Üdvözlendő a petíció, de a gyerekeinket célzó lelki terrortámadás ellen másra is szükség lehet

Online petíciót indít a KDNP a gendertörvény ellen. Amellett, hogy a kezdeményezés üdvözlendő, egy két és fél éves kisfiú apukájaként sajnos azt gondolom, hogy emellett az ellenállás egyéb módjaira is szükség lesz, ha meg akarjuk védeni a gyerekeinket. Ennek pedig az az oka, hogy ennek a pusztító tervnek semmi köze nincs a népakarathoz vagy ahhoz, hogy a magyarok milyen jövőt szánnak a gyerekeiknek. Ez egy, az egészséges magyar társadalom elleni lelki terrortámadás, az ilyesmiről pedig nem szokták előre megkérdezni a megtámadott felet.

Rétvári Bence arról beszélt a bejelentés kapcsán, hogy az európai sajtóban Magyar Péter miniszterelnök a genderküzdelem hősévé vált. Amellett, hogy ez Karácsony Gergelynek biztosan rendkívül rosszul esik, szerintem ez sajnos nem véletlen. Mégpedig azért nem, mert ez a döntés soha nem volt a magyarok döntése, az intézkedést ünneplő Nyugat pedig azért boldog, mert hatalomra segítettek valakit, aki ezt az emberek akarata ellenére bevezette, és ezt nyilvánvalóan nem azzal a céllal tette, hogy változtasson rajta, ha ellenállásba ütközik. Ha ez így lenne, akkor eleve népszavazást írt volna ki arról, hogy mit gondolnak erről a magyarok.

De nem így történt, ezért én arra tippelek, hogy a Tisza-kormány, megpakolva a feketeöves genderpropagandistákkal (ami szintén nem véletlen), soha nem akarta figyelembe venni az emberek véleményét, még abban az esetben sem, ha a magyarok többsége esetleg tiltakozna ellene. És számíthatunk rá, hogy egy elsöprő petíciós siker esetében is ragaszkodni fognak hozzá, sőt, arra tippelek, hogy a szokásos technikát fogják alkalmazni: a petíció, a népakarat és a józan ész totális degradálását. Minden erejükkel meg fogják próbálni a lehető legjelentéktelenebbé tenni a kezdeményezést.

Hogy mire gondolok? Például arra, hogy Magyar Péterék jó eséllyel belengetik majd, ha szükségesnek látják, a „Fidesz/KDNP által lefizetett aláírókat”, akiket nyilvánvalóan Orbán Viktor kézivezérel, hogy aláássa a jogállamot.

Meg ha esetleg túl sok aláírás lenne, mondjuk esetleg több, mint ahány „fideszes” Magyar Péter szerint Magyarországon van, akkor a kamuprofilok, kamuadatok, kamuemberek, külhonból importált aláírók ürügyén fogja totálisan ignorálni az eredményt.

Ezen sorokat írva elgondolkoztam egyébként, hogy talán nem kellene tippeket adnom, de aztán mégis leírtam, mert a vérg3ci-érdemérem várományosainak nem kellenek a magamfajta rutintalan kisember ötletei.

Mint ahogy az előbb már említettem, a petíció jó dolog, és kiváló hivatkozási és kommunikációs alap, mégis azt gondolom, hogy egyéb BÉKÉS (!) módszerekre is szükség lesz, és nemcsak módszerekre, hanem a gyerekeik érdekében elszánt, normálisan gondolkodó szülőkre, nagyszülőkre és a jövőben családot alapítani tervező fiatalokra is.

És ne legyenek kétségeink, vagy inkább kétségeik azoknak, akik nem akarják bevallani, hogy sokunknak igaza volt, amikor erről beszéltünk annak idején, ezért védekezésképpen ők „nem hisznek” benne, hogy valaha bekövetkezhet, hogy szakállas nénik lephetik el a kisgyerekekkel foglalkozó intézményeket. A progresszív Nyugaton ugyanis éppen ez történik, és feltételezem, hogy ott is csak az olyan ártatlannak tűnő kérdésekkel kezdődött, mint az, hogy „lehet-e egy kisfiú kedvenc színe a rózsaszín”, vagy „lehet-e egy lány tűzoltó”.

Elképzelhető, hogy az édesapáknak sajnos fel kell készülniük arra, hogy ha kell, akkor akár BÉKÉS élőláncot is alkossanak a gyerekeik intézménye körül tiltakozásul.

És hogy van-e esélyünk?

A kérdés kóstolgatása közben tartsuk észben, hogy a magyar miniszterelnök rendkívül gyáva. Ha elég nagy a társadalmi elégedetlenség, akkor a saját hatalmát féltő és a népszerűségéért még a frizurájánál is jobban aggódó miniszterelnök jó eséllyel visszavonulót fog fújni. Ha pedig nem, akkor meg nincs kétségem afelől, hogy a magyar szülők addig tartanak ki akár egy élőláncban, ameddig szükséges.