Brexit elméletben, brit visszatérés a gyakorlatban – Csak a külső partnerek számítanak az EU-nak?

3c612dc941fa410fbd23537b5e476588.jpeg
Ursula von der Leyen, Andy Burnham és Antonio Costa Brüsszelben, miután megállapodtak egymással 2026. november 20-án. Fotó: AFP/Nicolas Tucat

Nagy-Britannia látszólag visszatáncol a Brexittől, valójában azonban mesterien tolta át saját gazdasági és migrációs válságának terheit Brüsszelre. Miközben Andy Burnham brit miniszterelnök történelmi nyitásról beszél, az új együttműködési csomaggal az Európai Unió ismét olyan kötelezettségeket vett a nyakába, amelyekből London profitál, a számlát pedig – szokás szerint – az európai adófizetők állják.


Új fejezetet nyitna az Egyesült Királyság és az Európai Unió kapcsolatában Andy Burnham brit miniszterelnök, aki a brüsszeli Egyesült Királyság–EU csúcstalálkozón egy átfogó együttműködési csomagról állapodott meg az európai partnerekkel. A kormány oldalán bejelentett megállapodás számos területen enyhítené a Brexit után kialakult kereskedelmi és adminisztratív akadályokat, egyszerűsítené az élelmiszer-kereskedelmet, közelebb hozná egymáshoz a brit és az uniós ipari szabályozást, valamint ismét lehetőséget teremtene a fiatalok számára a kétoldalú mobilitásra. Így legalább lesz egy újabb indoka az Európai Uniónak, miért nem lesz pénze további kifizetésekre Magyarország felé. 


A brit kormány szerint a most elfogadott intézkedések 2040-re akár 0,5 százalékkal is növelhetik az Egyesült Királyság GDP-jét, ami éves szinten mintegy 17 milliárd font többletet jelenthet. A kabinet tehát meglehetősen optimista számításokkal érkezett haza Brüsszelből, bár az előrejelzések és a tényleges gazdasági eredmények között – mint azt a politikai kommunikáció történetéből jól tudjuk – olykor akad némi távolság.


Andy Burnham a megállapodást a Brexit utáni korszak új fejezeteként értékelte. A miniszterelnök szerint a 2016-os népszavazás óta alapvetően megváltozott a világ: Európában háború zajlik, a globális gazdasági környezet pedig egyre kiszámíthatatlanabbá válik. Ebben a helyzetben London a korábbi konfrontatívabb megközelítés helyett az együttműködésre és a pragmatizmusra helyezné a hangsúlyt.


Másként fogalmazva: a brit kormány most megpróbálja visszaszerezni legalább egy részét annak a gazdasági mozgástérnek, amelynek korlátozásában a Brexitnek is jelentős szerepe volt.


Omar_Havana-Bloomberg.jpg
Ursula von der Leyen, Andy Burnham és Antonio Costa Brüsszelben, miután megállapodtak egymással 2026. november 20-án. Fotó: Bloomberg/Omar Havana


Angol kolbász lesz az európai menü?


A megállapodás egyik legfontosabb eleme az élelmiszer- és mezőgazdasági termékek kereskedelmének egyszerűsítése. A brit és az uniós áruforgalmat jelenleg terhelő ellenőrzések és adminisztratív kötelezettségek jelentős részét eltörölnék, így a termelőknek kevesebb papírmunkával és alacsonyabb költségekkel kellene számolniuk. A brit kormány külön kiemelte az exporthoz szükséges egészségügyi bizonyítványok eltörlését, amelyek egyes esetekben akár 200 fontba is kerülhetnek.


A változtatás különösen a friss élelmiszerek kereskedelmében hozhat könnyebbséget. A szállítás gyorsabbá és olcsóbbá válhat, miközben csökkenhet a termékek szállítás közbeni vesztesége is. A megállapodás értelmében ráadásul több olyan brit termék is visszatérhet az európai piacokra, amelyek értékesítését a Brexit utáni szabályozás megnehezítette.


A listán friss kolbászok, hamburgerek, walesi kagylók és a skót vetőburgonya is szerepel. 


A brit kormány számításai szerint az élelmiszer- és italágazatot érintő intézkedések 2040-re évente akár 5,1 milliárd fonttal növelhetik a gazdaság teljesítményét. A kabinet azt is reméli, hogy az olcsóbb kereskedelem a szupermarketekben is érezteti majd a hatását. Hogy a megtakarításból mennyi jut el ténylegesen a vásárlókig, az már kevésbé politikai döntés, sokkal inkább piaci kérdés.


A kivételezettek


Az ipari együttműködés területén a brit és az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszerek összekapcsolása jelenthet komoly előrelépést. A tervezett intézkedés lehetővé tenné, hogy számos brit termék mentesüljön az EU szén-dioxid-kibocsátás határokon történő kiigazítási mechanizmusának, vagyis a CBAM-nak bizonyos terhei alól. 


Mindezt úgy, hogy — szemben az uniós tagállami, így a magyarországi termeléssel szemben — nincs egyelőre ráhatása a brit ipari működésre. Vagyis az unió ebből a szempontból behódolt a Buckingham Palotának.


London viszont rengeteget nyert ezzel az acél- és alumíniumipart érintő eredménnyel: a brit kormány szerint mintegy 6,5 milliárd font értékű exportot érinthet a könnyítés, a kibocsátáskereskedelmi rendszerek összekapcsolása pedig 2040-re évi 3,8 milliárd fonttal járulhat hozzá a gazdasághoz.


A megállapodás ugyanakkor egy érdekes kérdést is felvet: a Brexit egyik fontos politikai ígérete a brit szabályozási önállóság visszaszerzése volt, London most mégis annak érdekében közelít az uniós rendszerhez, hogy könnyebben hozzáférjen az európai piachoz. 


Adott is Brüsszel, meg nem is


A fiatalok mobilitását érintő megállapodás szintén a korábbi kapcsolatok részleges helyreállítását jelenti. Az új Ifjúsági Tapasztalati Program (Youth Experience Scheme) keretében a 18 és 31 év közötti brit és uniós állampolgárok akár három évig élhetnek, dolgozhatnak, tanulhatnak és utazhatnak a másik fél területén.


A program egyik lényeges eleme, hogy a résztvevőknek nem kell előzetes állásajánlattal rendelkezniük, és nyelvi vagy jövedelmi feltételeket sem szabnának számukra. A konstrukció ugyanakkor időben korlátozott és vízumköteles lesz, nem biztosít hozzáférést a szociális juttatásokhoz, az érintettek pedig eltartottakat sem vihetnek magukkal.


A brit kormány mindezt úgy kommunikálja, hogy a kölcsönös program “nemcsak a kulturális és oktatási kapcsolatokat erősíti, hanem akár 0,2 százalékkal is növelheti az ország GDP-jét.” Az viszont nem egyértelmű, hogy mennyire tisztán britek kapnak lehetőséget az Európai Unió országaiban, és mennyire inkább a bevándorlók.


Migrációs politika: terv nincs, üres lelkesedés van


Ha már bevándorlók, eljutunk a biztonságpolitikai együttműködéshez, amelynek egyik központi kérdése a La Manche csatornán keresztüli illegális migráció. London és Brüsszel új, strukturált párbeszédet indít a migráció kezeléséről, amely az embercsempész-hálózatok felszámolására, a határigazgatásra és az érintett tranzitországokkal folytatott együttműködésre is kiterjedne.


A felek emellett a Csatorna-átmeneti Akcióterv keretében is összehangolnák tevékenységüket. A cél az embercsempészet és az emberkereskedelem visszaszorítása, a bűnözői hálózatok felszámolása, valamint a migrációs útvonalakon fekvő országokkal folytatott együttműködés erősítése. 


Ami jól hangzik, de ugyan melyik harmadik világbeli ország hajlandó visszafogadni ezeket az illegális, a munkaerőpiacon valószínűleg használhatatlan migránsokat, és ha hajlandó is, milyen áron? 


Van azonban egy másik érdekes eleme a migrációs megállapodásnak: a brit kormány tájékoztatása szerint az európai együttműködés már eddig is több mint 50 ezer kishajós átkelési kísérlet megakadályozásában segített. A mostani megállapodás ennek a koordinációnak a kiszélesítését célozza. 


2d6406c499cd66aa670e3871c2b4d6223cf83d2e98659f55b21e158af8893629-1200x800.jpg
Rendőrök figyelik az elfogott migránsokat, akik egy kis csónakkal próbáltak eljutni Nagy-Britanniába 2026. április 8-án az észak-franciaországi Malo-les-Bains-ben. Fotó: AP/Jean-François Badias.


A közös nevező: Ukrajna


A megállapodás a kül- és biztonságpolitikai együttműködés elmélyítését is tartalmazza. A felek rendszeresebb konzultációkat, összehangoltabb fellépést és gyorsabb együttműködést ígérnek a közös biztonsági kihívások kezelésében. A partnerség egyik legfontosabb eleme továbbra is Ukrajna támogatása marad.


Burnham a berlini “Tettrekészek Koalíciójának” ülésén korábban egy 260 millió fontos támogatási csomagot jelentett be, amely a brit tájékoztatás szerint ezer nagy hatótávolságú drónt is tartalmaz. Hogy ezt miből fogja fizetni, talán felesleges megkérdezni.


A brit kormány kommunikációja mögött egyértelmű üzenet áll. London teljes győzelmet aratott, hiszen a Brexit után kialakult összes — gazdasági, migrációs, külpolitikai — válságát gond nélkül áttolhatta az Európai Unióra. 


A megállapodás legnagyobb nyertese Nagy-Britannia lett, az Európai Unió pedig újabb problémát, újabb terheket vett magához, amiket nem képes megoldani. 


Ugye így gondolkodik egy “európai birodalom”?