Breivik, Oksinski és az alkotmányos puccs esete — Tuskék abszolút filmszínházából egyik kellék sem hiányozhat

Úgy tűnik, Donald Tusk kormányának semmi sem szent, ha politikai céljai eléréséről van szó. Kilenc ember halála, egy ország gyásza, egy merénylet körüli bizonyítatlan állítások: minden kiváló alapanyag ahhoz, hogy az igazságügyi miniszter is beszálljon a politikai színjátékba. Waldemar Zurek már Anders Breiviket és egy amerikai történelmi zászlót is előhúzott a kalapból, csak hogy a krakkói merénylőt szélsőjobboldalinak lehessen beállítani. Hogy az ügyészség éppen ennek ellenkezőjét állítja? Részletkérdés. A cél ugyanis láthatóan nem az igazság feltárása, hanem Tusk alkotmányos ámokfutásának igazolása. 

Folytatódik Lengyelország abszolút filmszínháza, és a Donald Tusk által megtestesített rémálom. Ha nem lenne elég, hogy Marcin Kierwinski belügyminiszter “szélsőjobboldalra” tolta a kilenc embert meggyilkoló krakkói merénylőt — amit mi már megcáfoltunk —, vagy hogy Donald Tusk a a merénylet utáni sokk alatt szinte csendben megszavaztatta közgyűlésével az (ál)Alkotmánybírósága felállítását, most az igazságügyi miniszter, Waldemar Zurek gondolta, hogy rátesz még egy lapáttal, és sóval megszórja az egyébként sem túl kíméletes sebeket. 

Ő azt találta mondani, hogy a támadó “Anders Breivikről szóló oldalakat olvasott a neten.” Tudják, Breivik volt az, aki 77 embert mészárolt le Norvégiában, majd — valósággal fürdőzve a körülötte lévő médiavisszhangban — karlendítések közepette vonult be a bírósági tárgyalásain.

Zurek persze azt a ziccert sem hagyta ki, hogy megemlítse a Gadsden-zászlót, amelyet először az amerikai függetlenségi háború idején, a XVIII. században használták, és hiába sorolják a jobboldalhoz, nem kizárt, hogy a lobogót pusztán a “függetlenség” jelszava miatt tartotta nagy becsben a merénylő. 

Az igazságügyi minisztert láthatóan az sem zavarja, hogy épp a minap közölték a lengyel ügyészek, nem találtak bizonyítékot arra, hogy Oksinski “szélsőjobboldali” körökhöz tartozott volna.

De kit érdekel, ha Donald Tusk abszolút színházának segít vele, na meg persze annak, hogy a miniszterelnök megvalósítsa az álmát, a hozzá hű Alkotmánybíróságát anélkül, hogy holmi tüntetők vagy az a média, amelyek közül még a házilapjai is — élén a Rzeczpospolitával — rejtélyes részleteket osztottak meg az alkotmányos puccs körülményeiről, bezavarjon a projektbe. 

Lassan az lesz a kérdés, hogy kilenc embert gyászoló hozzátartozókat vajon miféle kínvallatásnak “kell” még alávetni, hogy a szörnyűséget felhasználva Tuskék eltereljék a figyelmet a lengyel alkotmánytörténet leggyalázatosabb időszakának periódusairól? 

Illetve adott egy újabb kérdés: ki fogja őket elszámoltatni a sok hazugságért, ha a már az Alkotmánybíróságtól egészen a megyei bírókig mindenki a miniszterelnök közvetlen befolyása alatt dolgozik, így nem lehet pártatlan? 

Kiemelt kép: Donald Tusk és Waldemar Zurek. Fotó: Newspix/Grzegorz Krzyzewski