Európa, amely feladta önmagát és a keresztényi gyökereit

A franciaországi események kapcsán "újra" előkerült a migráció problémája, illetve annak negatív hatásai Európa határain belül. Az irány, amelyet az európai és uniós politikusok korábban kijelöltek az európai népek számára, egy olyan út volt, amely nemcsak súlyos terhet ró Európa, főleg nyugati, és közép-európai országaira, hanem a lépéssel saját állampolgáraik biztonságát (sőt életét) is veszélynek tették ki és teszik ki azért, hogy érvényesüljön a "szolidaritás" agyonhasznált fogalma is a gyakorlatban. 

Helmut Kohl, volt német szövetségi kancellár és a Kereszténydemokrata Unió korábbi elnöke (akkor még a CDU képviselte azokat az értékeket, amelyek a név viselésére feljogosították, nem úgy, mint most) az "Aggodalom Európáért" című könyvében fejti ki, hogy mi is adja (illetve jelenleg kellene adnia) az Európai Unió alapját. 

Egyértelmű támpontként, fundamentumként pedig a kereszténység meghatározó erejét jelöli meg (az ókori filozófia, a haladás, a felvilágosodás és a humanizmus mellett). Ő - több politikussal egyetemben - úgy tekintett az Európára, amely - történelmi múltjából fakadóan - szellemi és kulturális tekintetben is keresztényi alapokon nyugszik. Ezen túl, ezt a keresztényi alapot jelölte meg tekintette az európai országok együttműködési alapjának is, vagyis annak a stabil pontnak, amelyre az uniós tagallámok építkezhetnek. 

Ezzel az állásponttal pedig nehéz vitába szállni. Sokkal inkább kritizálható azonban az, hogy az uniós vezetők éppen ezt a stabil alapot zilálják szét. Mert a korábban magától értetődő felfogás megváltozott , és ahelyett, hogy az EU vezetői, politikusai ezt a szellemi és kulturális köteléket erősítették volna, inkább szétrombolják és azt akadálynak tekintik bizonyos csoportok, illetve kisebbségek szabadságjogának érvényesülésében. 

Viták, mind szakmai, mind politikai szinten a tagállamok között ezt megelőzően is voltak. Azonban a keresztényi értékek feladása (aminek szemtanúi vagyunk most is) még több problémát szül. Hiszen ha már az alapértékekben vita van, hogyan lehet arra biztosan építkezni? 

Az Unió ahelyett, hogy megtartotta volna keresztényi gyökereit, eldobta azt a migránsok vallási irányultsága (és más kisebbségek) miatt, és ezzel együtt földbe döngölte Európa "kultúrális és biztonságpolitikai érdekeit" is. 

Ennek pedig a mai Európában megvannak a következményei, amelyet az átlagembernek kell elszenvednie. 

Emellett eljutottunk odáig, hogy a "sokszínűség" már nem a nemzeti és regionális különbségeket jelenti, amelyek "kiegészítik egymást", és amelyből "fakad az európaiságunk", hanem a különböző, - még felsorolni is nehéz - szexuális irányultságokat, nemi identitást, bőrszínt és vallási irányultságot jelent. 

Vagyis mind az uniós, mind az európai politikusok (tisztelet a kivételnek) újraértelmezték Európa alapjait, illetve "szükségességének a megindoklását". Pedig a volt kancellár szerint "egy valami nem történhet meg: hogy utóbbi megindoklását rábízzuk a korszellemre, hátha ezáltal [a fiatalok] könnyebben megértik mit is jelent Európa." Jelenleg pedig pont ez történik, hiszen Európa alapjait és annak szükségességét alapjaiban zúzzák szét. 

Ahogy Kohl írja, a "nyugati kötődés" fogalma "egy eszmei és etikai helymeghatározás" és "csak véletlenül jelentett földrajzi irányt". És hol vannak most ezek az eszmék? Hol vannak a keresztényi értékek, amelyeken Európa nyugodott? Ki képviseli most ezeket? Nyugodtan elmondhatjuk, hogy a "nyugat" már csupán földrajzi irányt jelent, semmint "eszmei helymeghatározást". 

Attól, hogy számos ország, köztük Németország is, ahol a "multikulturalizmus" más jóval korábban burjánzásnak indult, feladta keresztényi gyökereit kulturális és szellemi értelemben is, vajon nekünk is követnünk kellene ebben őket? Hiszen láthatjuk, hogy az az irány merre vezet. Mert ne feledjük, a nyugat már nem a régi értékközösséget jelenti, hanem csupán a földrajzi elhelyezkedést.