Pesty László megvilágosodása, vagy 35 év után lekapcsolták a lámpát?
Van, amikor az embernek évtizedek kellenek ahhoz, hogy észrevegye: valami nincs rendben. Máskor elég hozzá egy tusványosi mikrofon, néhány hangzatos mondat és pár évnyi utórezgés. Pesty László most eljutott a politikai önvizsgálatnak arra a pontjára, amikor az ember már nemcsak a múltját értékeli újra, hanem bocsánatot is kér érte. Október 23-án nyilvánosan közölte: 35 éven át segítette a Fideszt, ezért tartozik bocsánatkéréssel a nemzetnek. Ez azért nem apró korrekció egy Facebook-kommentben. Három és fél évtized azért mégsem egy elhibázott hétvége.
Pedig Pesty már 2023-ban is meglehetősen határozottan fogalmazott. Tusványoson előkerült a hírhedt és sokat emlegetett „Lölő-jelenség”; a rendszer gazdasági hátországát bírálta, és arról beszélt, hogy a korrupciógyanús ügyek kompromittálják a Fideszt meghatározó eszmeiséget. Nem akárki mondta ezt: olyan ember, aki saját bevallása szerint belülről ismerte a Fidesz világát. Aztán jöttek az ígéretek. Konkrét nevek, dokumentumok, hangfelvételek, videók, bizonyítékok. Olyan elszámoltatási (film)előzetes bontakozott ki, amely után az ember már csak a stáblistát várta.
Csakhogy a nagy leleplező műsor nem egészen úgy alakult, ahogyan az előzetes alapján izgatottan vártuk. Elmaradt a Pesty-féle tisztítótűzhenger. Egy halk pukkanás, annyi se jött tőle.
A Telex 2023 szeptemberében arról írt, hogy Pesty által emlegetett Budapesti Tiszta Kezek kezdeményezés korrupciós bizonyítékokat várt, miközben a filmes konkrét bizonyítékok nyilvánosságra hozatalát ígérte. A 24.hu pedig egy hónappal később arról számolt be, hogy Pesty egy sokmilliárdos ügyben érintett, bíróság előtt álló vádlott levelét tette közzé, miközben maga jelezte: annak tartalmát nem ellenőrizte.
Ez lényeges különbség. Egy levél közzététele nem azonos a benne szereplő állítások bizonyításával. Egy korrupciógyanú felvetése nem ítélet, egy hangzatos kijelentés pedig nem bizonyíték. A közéletben különösen fontos volna, hogy a nagy szavak mellé nagy bizonyító erő is társuljon.
Pesty történetének iróniája éppen itt kezdődik. A rendszer egyik régi támogatója belülről figyelmeztetett a rendszer problémáira, majd olyan leleplezéseket helyezett kilátásba, amelyekből a nyilvánosság nem kapott a beharangozásnak megfelelő, ellenőrizhető bizonyítékcsomagot.
Most pedig új fejezet következett: bocsánatkérés a nemzettől. De vajon ennek mi az alapja? Ha az előző állításainál ezt egyáltalán nem tudta bizonyítani. A bocsánat mitől lesz őszintébb, mint az ígéret teljesítés nélkül? Legyünk őszinték, magunk sem gondoltuk volna, hogy Pesti ekkora lufi, pedig az. És még ő sem tudja az örök igazságot, az árulást mindenki szereti, az árulókat annál kevésbé.
A tartalom nélküli árulás meg egyenesen nevetséges.
