Magyar Péter és a nyomorpornó — Vagyis ezért káros a családi pótlék!

Ahogy elhangzottak a százezres nagyságrendű támogatásra fordított összegek a miniszterelnöktől, érezhető volt, hogy nem a Babaváró, hanem a családi pótlék felemeléséről van szó. Egy olyan támogatási rendszeréé, amely a legkevésbé sem ösztönöz senkit sem arra, hogy a születendő gyermek szerető, biztonságos környezetben nőjön fel. Eleve probléma, hogy enélkül is lassan több gyerek születik a nyomorban, mint a társadalom szívében, a családi pótlék csak felgyorsít a nem túl biztató tendencián.

A cím elsőre erős túlzásnak hangozhat, de sajnos nem az. Nem mindegy ugyanis, hogy kiket támogatsz, különösen az nem, hogy mire ösztönzöd a másik felet ezzel a támogatással. És persze az sem, mindegy, mennyi az annyi.

Hiszen jól hangzik, hogy Magyar Péter bejelentette, megduplázzák a családi pótlékot a jövő évtől. Milyen jól cseng, hogy a családi pótlék “minden magyar gyermek után jár.”

Szépen fest, hogy “egy gyermek után évi 140 ezer, kettő után 319 ezer, három után 576 ezer, négy gyerek után pedig évi 768 ezer forint többletet jelent a családoknak.” Még akkor is, ha azt már nem lehet tudni, egyszeri, havi, esetleg éves támogatásról beszélünk.

Miért van ezzel baj? Nyilván sokan “cigányozással” válaszolnának, és tény, a “segítségnek” leginkább a romák örülhetnek. De a baj ennél nagyobb. 

Nem mindegy ugyanis, hogy hova, milyen családi környezetben születik meg a gyerek. 

Születhet gazdag és átlagos, alsó-középosztálybeli környezetben egyaránt, születhet szegény, a napi túlélésért küzdő családban is, egy a lényeg: lássa a szüleit dolgozni. Hogy megértse, a pénzhez való jutás egyetlen legális módja a munka, és legfeljebb az azon keresztül történő állami támogatás, ha valóban szükséges. 

A családi pótlékkal az a baj, hogy a gyerek születésén kívül nem vár el több feltételt. Nem várja el, hogy a szülőknek legyen állandó munkájuk. Nem várja el, hogy a csecsemő bármilyen anyagi hátterű családba is születik, ott szeretetteljes szülői környezetben, mondhatni “várt gyerekként” cseperedjen fel, és ne a kulturális, illetve szociális nyomorban. 

Az ilyen nyomorban született gyermek sokkal nagyobb arányban morzsolódik le az oktatási rendszerből. Ebből pedig szinte automatikusan következik a fiatalkori, később pedig a felnőttkori bűnözés.

Annál is inkább, mivel egy ilyen nyomorban nemcsak “menő” lesz bűnözni és rácsok mögé kerülni, hanem sok esetben az “egyetlen megoldásnak” gondolt életformává válik. 

A Családi Otthonteremtési Kedvezmény ezzel szemben feltételként szabja, hogy a házaspárok köztartozásmentesek legyenek, büntetlen előéletűek, alkalmazotti és társadalombiztosítási jogviszonnyal rendelkezzenek. Vagyis mindent, amit egy becsületes, dolgozó családtól elvárhatunk. 

Nyilván ennek a támogatási rendszernek is megvannak a hátrányai, például a gyereknek “időben” meg kell születnie, ha nem akarja senki visszafizetni a kamatos hitelt. Olyan lakásban kell várni a gyereket, ami egy ilyen esetben ideálisnak mondható, és az is tény, hogy mint minden hitelhez, így  ehhez is önerőre van szükség, amit nem minden család tud összekaparni. Utóbbihoz találták ki a Babavárót, amit önerőként is lehet felhasználni például egy lakáshitelhez. Ugyanakkor annak is hasonló a feltétele: legalább az egyik félnek hároméves TB-jogviszonnyal kell rendelkeznie. És a sort persze hosszan lehetne folytatni. 

A családi pótlék bevezetése azonban kísértetiesen hasonlít az alapjövedelemre. Nemrég, 2020-ban nagy slágertéma volt a baloldalon ez a támogatási formula, aminek nagyjából az a lényege, hogy mindenki kap egy havi fix összeget, függetlenül attól, hogy dolgozik, illetve befizeti-e az adót az államnak, avagy sem. Ez a rendszer Finnországban megbukott, és ki nem találják, hogy miért. 

Mert nem ösztönözte az embereket munkára, cserébe felesleges terhet, terheket rótt az államkasszára. 

Elég hamar ki is vezették. 

És még valami: emlékszünk arra, amikor családi pótlékkal oldották meg a gyermekszületési kedvet Magyarországon. 

Ez volt 2005, amikor Gyurcsány Ferenc átalakította a családtámogatási rendszert, és az egy- illetve kétgyermekes családok egy részénél megszüntette vagy szűkítette az adókedvezményt, helyette a családi pótlék megemelésére helyezte a hangsúlyt. 

Ennek az lett az eredménye, hogy nem a nevelést, a munkát és a középosztálybeli felemelkedést ösztönözte, hanem olyan rétegekben növelte a gyermekvállalási kedvet, ahol a szociális problémák és a felnevelés nehézségei csak egyre inkább halmozódtak. 

Így ahelyett, hogy a középosztály felemelését támogatnánk, olyan réteget emelünk fel, akikben hiányzik a tudatos családalapítás, a társadalmi hasznosság és a szociális értelemben vett tudatos életvitel. 

Sajnos úgy tűnik, ez a tudatosság a jelenlegi kormányban is hiányzik. Amely állam nem ösztönzi polgárait, nemzetét a munkára, annak még sok problémája lesz a kincstárában. 

Kiemelt kép: A nyomorban felcseperedő gyermekek nagyobb eséllyel térnek bűnözői életformára. Ezeket a gyermekeket kéne időben kiemelni. Fotó: Tiszavasvári TV