Ha olyan portálokat látogat, ahol elhallgatják, hogy a francia szélsőbaloldal és Mélenchon áll a diáklázadások mögött, Ön propaganda és agymosás áldozata

A francia erőszakos szélsőbaloldali zavargások mögött három meghatározó „diákszervezet” áll. Közülük egy csak „utcai szövetséges”, a másik kettő ellenben intézményesen is köthető a Jean-Luc Mélenchon Engedetlen Franciaország (LFI) elnevezésű pártjához. Amely párt választást akar nyerni, ezért valamit fel kell mutatniuk az esélyes Le Penékkel szemben. Úgye, most Önben is átvillant, hogy esetleg ez a diáklázadás a szélsőbaloldal egyik kampányeleme…?

Előfordulhat, hogy átesett már némi érzékenyítésen, és jelenleg úgy gondolja: lehet, hogy kissé hevesek ezek a francia fiatalok, dehát végülis róluk, az ő jövőjükről van szó. El kell fogadni, sőt, támogatni kell, ha küzdenek érte. Egy szebb holnapért. Egy élhető, szabad és elfogadó világért. Bla, bla, bla… Hogy néhány autó kigyullad, pár kirakat betörik, hát előfordul az olyan.

A diákszakszervezetek, mint politikai ugródeszkák

Nos, helyezzük a kérdést tényleg nagyon röviden, kicsit más megvilágításba. A diáklázadást szervező diákszervezetek egyike, a Középiskolások Szakszervezeti Uniója (USL). Ennek a szervezetek a vezetője és legnagyobb hangadója egy Ryad Rani nevű diák. Aki nem mellesleg a 2026-os önkormányzati választáson az LFI színeiben indult képviselőjelöltként Wattrelos városában. Érdekességként, Rani már a szakmai gyakorlatát is egy LFI-s képviselő mellett töltötte. Ha azt hisszük, napjaink franciaországi történetében meglepő, egy ilyen harcias diák megjelenése (aki mögött az LFI) áll, idézzük fel Louis Boyard nevét, aki a 2019-2020-as nyugdíjreform elleni tüntetések egyik fiatal arca volt. (Az is megérne egy misét, mi bajuk volt a nyugdíjreformmal, de talán máskor…) A lényeg, hogy Boyard 2022-ben, 21 évesen lett parlamenti képviselő. Az LFI színeiben indult.

• Nem akarom nagyon összekuszálni a fejekben a szálakat, de annyit fontos megjegyezni, hogy Boyard az Országos Középiskolás Szakszervezet (UNL) elnökeként vált harcos utcai aktivistává. Ez az UNL azonban 2021-ben, Boyard képviselővé választásának évében felbomlott. Két évbe tellett, amíg 2023-ban más diákszervezetekkel egybeolvadva újraszerveződjön, igen, USL-néven. Az újjáalakult USL célja a szétforgácsolódott középiskolai csoportok egybeszervezése, egy harciasabb, radikálisabb, hálózatosodó mozgalomba, amely egyértelműen az LFI köré épül. Az USL-t a francia sajtóban rendre az LFI felé vezető „politikai ugródeszkaként” jellemzik.

A radikális baloldali szervezetek felfalják teremtőiket

A másik diáklázadást tüzelő szervezet az egyetemi csoportokat gyűjti össze. Az Egyetemi Diákszövetség (L'Union Étudiante) a legnagyobb és legbefolyásosabb egyetemi szervezetként az USL-el közösen szervezi és koordinálja a jelenlegi akciókat. Érdekes módon szintén 2023-ban alakult. Mégpedig úgy, hogy a Franciaországi Hallgatók Országos Szövetsége nevű patinás diákszervezetből kiváltak azok a fiatalok, akik még a hagyományosan baloldali szervezetnél is radikálisabbak voltak, és az LFI stratégiájának megfelelő hálózatosodást akarták elérni. A francia sajtóban éles vita tárgya, hogy az L’Union Étudiante vezetői és tisztségviselői közül többen közvetlenül jelöltként szerepeltek az LFI választási listáin. Ráadásul hiába utasítják vissza az LFI-vel való szoros kapcsolat vádját, nyilatkozataik és követeléseik szinte teljes átfedésben vannak Jean-Luc Mélenchon politikai programjával.

'68-soha nem érhet véget

De mégis, mit sertepertél Mélenchon és pártja a diákok környékén? Nem lehet, hogy mégis számít nekik az oktatás romló helyzete, a túlzsúfolt tantermek, a lelakott iskolaépületek? Nem hinném… Pláne, hogy Mélenchon az 1968-as diáklázadáshoz szereti hasonlítani a mostanit, amiben már akkor is részt vett. Nem meglepő módon akkor is lelakottak voltak az iskolaépületek, meg túlzsúfoltak a tantermek, akkor is a romló oktatás miatt vonultak utcára a diákok. ’68 óta semmi nem változott. Legalábbis atekintetben nem, hogy a szélsőbaloldal azóta is politikai bunkósbotként forgatja az oktatást, és hülyíti és hálózza be a gyerekeket már középiskolás koruk óta. Ha valami ellen lázadni kellene, akkor az éppen a politikai ped§fília bűnében évtizedek óta tapicskoló francia szélsőbaloldal, amelyet végre ki kellene űzni az oktatás, de legfőképpen a gyerekek környékéről. Ehelyett Mélenchon és pártja aktívan támogatja a diáklázadást és az utcai politizálást, politikusait is arra ösztönzi, hogy vegyenek részt a tüntetéseken. Az LFI-nek ezzel ugyanakkor egyetlen célja van, a mozgósítás, az aktivitás fenntartása a közelgő választásokig. Addig a cél, hogy minden diák Mélenchont hallgatva aludjon el, ahogy egy diáktól rendszeresen idézik a fura szituációt.

Az a baj, hogy Mélenchont még Le Pennél is jobban gyűlölik

Mélenchon ugyanis nem annyira szimpatikus politikus. Lényegében még a mérsékelt baloldaliak is gyűlölik. (Pláne, hogy az LFI háttérszervezetei az ő szervezeteik szétverésével jöttek létre), de nem is ez a legfőbb problémája, hanem a nem baloldaliak. Az első fordulóban ez a közvéleménykutatások mai adatai szerint még nem mutatkozna meg. Sőt, Mélenchon elmondhatja magáról, hogy sikerrel utasította maga mögé a mérsékelt baloldal és a zöldek többi jelöltjét, így ma ő a baloldal arca. Ráadásul előzi a cetristákat is. Hogy értsük, a felmérések szerint Marine Le Pen Nemzeti Tömörülését az első fordulóban 32 – 36 százalék támogatná, Jean-Luc Mélenchont 15 – 18, mg a centrista Horizons jelöltjét Édouard Philippe-et 15 – 17.

Csakhogy, a felmérések arra is rámutatnak, hogy Mélenchon megosztó személyisége teljesen megfordítaná a második fordulóban megszokott metódusokat, miszerint a baloldal, a liberálisok és a jobboldal összefognak a „szélsőjobbos” jelölt ellen. Vagy beállnak egy jelölt mögé a szélsőjobboldallal való riogatás ürügyén, aztán osztozkodnak. De nem úgy Mélenchon esetén, aki, ha a felmérések szerint Le Pen ellen indulna, azaz ténylegesen második lenne az első fordulóban, a másodikban csúfosan elhasalna a Nemzeti Tömörüléssel szemben.  Mégpedig 67–69:31–33 százalékos arányban. Ez pedig azt jelenti, hogy inkább mindenki leszavazna Le Penre, csak ne Mélenchon legyen.

A franciák tehetnek arról, hogy közelengedték a baloldali aktivistákat a gyerekekhez, az iskolákhoz

Érthető tehát, hogy miért olyan hangos Mélenchon, miért próbálja a fiatalokat akciókkal frissen tartani. És miért próbálja az oktatási problémákkal, a gyerekekkel eladni magát a társadalomnak. Persze, Mélenchon vergődése jelen állás szerint Le Pennek kedvez. Ugyanakkor, ha a baloldali választók az eszükkel szavaznak, és a centrista jelöltet segítik a második fordulóba, hogy Le Pen-t megszorongassák, Mélenchon haragja fog lesújtani rájuk is. Szóval, a francia helyzet nem egyszerű, de ezt egyedül annak köszönhetik, hogy az iskolák közelébe engedték az aktivista baloldali szervezeteket. Amelyek gyakorlatilag ’69-óta élnek ebből, és eszük ágában sincs semmit megoldani. Az egész egy jó buli egy kis vandákodással, végül jól fizető politikai karrier.

• De, ha véletlenül nem ilyesmit olvasott volna eddig, akkor valószínűleg olyan portálokat látogatott, amelyek nem akarják, hogy erről tudjon. Sőt, szívesen látnának militáns szakszervezeteket a magyar oktatás környékén is. Nálunk is próbálkoztak már ilyesmivel az elmúlt 16 év alatt, ne felejtsük el. Kezdve a franciás Momentum Mozgalommal, és rendőröket füstgránáttal dobáló, elítélt vezetőjükkel, Fekete-Győr Andrással az élen. Szerencsére András nem volt a legélesebb kés a fiókban. És még egy mobilkerítés is kifogott rajta, meg a csapatán. De, idővel találhatnak náluk elvetemültebb jelölteket, is, akikkel aztán végérvényesen sakkba lehet tartani a magyar közéletet és politikát.