A napszakokat is elsöpörte a tiszás rendszerváltás

A miniszterelnök úr nagyon szeret szerepelni, ezért már ma, 22-én megkezdte önmaga ünneplését az ‘56-os évforduló alkalmából. Délután 2 órakor fáklyás felvonulást vezetett, hogy utána nagyhatású szónoklatot tartson.

Közismert okok miatt nappal annyi értelme van egy fáklyás felvonulásnak, mint rockkoncerten lábujjhegyen lopakodni. Nyilván Magyar Péter volt annyira akarnok, hogy valamelyik kesztyűbábján keresztül ráripakodott a Napra, hogy az hagyja abba tevékenységét, fejezze be a világítást és figyeljen rá, de a Nap bingózott vagy Dörmögő Dömötört olvasott, szóval leszarta a miniszterelnök úr óhaját. Így meglehetősen viccesen nézett ki a tűzgomolyag, finoman szólva nem volt annyira lenyűgöző, mint mondjuk a Helm-szurdoki csata.

Lényeg a lényeg, Magyar Péter vonult, közben egy „1956 – a szabadság összeköt” drapit tartottak maguk előtt Tarr Zoltánnal, néhány fiatal lány társaságában. Előttük korabeli teherautók idős embereket és zászlókat lengető önkénteseket cipeltek, mögötte pedig néhány száz fős tömeg. Akik ugye fáklyázni próbáltak világosban.

A kamera természetesen végig Magyar Péter vette, az érdeklődök körülbelül 30 percen át figyelhették, amint gyalogol. A BME elől egészen a Bem térig, a Duna mellett. Izgalmas volt, mint egy vödör sár. A közönség hálás lehet, hogy ennyit láthatta a miniszterelnököt, mielőtt többször ennyi ideig hallgathatja is.