazán ismerős. Hiszen könnyű úgy a vétó belengetésével dobálózni, ha közben több tagállam is körbeveszi az embert, egyfajta védelmi pajzsot nyújtva. Ráadásul Magyarország egyik megvitatott uniós témában sem volt kezdeményező, csak csatlakozott a többi tagállamhoz. A migráció kérdése más, de azt tudjuk, hogy ott a szigorú fellépést még az előző kormány indította el.

Egyszóval, Magyar Péter "keménykedik", ugyanakkor azt is fontos tudni és szem előtt tartani, hogy nem egyedül áll egy fősodorral szemben. A "szövetségesek" szóra egyrészt legyen elég annyi, hogy megnézzük a képeket: Donald Tusk és Zelenszkij (akit Magyar Péter az 1956-os budapesti megemlékezésre is meginvitált). Másrészt, hogy minden tagállam a saját érdekei szerint cselekszik, amely szükségképpen hoz létre nem tartós, de "átmeneti" (!) szövetségeket.

És, hogy mi volt a magyar kormányfő következtetése az uniós csúcs után? Nos, azt, hogy "minden fontos kérdésben győzött a magyar érdek".

A helyzet viszont az, hogy igazából semmiben sem győzött még, csak az ő fejében. 

Érdemes megnézni, hogy az egyik, Magyar Péter által az uniós csúcsról közzétett képen (ld. fent) csak három kormányfő szerepel: Fico, Tusk és Magyar. Érdekes, hogy vajon Babis cseh kormányfő miért nincs rajta a képen? Csak nem személyes bosszúból? Valószínűleg nagyon fájhatott a magyar kormányfőnek a "migrációs incidens" után az, hogy Babis az európai Patrióták találkozóján Orbánt ölelte a keblére és nem őt. És ebben sajnos semmi nevetni való sincs.