Szia, Uram, tisztelet, kell a hely a tiszteknek?

A csütörtökön bejelentett, kissé homályos intézkedés több sebből vérzik. A fegyveres erők és rendvédelmi szervek bérplafonjának eltörlése súlyos, az idős dolgozni vágyó civilekkel szembeni hátrányt okoz, amiből a legkevésbé sem a közkatona vagy a közrendőr profitál. Leginkább azok a tisztek, akik kapcsolataik révén állásokat halmozhatnak, elvéve a helyeket a civilektől. Ruszin-Szendi Romuluszt és Pósfai Gábort ismerve nem kizárt, hogy ez is volt a cél.

Nézzük először is az alaphírt. A kormány bejelentette, jövőre eltörli a szolgálati nyugdíj bérplafonját és az azt követő évtől az azután fizetendő 15 százalék személyi jövedelemadót is, amely elvileg mind a rendőrökre, mind a katonákra érvényes lesz majd.

Mindezt Ruszin-Szendi Romulusz honvédelmi miniszter és Pósfai Gábor belügyminiszter közölte egy közös Facebook-videóban.

Arra most inkább nem térnék ki, mennyire kellemetlen nézni, ahogyan gyomrukat szellőztetve a két tárcavezető arról fecseg, hogy a “korábbi kormányzat adósságát törlesztjük” vagy amikor az ötvenhatosok lyukas zászlójának vágóképével jelentik be az szja eltörlését. Aki érez némi késztetést, itt megnézheti a videót:

Éppen az inflációtól védte meg a bért

Még mielőtt háromszoros hurrát kiáltunk, érdemes visszaidézni, miért kellett 2012-ben meghozni a bérplafon intézményét. 

Eddig ugyanis az érintettek (katonák, rendőrök) a versenyszférában addig dolgozhattak az szolgálati nyugdíj mellett ellátás megtartása mellett, amíg az éves bruttó jövedelmük el nem érte az év első napján érvényes havi minimálbér 18-szorosát. Ha ezt a bérplafont átlépték, az év hátralévő részére fel kellett függeszteni a szolgálati járandóság folyósítását. 

Az éves 18-szoros szorzóval az állam megengedte, hogy az érintett év közben ingadozó jövedelemmel dolgozzon (például egy nagyobb projektben vegyen részt vagy nyáron többet túlórázzon), és mindaddig biztonságban legyen a járandósága, amíg az éves összesített bruttó jövedelme a plafon alatt marad.

Hogy miért így határozták meg a bérplafont, és nem fix összegben, éppen a bér értékállóságának megőrzése ad magyarázatot. 

Fontos szempont volt ugyanis, hogy a korlátot ne egye meg az infláció, és ne kelljen a törvényt minden évben újraírni.

Mivel a minimálbért a kormány és a szakszervezetek eddig minden évben hozzáigazították a gazdasági helyzethez és a bérek növekedéséhez, a 18-szoros keret automatikusan, dinamikusan nőtt évről évre. Vagyis például míg a keret korábban alig 2 millió forint volt évente, 2026-ban, még az Orbán-kormány alatt a havi 322 800 forintos minimálbér mellett már bruttó 5 810 400 forintra emelkedett. 

Jöhetnek a magasrangú tisztek álláshalmozásai?

Ennek eltörlése nem a közkatonáknak, közrendőröknek kedvez. 

Sokkal inkább azoknak a tiszteknek, akik ezáltal gyakran visszaélhetnek az álláshalmozással, és a legtöbb esetben nem is szakmai alapon kerülnek ezekhez a jól fizető állásokhoz, hanem protekció vagy nepotizmus alapján. Ehhez jön mellé a szolgálati nyugdíj.

Így azoktól a 65 év felettiektől vehetik el a helyeket, akiknek a nyugdíja annyira kevés, hogy vissza kell térniük a munka világába. Az álláshalmozásokkal pedig még az eddiginél is jobban csökken annak az esélye, hogy a nyugdíjkorhatárba lépő, ám dolgozni vágyó idősek lehetőséget kapjanak. 

Honnan gazdálkodjuk ki az szja-mentességet?

És akkor még nem beszéltünk az szja eltörléséről. Ugyanis nem véletlen, hogy nem jövőre lép életbe — állítólag — az intézkedés.

„A költségvetés idén és jövőre nem áll rendelkezésre, de '28-tól kigazdálkodjuk közösen.”

Ez a kijelentés nagyon árulkodó Ruszin-Szendi Romulusztól, ugyanis felmerül a kérdés:

Ugyan miből fogja kigazdálkodni a kormány az szja-mentességet, ha a rendvédelmi dolgozók jelentős béremelésére sem futotta a jövő évi költségvetésből? 

Mert azt kötve hiszem, hogy az Európai Bizottság Ruszin-Szendi két szép szeméért majd csak úgy odaadja az — egyébként már hosszú évek óta nekünk járó — uniós forrásokat. 

De nem szabad elmenni amellett, amit a honvédelmi miniszter hozzátett: “kigazdálkodjuk közösen.”

Ezt a kifejezésfoszlányt nehéz nem úgy érteni, minthogy újabb adóval, esetleg a meglévő tarifák jelentős emelésével sújtják majd a lakosságot. Máshogy nem lehet “közösen kigazdálkodni” azt, aminek a bejelentését Pósfai Gábor szájzugos mosollyal nyugtázta.

Nos, kinél van tartalék a nehéz időkre?

Kiemelt kép: 24.hu/Mohos Márton