Köszönjük az erőt!

Tegnap a Revans csapata is elindult a Nemzet Zászlójával, és részt vettünk a Bem téren tartott megemlékezésen. Videóinkat, beszámolóinkat már olvashatták, most köszönetet mondanék Önöknek, akik ott voltak velünk, és erőt adtak, hogy folytassuk a munkánkat!

Nem fogok hazudni, kicsit borongósan indult a tegnapi rendezvény. Korán érkeztünk, még a zászlós menet érkezése előtt, hiszen szervezők voltunk, és a lobogó elején álltunk, így az első percekben úgy éreztük kevesen voltunk. Egy úr oda is jöt hozzánk, és elpanaszolta, hogy a falujában milyen megfélemlítésnek vannak kitéve. Az iskolaigazgató, sőt, még a pap is „felsőbb” parancsot kapott, hogy ne vegyen részt ilyen rendezvényen, így bár tizenegyen jöttek volna Budapestre, végül egyedül érkezett.

Szinte csak ismerősökkel voltunk körülvéve, nomeg ott volt a tömeg szélén az „egyedül tüntető lány”, aki az elmúlt hónapokban minden jobboldali rendezvényen ott áll, egyedül, kicsit oldalt (ha esetleg tiszás kém, akkor üdvözöljük, még egy-két ilyen rendezvény, és úgyis átáll).

Aztán elindultunk, még mindig egy kicsit szomorúan. Aztán leértünk a rakpartra, és egyre többen lettünk. Aztán tovább mentünk, kezünkben az 1848 méter hosszú zászlóval és egyszer csak azt vettük észre, hogy csak lépésben tudunk haladni, mert egyre többen vagyunk.

Valahol az út felénél hátranéztem és azt láttam, hogy már félméternél is sűrűbben tartjuk a zászlót és körülöttünk egyre sűrűbb a tömeg. Rengetegen voltunk, rengeteg jó ember.

Szabó Gergővel egy kicsit előre mentünk, jót röhögtünk a DW lmbtq-tagozatos stábján, beszélgettünk a menetelőkkel, és magunkba szívtuk azt a rengeteg energiát, amit Önök adtak. Éreztük a szeretetet, és amikor felmentünk a Bem térre, és végig néztünk a tömegen, láttuk, hogy semmi nincs itt veszve. Sokan voltunk, és boldogok.

És itt jön a köszönetem: rengetegen jöttek oda hozzánk megköszönni a munkánkat, elmondani, hogy nézik a műsorainkat, és kitartást kívánni a további harcainkhoz. Nekik, Önöknek szeretném most megköszönni, mert bár mi vagyunk képernyőn, Önöknek köszönhető, hogy ott lehetünk, Önök nélkül nem volna értelme annak, amit csinálunk, és minden mosoly, minden köszönet, minden bekiabált „így tovább” erőt ad ahhoz, hogy tovább dolgozzunk.

Megígérem, folytatjuk! Azzal az erővel, amit Önöktől kaptunk, amit nap, mint nap kapunk. Köszönjük a bizalmat és a támogatást, igyekszünk meghálálni!