Az ellenség közös, de az amerikai és az izraeli érdekek nem feltétlenül azonosak
Míg Izrael miniszterelnöke naponta próbálja meg rávenni az amerikai elnököt arra, hogy újabb légicsapásokat indítson Irán ellen, addig Donald Trump már óvatosabban közelíti meg a helyzetet. Trumpnak feltehetően nem a vérmérséklete lett más, hanem sokkal inkább az amerikai félidős választások gyakoroltak rá hatást.
A 2026. február 28-án megindított Irán elleni harcok nem hozták meg a kívánt eredményt sem az Egyesült Államoknak, sem Izraelnek. Az izraeli választáson a kormányzáshoz szükséges parlamenti többséget elvesztő Benjamin Netanjahu ezért folyamatosan igyekszik rávenni az amerikai félidős választást elbukó Trumpot arra, hogy folytassa az Irán elleni hadműveleteket.
Azonban az őszi választási eredmények teljesen más hatást gyakorolnak az izraeli kormányfőre és mást az amerikai elnökre. Egyes elemzők szerint előbbinek egy katonai fellépés belpolitikailag is hasznos lehetne, és mentőövet jelenthetne. Ugyanakkor Trump esetében teljesen más a helyzet, mivel az amerikai elnök félidős vereségében fontos szerepe volt az iráni konfliktusnak. Így Trump most még kivár és egyelőre gazdasági és diplomáciai nyomásgyakorlással próbálja meg azokra az engedményekre kényszeríteni Iránt, amely az amerikai érdekeknek is megfelel.
És ehhez rögtön kapcsolódik is az a kérdés, hogy mi is felel meg az amerikaiak elvárásainak, vagyis mi szolgálja az amerikaiak érdekeit? Ebből pedig rögtön következik az a kérdés is, hogy az amerikai érdekek vajon megegyeznek az izraeli érdekekkel?
Abban mindkét fél egyetért, hogy Irán ne rendelkezzen atomfegyverrel. Ugyanakkor az iráni rezsim kérdésében már teljesen más véleményen vannak a felek: míg az USA nem tartja szükségesnek az iráni rezsim megbuktatását abban az esetben, ha az elfogadja az amerikai érdekeket magában foglaló megállapodást, addig Izrael az iráni rezsim teljes felszámolását akarja elérni. Utóbbit azért erőlteti az izraeli fél, mert véleménye szerint, ha a jelenlegi rezsim fennmaradna, akkor az az izraeli államra nézve évek múlva - földrajzi elhelyezkedésére tekintettel - ugyanúgy biztonsági fenyegetést jelentene.
Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy Trump - választási vereség ide vagy oda - nem mondott le a konfliktus katonai rendezéséről. Ellenben jelenleg a diplomáciai megoldást tartja elsődlegesnek, szemben Izraellel. Az izraeli félnek viszont ez nem jó hír, ugyanis egy esetleges megállapodás azt jelentené, hogy a jelenlegi rezsim a helyén marad, így továbbra is egzisztenciális fenyegetést jelentene az államra.
Netanjahu tehát (amíg hivatalban van) még megkísérli rábeszélni az USA első emberét arra, hogy a fegyverek, illetve a rakéták jelentenek megoldást a konfliktus lezárása. A Ynet beszámolója szerint az egyik ilyen telefonbeszélgetés Donald Trump és Bejamin Netanjahu között annyira elmérgesedett, hogy a források „a pokol legdurvább ordibálásaként” jellemezték azt. A heves indulatokat pedig az Iránnal szembeni jövőbeli lépések váltották ki. Noha Netanjahu hivatala tagadta, hogy a beszélgetés ellenséges hangulatba csapott volna át, az mégsem zárható ki, hiszen korábban is volt már a két vezető között heves szóváltás. Trump ugyanakkor az egyik ilyen vitát követően kiemelte, hogy a kapcsolatuk az izraeli vezetővel továbbra is kielégítő. Utóbbi kijelentés viszont betudható annak, hogy nem kívánják a két vezető közötti nézetkülönbséget a nyilvánosság elé vinni, taktikai okokból.
A két vezető egy valamiben biztos, hogy egyetért: mindketten a közel-keleti konfliktus lezárásában érdekeltek. Azonban az már lényeges különbség, hogy a két fél milyen eszközökkel és milyen eredménnyel tekintené befejezettnek a konfliktust.
Fotó: GPO
