1956-ban egy olyan gondolkodásmód ellen lázadt fel a magyar nép, amelyet idén tavasszal majdnem három és fél millióan támogattak

Persze a Tisza támogatói nem voltak és sajnos most sincsenek tisztában azzal, hogy egy németbarát kormányt támogattak, támogatnak. Ahogy 1956 igazi hőseinek sem az járt a fejében, hogy a szovjetekre lőnek, akkor egy német ideológiát képviselő birodalom katonái ellen harcolnak. A mindenkori progresszív ideológia értelmiségi képviselői sikeresen elfelejtették velünk, hogy a kommunizmus, pont úgy ahogy a nemzetiszocializmus is, német ideológia, a német gondolkodásmód kifejeződése. Ugyanaz az őrület jelenik benne, és ugyanazzal a brutalitással is pusztít. 

Ha így nézzük, akkor ’56 egyszerre harc az orosz birodalmi törekvések és az általa akkor éppen köntösként viselt, képviselt kommunizmus, valójában a németektől ideológiai értelemben átvett felsőbbrendűségi tudat ellen. A magyar népnek a német felsőbbrendűségi maszlag után a szovjet tökéletesség, a valóságban soha meg nem tapasztalt osztályboldogság érzését kellett volna hinnie, illetve azt látványosan bemutatnia, hogy hiszi. 

Ehhez képest azonban a nyomor és terror hétköznapi volt, és mindenki pontosan tudta, hogy a magyar nép a kommunisták nélkül sokkal eszesebben tudná megszervezni az életét és sokkal jobban élne. Igaz ideológiailag helytelenül, náci és szovjet szemmel felháborítóan szabadon és boldogan, viszont magyar szemmel elégedetten. 

Számtalan olvasata van 1956-nak, de szerintem most az a felismerés a legfontosabb, hogy a magyar emberek akkor megfogalmazták világosan, a saját életüket nem más emberek, birodalmak, pártok, filozófusok ideológiai őrletei szerint akarják élni. Mindig elfeledjük az 1945 utáni néhány nagyjából szabad választás eredményében kifejeződő akaratot. A magyarok alapvetően számtalan kis földművelő és ipart űző, családi jellegű, önmagáért felelős, magabíró kisegzisztencia hazájaként képzelték el az újjászervezett országukat. 

Ehhez képest a látványosan lélek nélküli kommunisták, a lehető legnagyobb hazugságok mögé bújva, egy birodalmi tartománnyá süllyesztették az országot, ahol azt is megkövetelték mindenkitől, hogy az érzéseit is a párt irányvonala alá rendelje. Ezt a propaganda és a terror elegyével érték el, és a propaganda egyik fontos alapja volt a “bitang úri rend” iránti gyűlölet fenntartása. A Horthy-rendszer persze rengeteg hibát követett el, például nem volt képes leszámolni sem a nyilasokkal sem a kommunistákkal rendesen, de a háborúzó birodalmak közé szorulva szinte semmi mozgástere nem volt 1939 után. 

Rákosiék pontosan olyan ocsmányul szolgálták ki a szovjeteket, mint a nyilasok a németeket. Ahogy a német háborús sikerek csúcspontján a revízióban (és nevetséges módon a németek jóindulatában) reménykedő magyar közvélemény is szimpatizált a birodalommal, pontosan ugyanúgy dőlt be a kommunistáknak a nép az 1946-48 közötti ígérgetési szakaszban, amikor még például szó sem volt a téeszesítésről vagy a totális államosításról. 

Az egyik vezető tiszás, Tarr Zoltán jóval a választások előtt megmondta, hogy: 

“Ezért mondjuk ezt nagyon határozottan: nagyon sok mindent lehet és kellene, de választást kell nyerni és utána mindent lehet.”

Ez a tipikus bolsevik gondolkodás. A különbség talán csak annyi, hogy Rákosi és gyilkos társai jelentős részben tényleg bele voltak pistulva a kommunista ideológiába, a személyes hatalomvágy és a rettegés, hogy a szovjetek őket is likvidálják, csak árnyalta a személyiségük torzulásait. De a tiszás vezetői garnitúra csak a saját személyes fontosságán szűri át a világot, csak puszta nárcizmusuk érdekében szolgálja ki a multinacionális tőkét, a németeket és az EU-t. A propaganda technológiája viszont annyit fejlődött és a magyar nép annyira belesimult az “egyetemes nyugati kultúrába”, hogy a szokásos fájdalmai mellé a szokásos életérzésekre vonatkozó ígéreteket egy sokkal magasabb életszínvonal mellett is el lehetett adni neki, főleg a 35 év alattiaknak. 

1956 népe a magabírását akarta visszaszerezni, ezt értette szabadság alatt, míg 2026 népe a “safespace” hívószavának dőlt be, maga hívta be azt az ideológiát és gondolkodásmódot, amelyet 70 éve még ki akart söpörni innen. Nem tekintik birodalomépítésnek a német törekvéseket, az EU hatalmának és magyarországi befolyásának egyre durvább növekedését. Sokan közülük inkább európai, birodalmi polgárok akarnak lenni.