Pokolnál hangosabb? — Az eddig bevált Macron-beszéd most hiábavaló lesz

Október 18., vasárnap, este 8 óra. Ekkor tartja meg rendkívüli elnöki beszédét Emmanuel Macron. Kérdés persze, hogy minek. Ugyanis mintha sem a franciák, sem maga Macron nem képes tanulni a hibáiból. Ha belegondolunk, hogy hány ilyen felforgatás történt az elmúlt években, amikor a rendcsinálás helyett hagyták eszkalálni az erőszakot, akkor szomorú következtetésre jutunk: Franciaország törvényei csak dísznek jók, különösen most, amikor nem érvényesítik azokat. Habár eddig a francia elnököt kimentette a "néphez intézett beszéd", mint ismert politikai kommunikációs formula, azonban jelenleg semmit nem fog érni. 

Történelmi épületek, komplett városrészek váltak semmissé, háborús állapotok uralkodnak Párizsban és Marseille-ben, afrikai, közel-keleti bevándorlók tízezrei fenyegetik az őslakos fehéreket. Egy nap leforgása alatt több mint 1500 kifosztott üzlet, több százmillió eurós kár, több mint 1800 ember őrizetben. Csak Párizsban 855 embert állítottak elő szombaton, ami történelmi rekord. Jelenleg így állunk. 

És eközben fel kell tenni a kérdést: bárki emlékszik még arra, hogy miért is indult a “tüntetés"? Azon kívül persze, hogy a CNN vagy a többi közismerten hírtorzító, hírhamisító médium mit hazudik olvasóközönségének. Eredetileg ugyanis — legalábbis a tüntetők kommunikációja szerint — az alulfinanszírozott iskolák és a rossz oktatási körülmények miatt indult egy megmozdulás.

Eltelt valamivel több mint huszonnégy óra. Diákokat nem nagyon látunk, de még csak jól öltözött tanárokat vagy alumnisokat se. 

Itt a forradalom volt a lényeg. Franciaország valójában nem elégelt meg semmit. Az afrikaiak elégelték meg, hogy rongyos 1200 euró ingyenpénzt kapnak “csak” (igen, családos migráns ennyit kap, és egyedülálló nem is nagyon van arrafelé), a történelmi emlékezet pedig csak szorongást okoz nekik, még a végén kiderül, hogy nekik nincs vagy traumatikus az emlékezet. 

Normális esetben (és világban) Magyarországnak semmi köze nem kéne, hogy legyen a franciaországi pusztításhoz.

Csakhogy mióta az Európai Unió immár tizenkettő-tizenhárom éve képtelen mit kezdeni az arab tavasz által megszült migrációs hullámmal, és minden uniós kormányt kötelezettségszegési eljárással fenyeget (ó, ha az állami kassza erről mesélni tudna…), hazánk mindig előképet kap arról, hova fajul egy szempillantás alatt a kulturális és szociális különbségekre fittyet hányó lakosságcsere. 

A magát büszke szociálliberálisnak (és nem mellesleg agnosztikus katolikusnak) nevező Emmanuel Macron újra és újra szembesülhet a fentiekkel. Persze szembesülhet a sárgamellényesek, illetve a francia szakszervezetek tiltakozásával is, és azzal, hogy nem fogja levakarni magáról (elődjével, Francois Hollande-dal egyetemben) a bevándorláspárti politikát. Még akkor sem, ha most éppen az “erőszak ellen” emeli fel a szavát. 

Macron megrémült. Így hát ahhoz az eszközhöz nyúl ismét, ami eddig mindig kihúzta őt a fekáliából: a néphez intézett beszédhez. Csakhogy, ami 2020-ban, a Covid-válságtól, illetve a balul sikerült 2023-as nyugdíjreformtól megmentette, az most aligha. 

A magyar idő szerint ma este nyolc órakor kezdődő beszéd és nem mellesleg a 143 éves porig rombolt városházáját épp sirató Limoges városának polgármestere, Guillaume Guérin egy valamire kitűnően rámutat.

Franciaország egy olyan ország, aminek vannak hatósági rendelkezései ugyan, de minek. Nem meri alkalmazni, nehogy feketepontot szerezzen az Európai Bizottságnál, a nagyvárosi francia szocialista-liberális szavazóknál vagy épp a hamisan “potenciális szavazói bázisnak” tartott bevándorlóknál. 

Macron nem akar “erőszakhatalom” lenni. Ehelyett felfalja őt maga az erőszak. 

Kiemelt kép: Emmanuel Macron. Fotó: LUDOVIC MARIN/AFP.