Kormányt váltottatok, de felnőni attól még nektek kell

Screenshot_2026-11-21_at_14.48.39.png

Huszonöt európai országban tartottak diáktüntetést pénteken: így akarták felhívni a figyelmet az oktatási rendszerek hibáira, a megélhetési és lakhatási válságra. A tüntetéssorozathoz magyar diákok is csatlakoztak. Magyarul egész Európára ki akarják terjeszteni a Franciaországban történteket azok, akiknek ez érdekük. Bevallom, engem nem zavar, hogy tüntetnek, ha nem forgatják fel a várost. Bár az már felforgatta saját magát, de ez egy másik téma. Nekem olyan szempontból tényleg mindegy, hogy ugye a fiatalok a jelenlegi kormánynak üzennek, a követeléseikre a jelenlegi kormánynak kell válaszolnia. Magyar Péterék vannak döntési helyzetben, tessék megmutatni, mit tudnak kezdeni vele. Hajrá. A kormányzásnak ez a része nyilván kevésbé szórakoztató, mint videókat gyártani, de hát valahol csak el kell kezdeni.


Viszont a témával kapcsolatban azért lenne néhány gondolatom. Például az, hogy rengeteg fiatal el van tévedve, de brutálisan. Egyrészt láttam az interjút a szimpatikus, sarló-kalapácsos sráccal. Ez a fiatalember például ennek a szimbólumnak a nevében akar igazságot. De láttam, jól megfértek a vörös csillag mellett különböző, LMBTQ-ra hajazó elemek is, a résztvevőkről pedig nem derült ki, hogy egyébként mit akarnak kezdeni az életükkel a tüntetésen kívül.


A komcsi srácnak egyébként még annyit üzennék, hogy olyan rendszerek jelképét választani, amelyekben a hatalom azt is megszabta, mit mondhatsz, mit olvashatsz és hová utazhatsz, elég súlyos történelmi rövidlátás. És mielőtt jön, hogy ő csak az egyenlőségre gondolt: akkor érdemes lenne megérteni, hogy egy történelmi jelkép jelentése nem igazodik automatikusan ahhoz, amit a zászló lengetője éppen bele szeretne képzelni.

Az megvan, haver, hogy szabadon követelgetsz dolgokat egy olyan jelkép mögött, amelynek nevében másoktól elvették a szabad követelés jogát? Csak kérdezem.


De kollektíve amúgy azt a tanácsot tudom adni, hogy az önálló élet megteremtése, a lakhatás megoldása, a tanulás és a munka összeegyeztetése korábban sem úgy működött, hogy az ember betöltötte a tizennyolcat, és megérkezett hozzá az életkezdési csomag egy lakáskulccsal meg a gondtalan következő negyven év ígéretével.

Ja, hogy sokan azt hittétek, hogy április 13-tól könnyű lesz? Hát, sajnálom. De őszintén. Szar lehet, amikor az ember felszabadulásként ünnepel egy politikai győzelmet, majd néhány hónappal később észreveszi, hogy a saját életét továbbra is neki kell megoldania. Ahogy egyébként mindig volt, mióta világ a világ.


Tudom, a „nekünk is szar volt” önmagában elég gyenge válasz annak, aki éppen nem tudja kifizetni az albérletét. De az sem visz sokkal közelebb a megoldáshoz, ha minden nehézségből azt a következtetést vonjuk le, hogy minden szar, és a mai negyvenesek tehetnek arról, hogy kihalnak az oroszlánfókák.


Ráadásul amúgy sok olyan fiatalról beszélünk itt, akik rendszerváltó bulikon vettek részt, talán akasztani is akarták a királyokat, és azt gondolták, hogy az szja-mentesség, a rengeteg kedvezmény, a háromszázalékos kedvezményes hitel meg az összes többi kevés. 


Abban reménykedtek, hogy Magyar Péter majd azonnal megoldja, hogy innentől kezdve mindenki lehet a médiában influenszer, és ebből majd azonnal belvárosi lakást tud venni. Vagy nem tudom amúgy, hogy ki mit gondolt.

Nem tudtátok, hogy az eredményekhez nem elég egy győzelmi buli a választás estéjén, hanem kellenek hozzá mondjuk működő intézkedések, pénz, idő és rengeteg munka? 


Nem tudtátok amúgy, hogy a győzelmi buli másnapján meg utána is mindig ugyanúgy el kell indulni dolgozni, az egyetem ugyanúgy nem végzi el magát, és az albérlet ára sem igazodik automatikusan a politikai hangulatodhoz? 

Sajnálom, ha másként gondolta bárki. És elárulom, a jelek szerint csak szarabb lesz.


Nem tudom, a most tüntetők közül hányan vártak személyes megváltást Magyar Pétertől. De aki így tett, annak előbb-utóbb szembe kell néznie azzal, hogy a szavazófülkében kormányt lehet váltani, a felnőtté válást viszont nem lehet ennyivel megúszni.  De végül is Gyurcsányt is sokan kibírták. Sokan nem. Egy politikusnak lehet feladata az akadályok csökkentése. Azt azonban senki nem tudja elintézni, hogy az életből eltűnjön az erőfeszítés, a kudarc és a lemondás. Bárki is van hatalmon.


De persze nem menteném fel ezt a kormányt, amely egyre nehezebbé és kilátástalanabbá teszi a fiatalok életét. Na, egy ezzel kapcsolatos tüntetés még jogos is lehetne. Ki is mennék rá talán.


Az a helyzet – és ezt mint tök öreg mondom –, hogy a vágy intenzitása nem teremti elő a megvalósítás feltételeit. Én is sokszor gondoltam azt, hogy elég ennyire akarni valamit. Ilyenkor érzi az ember igazságtalannak a világot. De attól, hogy elviselhetetlenül igazságtalannak érzem a helyzetemet, még meg kell vizsgálnom, mi okozza. Mennyit tehet róla a kormány, mennyit a gazdasági környezet, mennyit a saját döntéseim, és mennyit az, hogy olyan élethez mérem magam, amelynek a kirakatát látom, az árát viszont nem.


Mit tudom én, például a megfizethető lakhatás teljesen érthető igény. Csakhogy ebből akkor lesz számonkérhető követelés, ha beszélünk kollégiumi férőhelyekről, bérlakásokról, támogatási feltételekről, határidőkről és pénzről is.

Kívánok minden jót ezeknek a gyerekeknek, de nem attól lesz nektek jó, ha megkaptok mindent, hanem attól, ha mindenért keményen meg kell dolgoznotok. Sőt, ha dolgokról le kell mondanotok azért, hogy más dolgokat megkaphassatok.


És igen, jogos követelés az, hogy egy kormány teremtse meg ennek az életért és boldogulásért vívott harcnak a lehető legkedvezőbb feltételeit.