Az Amnesty bedurcizott, amiért a szülők nem akarják a gyermekeik közelében látni őket

A szegény placek kesergései műfajában alkotott ma nagyot a Telex című hatalompárti kiadvány. Az Amnesty International érdekében kezdtek hatalmas nyöszörgésbe, amiért a vonatkozó NGO megjelenését a verőcei Géza Fejedelem Református Általános Iskolában a szülők nem értékelték egyöntetűen pozitívan, miután a Vasárnap.hu kérdésekkel provokált a helyszínen.

A Tisza-kormánynak köszönhetően mindenféle NGO újra szabadon mozoghat a gyerekek között, megtarthatják nekik a különböző, általuk nélkülözhetetlennek tartott foglalkozásokat. De nekik ennyi nem elég, szeretnék, ha szeretnék őket. A szeretet pedig a woke-ok világában kikényszeríthető jószágnak minősül, ezért a Telex munkatársai klaviatúrát ragadtak, így büntetve az ellenforradalmi elemnek minősített Vasárnap.hu-t és az NGO-k által folytatott érzékenyítő kampányokkal ellenséges szülőket. Megszületett hát a tökéletes, a Szabad Nép legszebb éveit idéző cikk „A bullying ellen tartott foglalkozást az Amnesty egy egyházi iskolában, egy keresztény hírportál már aznap a helyszínen érdeklődött, hogy miért vannak ott” címmel.

A cikk iszonyú hosszú és unalmas, egyre nagyobb körökben, egyre távolodva járják körül azt az evidenciát, hogy egy „civil” szervezetnek akkor van helye az iskolában, ha az iskola őket a szülőkkel egyetértésben hívja meg. Teljesen mindegy, mennyire akartak jót, teljesen mindegy, hogy az adott pillanatban nem szexualizálni akarják a gyerekeket, hanem a miniszterelnök-típusú bántalmazások (bullying) elkerülése érdekében gyakorlatoztatják a gyerekeket szituációsan. Mert erre valók az SZMK-k – ha az iskola szeretne meghívni valakiket, akkor azt vesse fel a szülőknek munkaközösségileg, és ha egyetértenek, akkor küldhetik az e-mailt. Ilyen egyszerű volna ez.

És akkor pláne így illendő eljárni, ha az érintett NGO portfóliója minden gyanú alatt áll, vagyis olyan elemeket és képzéseket tartalmaz, amiket nem csak gyerekek, de felnőttek közelébe sem szabadna engedni. Majd eldöntik a szülők, hogy adnak-e elég hitelt a szervezetnek, elhiszik-e nekik, hogy az adott foglalkozás megtartása közben nem rebben elő a szoknyák alól egy férfi ivarszerv szemléltető eszköz gyanánt.

Ha nem, akkor magukban kell keresniük a hibát, példának okáért a szovjeteknek se hitte el soha senki, hogy békével jönnek, csak segíteni akarnak. Régi bűnöknek hosszú az árnyéka ugyanis.

»Egy, a Telexnek nyilatkozó szülő szerint tényleg voltak néhányan, akik utólag sérelmezték, hogy előadást tartott az iskolában az Amnesty International Magyarország, de szó sem volt semmiféle szexuális felvilágosításról, sem genderlobbiról. „Sima antibullying program volt”, amiről egyébként az általunk megkérdezett szülő sem tudott előre. Szerinte a legfőbb üzenete a programnak az volt, hogy „úgy viselkedjünk másokkal, ahogy szeretnénk, hogy velünk is viselkedjenek”.« Szól a Telex cikkének egyik szívszaggató bekezdése. Véletlenül akadt benne egy igen fontos félmondat:

„amiről egyébként az általunk megkérdezett szülő sem tudott előre”.

Pozor, pozor! Itt, ebben a pillanatban kell elengednünk a felháborodást, amennyiben haladó, az Amnesty International Magyarország tevékenységével elégedett, roppant felvilágosult és toleráns polgárok vagyunk. A szülők nem tudtak róla. Ha majd tudnak és bele is egyeztek, akkor lehet utólag nyöszörögni. De amikor suttyomban, a kertek alatt, a tanároknak adott „ ingyenes továbbképzésekért” és egyéb apróbb ajándékokért cserébe, a szülők tudta és beleegyezése nélkül szállnak ki iskolákba a titokzatos képzéseikkel, akkor ne lepődjenek meg a szülők felháborodásán!

Tessék tiszta lapokkal játszani! Pláne azért, mert a kormányváltás ígérete az volt, hogy hozzájutunk a brüsszeli forrásokhoz, nem a brüsszeli források kedvezményezettjei jutnak gyerekekhez.

Nem mellesleg antibullying, illetve kirekesztés és bántalmazás elleni programokat igazán nyújthatnának felnőtteknek is. Komoly szükség volna rá. A miniszterelnök mellett ott van még egy halom vérgőzös elmebeteg, akinek nem volt elég fél év, hogy kicsit lenyugodjanak. Ott a siker ráadásul könnyebben mérhető.