Kőprofik a külügyben – Egy nap alatt akarták összetarhálni az Ukrajnának szánt ajándékokat

Komoly_sajtotajekoztato_ukran_zaszlok_elott.png

Utolsó utáni pillanatban kezdett a Gazdasági és Energetikai Minisztérium nagy értékű ajándékok felkutatásába, miután rájöttek, hogy jövő hét elején Zelenszkij Magyar Pétert fogadja valahol Kárpátalján, az ukránok pedig nem szeretik, ha külföldi partnereik üres kézzel érkeznek. Árad a kőprofizmus.


Egy szerkesztőségünkhöz eljutott minisztériumi levél tanúsága szerint a magyar kormányzat meglehetősen sajátosan értelmezi a diplomáciai látogatások előkészítését. Az üzenet tárgya már önmagában megkapó: „SÜRGŐS! Nagy értékű tárgyi adományok felajánlásnak lehetősége Ukrajna számára”. A címzett vállalatokat arról tájékoztatják, hogy a közeljövőben magas szintű magyar–ukrán kormányzati egyeztetésre kerül sor, amelynek alkalmából lehetőség nyílik jelentős értékű adományok átadására. Elsősorban egészségügyi felszereléseket és a hideg elleni védekezést szolgáló termékeket várnak. A kiszállítást a kormány vállalja, az ajándékokat viszont a cégeknek kellene összedobniuk. És lehetőleg azonnal, mert a válaszadási határidő november 20., péntek délelőtt 11 óra, az adományoknak pedig legkésőbb november 22-én, vasárnap már rendelkezésre kell állniuk. A diplomáciai ajándékcsomag összeállítására tehát nagyjából annyi időt hagytak, mint a hétvégi bográcsozáshoz szükséges nagybevásárlására.


A rövid határidő mellett pedig nem lehet csak úgy elmenni, hogy biztos véletlenül alakult így, senki nem tehet semmiről! Magyar Péter ugyanis már április 28-án bejelentette, hogy június elejére találkozót kezdeményez Volodimir Zelenszkijjel a kárpátaljai Beregszászon. Akkor Babják Zoltán beregszászi polgármesterrel folytatott egyeztetése után a kárpátaljai magyarok jogainak helyreállítását, helyben maradásuk támogatását és a kétoldalú kapcsolatok rendezését nevezte meg célként. Júliusban, az ankarai NATO-csúcson ismét beszélt Zelenszkijjel, és újra bejelentették, hogy hamarosan hivatalos tárgyalást tartanak. Október 16-án Brüsszelben már négyszemközt is egyeztettek, november 12-én Dublinban újabb 10–15 perces találkozóra került sor. November 18-án pedig Andrij Szibiha ukrán és Orbán Anita magyar külügyminiszter brüsszeli megbeszélése után már az is nyilvánosságra került, hogy november végéig tető alá akarják hozni a csúcsot. A magyar diplomáciának tehát április óta volt alkalma felkészülni egy olyan látogatásra, amelyhez november 20-án még sürgősségi adománygyűjtést szerveztek. Az áprilisi bejelentés és a pénteki határidő között közel hét hónap telt el. Ebből szemmel láthatóan az utolsó napok bizonyultak a legtermékenyebbnek.


A kiszivárgott levél nem a Külügyminisztérium, hanem a Gazdasági és Energetikai Minisztérium fejlécével érkezett. Az aláíró Oláh Nikoletta, az Exportfejlesztésért Felelős Helyettes Államtitkárság főosztályvezetője. Vagyis a nagy diplomáciai előkészületek során a külgazdasági apparátusnak jutott az a nemes feladat, hogy körbekalapozza a kiemelt vállalati partnereket. A levél még arra is gondosan kitér, hogy nemleges válasz esetén is péntek délelőttig kérnek visszajelzést, hátha akkor Ruff Bálint felírja őket egy halállistára. De ez csak találgatás.


Persze reménykedjünk, hogy az adományozást megtagadó vagy elmulasztó cégeket nem akarja majd tönkretenni a kormány bosszúból, és a kőprofi külügyi gépezet csak felismerte, hogy lehetetlenül rövid határidőt szabott. De azért szeretné megtudni, kinek kallódik véletlenül a raktárában néhány kamionnyi, azonnal mozgósítható egészségügyi és energiatermelő felszerelés. A csúcstalálkozó pontos, november 24-i időpontját egyébként még nem erősítették meg nyilvánosan, de a levél alapján a magyar gazdasági tárca már javában versenyt futott a naptárral.


Félreértés ne essék, Ukrajnának valóban égető szüksége van a segítségre! Az orosz hadsereg immár ötödik éve támadja az országot, rendszeresen pusztítva az energiainfrastruktúrát. A kórházaknak tartalék áramforrásokra, egészségügyi eszközökre és fűtésre van szükségük, a lakosságnak meleg ruházatra, takarókra, fűtőberendezésekre és más alapvető felszerelésekre. A téli ellátásbiztonságot többek között generátorokkal, energiatárolókkal, tartalék alkatrészekkel és a távfűtési rendszerek védelmével próbálják kétségbeesetten elfogadható szinten tartani. Az ENSZ humanitárius szervezetei már júliusban 358 millió dolláros téli segítségnyújtási tervet hirdettek meg 2,1 millió rászoruló támogatására. A háború és a közelgő tél tehát egyik napról a másikra semmiképpen sem érhette váratlanul a magyar kormányzatot. A fűtési szezont pedig Feledy Botond tanácsai nélkül is illenék felismerni a legkőprofibbaknak.


Mert akkor idézzük fel, mit mondott Orbán Anita külügyminiszter májusban, amikor a magyar diplomácia megújításáról beszélt! Az új külpolitika egyik vezérelve szerinte az, hogy „professzionális diplomáciai csapatot építünk”. Nem lesz hangoskodás, nem lesznek oda nem illő gesztusok, nem jelennek meg rövidnadrágban, és véget vetnek az előző rendszer külpolitikai dilettantizmusának. Helyette érkezik a szakmaiság, a kiszámíthatóság és a felkészült diplomácia. Az eredmény pedig az, hogy egy a hónapok óta előkészítés alatt álló csúcstalálkozó előtt néhány nappal a gazdasági tárca kénytelen sürgős körlevelet küldeni a vállalatoknak, hátha összejön némi ajándék. Mert az közismert, hogy az ukránok a csak a nekik átadott tárgyak és készpénz összértékét fogadják el diplomáciai érvnek.


Mindez különösen visszás annak fényében, hogy a magyar–ukrán csúcstalálkozónak elvileg történelmi jelentősége volna. A két ország kapcsolata évek óta terhelt, elsősorban a kárpátaljai magyar kisebbség nyelvi és oktatási jogai körüli ukrán soviniszta tombolás miatt, az ukrán uniós csatlakozási folyamat pedig ezekkel a kérdésekkel természetesen összekapcsolódott. Ha már tagjai akarnak lenni a klubnak, akkor tartsák be a szabályait! December 3-án ráadásul a magyar–ukrán diplomáciai kapcsolatok felvételének 35. évfordulója, tehát egy ilyen találkozó több hónapos, komoly előkészítést igényelne, nemcsak a napirend, hanem a politikai vállalások és a kézzelfogható eredmények szempontjából is. Ehhez képest a kiszivárgott levél alapján a magyar kormányzat még a látogatás humanitárius kísérőprogramjához szükséges adományokat is az utolsó pillanatban próbálta összekalapozni.


Természetesen a vállalatok önkéntes segítségnyújtásával semmi baj nincs. Sőt, nagyon helyes, ha a magyar gazdaság szereplői hozzájárulnak az ukrán civilek, különösen a háború sújtotta családok és egészségügyi intézmények támogatásához. Vagyis Magyarországon nem most kell feltalálni az Ukrajnának nyújtott humanitárius segítség intézményét. A korábbi kormány már 2022 februárjában elindította a Híd Kárpátaljáért programot, létrehozta a humanitárius segítségnyújtás koordinációs rendszerét, segélypontokat működtetett, adományokat gyűjtött, és élelmiszert, üzemanyagot, egészségügyi és egyéb felszereléseket juttatott a háború sújtotta térségbe. A Hungary Helps program ugyancsak részt vett a segítségnyújtásban. Vagyis az előző kormányzatnak minden Ukrajnával és az orosz-ukrán háborúval kapcsolatos leegyszerűsítő kommunikációja és vitatható külpolitikai állásfoglalásai ellenére sem kellett külön elmagyarázni, hogy a szomszédunkban dúló háború humanitárius következményeivel foglalkozni kell.


És természetesen ott vannak az egyházak és a civil segélyszervezetek, amelyek nem a diplomáciai protokoll kedvéért, hanem négy és fél éve folyamatosan dolgoznak az ukrajnai rászorulókért. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat már a háború első évében 570 tonna segélyszállítmányt vitt Ukrajnába. Az Ökumenikus Segélyszervezet menekültszállásokat, egészségügyi és oktatási létesítményeket hozott létre vagy újított fel, többek között Kárpátalján és Bucsában. A Katolikus Karitász idén februárban már a 693. segélyszállítmányát indította Kárpátaljára. A Magyar Református Szeretetszolgálat még idén júniusban is negyvenmillió forint értékű adományt küldött a háború sújtotta kelet-ukrajnai térségekbe. És ne feledkezzünk meg a Baptista Szeretetszolgálatról, a Magyar Vöröskeresztről, valamint a kisebb egyházi, civil és helyi közösségekről sem, amelyek élelmiszerrel, gyógyszerrel, ruhával, szállással, szállítással és rengeteg önkéntes munkával segítettek.


A kérdés tehát nem az, hogy lehet-e, kell-e vagy szabad-e magyar vállalkozásoktól humanitárius felajánlásokat kérni. Természetesen lehet, kell és szabad. Hanem az, hogy egy régóta működő, komoly tapasztalatokkal és kapcsolatrendszerrel rendelkező magyar humanitárius intézményrendszer mellett miért az utolsó napokban kellett sürgősségi adománygyűjtésbe kezdeni egy hónapok óta szervezett miniszterelnöki látogatáshoz.


  • Mikor küldték ki pontosan a levelet?
  • Ki döntött a vállalati adománygyűjtésről?
  • Miért ilyen későn?
  • Egyeztettek-e a már működő segélyszervezetekkel?
  • Volt-e korábban részletes humanitárius előkészítés, és a mostani megkeresés csupán annak kiegészítése, vagy valóban az utolsó napokban kapkodtak?


Mert a segélyezéshez Magyarországon nemcsak tapasztalat, infrastruktúra és szakértelem van, hanem olyan szervezetek is, amelyek évek óta pontosan tudják, mire van szükség Ukrajnában, hová kell vinni, és miként lehet eljuttatni a rászorulókhoz. És az állítólag dilettáns elődök, az egyházi segélyszervezetek és a civilek már évekkel ezelőtt képesek voltak megszervezni mindazt, amire a kőprofesszionális külpolitika most sürgős körlevélben keres vállalkozó szellemű támogatókat.