Egy 79 éves nyugdíjas asszony panaszai

Nem utánérzése, A szegény kisgyermek panaszai Kosztolányi Dezső versciklusnak, de mégis. „Mint aki a sínek közé esett..” És általérzi tűnő életét,/ míg zúgva kattog a forró kerék,/ cikázva lobban sok-sok ferde kép,/ és lát, ahogy nem látott sose még:…” Valami ilyesmit éreztem egyik hűséges olvasóm, nézőm, hallgatóm leveleiben amelyet évek óta hozzám ír. Egy idős (szegény?) asszony vívódásai az életéről, sorsáról és egy kicsit a politikáról, ahogyan ő éli meg. Sajnos a politika, annak megszemélyesítői a politikusok – jobb- vagy baloldalon legyenek – nem igen foglalkoznak ott a „lent” található érzésekkel, fájdalmakkal, lelki gyötrelmekkel. Sokszor talán csak inkább a saját maguk fényezésével, jólétével – meggazdagodásával? – vannak elfoglalva és aztán csodálkoznak, amikor az a nép – legyen fiatal, középkorú, idős – ejti őket.
Dr. Esemény még nem tudja, hogy a többi között éppen ezért múlik el gyorsan a pünkösdi királysága. A haszontalansága, öncélú politikai bosszúi miatt. Ezért érdekes hogyan látja egy magányos idős néni a politikát, amit a hírekből összerak. Íme a zsinorírással küldött levél néhány részlete:
„...Olyan óriási tragédia, hogy Orbán Viktor miniszterelnök urunkat elveszítettük, hogy az nem írható le! Pótolhatatlan! S az a borzasztó, hogy ennek nagy oka az amerikai elnök Donald Trump is! Mert ha Ő számon kérte volna Ursulát a Covid-járvány idején az injekciókkal kapcsolatos sms-ekért visszaélésekért, akkor Ursula megbukott volna... Azonkívül Magyar Péter nem került volna miniszterelnöki székbe...Trump ezt most tétlenül nézi. Ő nem államférfi, csak egy üzletember, aki csak a saját érdekeit nézi…”
Aztán az idős asszony írásában hosszan a belpolitikára tér át. Részletezi mi mindent tett Orbán Viktor miniszterelnök a Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon -féle csődpolitikájuk után.
„...Orbán miniszterelnök urunk azért mindig emelte a béreket, nyugdíjakat, adott különböző kedvezményeket, s amit ígért, azt meg is adta...Természeti csapások idején, mint például a vörösiszap áradásakor, a tiszai árvíz idején segítette az embereket új házak építésével, otthonteremtéssel. Csak a kártokozók kellő büntetése maradt el!!! Ugyanígy így megúszták azok a rendőrök, akik 2006. október 23-án rátámadtak az ártatlan emberekre…”
Igen, hűséges olvasóm is úgy látja, hogy az előző kormánynak talán nem kellett volna kesztyűs kézzel bánni a valódi bűnösökkel. A politika boszorkánykonyhájának hátterét persze nem láthatja a nyugdíjas asszony, nem tudhatja, hogy egy jogállamban, egy demokráciában a többnyire baloldalra elkötelezett magyar bíróság az ítéleteket elhúzta vagy a nemzeti oldalnak nem kedvező döntéseket hozta. Bezzeg ma másképpen van. Dr. Esemény kézi vezérléssel irányítja a hatóságokat. Csak üzen az ügyészségnek, bíróságnak és a rendőrség máris kötőszáron viszi el a politikai ellenfeleit. Ezt nevezik politikai leszámolásnak, fityiszt mutatva a parlamentáris demokráciának, a jogállamnak. Ezt hívják az önkényuralom kiépítésének. Folytatva levelezőm panaszát: „...már haladt az ország előre, amikor elvesztettük ezt a kiváló, széles látókörű, nagy tapasztalattal rendelkező, fáradhatatlan államférfit, az EMBER-t, aki a nemzetének élt s világszerte elismerték és fogadták…”
Majd az ötoldalas levél végén a nyugdíjas néni – nyilván érzékelve a kormányváltás negatív hatását –, hirtelen saját bánatának, panaszának leírásába kezdett:
„...Szüleim saját tulajdonú győri lakásunkat 1985 évben betegség miatt elcserélték egy budapesti tanácsi lakásra, amely 35 négyzetméter volt a lakásbérleti szerződés szerint. Közben a szüleim meghaltak és én lettem a főbérlő. És több évtized után 2026. 10.20.-i keltezéssel érkezett levélben értesítettek arról, hogy lakbért emelnek, 800 Ft./ négyzetméterről 1000 Ft/ négyzetméterre és csodák csodája a legnagyobb meglepetésemre azt írták, hogy a lakás 37 négyzetméteres lett. Tévedés vagy szándékos elírás? Egyébként az önkormányzati leveleket eddig mindig Gajda Péter polgármester nevében írta alá az irodavezető, most pedig lemaradt a polgármester úr neve. Ezt is furcsállom. Erre ajánlott levelet írtam mellékelve a szerződést a lakás 35 négyzetméteréről. A postaköltség 1610 forintba került… Jelenleg várom válaszukat…”
Kis emberek kis baja is nagy baj lehet számukra. Mert a nagy embereknek mit számít néhány ezer forint különbség? A végén a kedves nyugdíjas levelezőm megint témát váltott:
„...Tisztelt Stefka István úr! Levelem írása közben bemondta a Rádió, hogy Ókovács Szilveszter urat megfosztották a Magyar Állami Operaház főigazgatói állásától. Ez borzasztó hír! Mi jöhet ez után?! Az, hogy Rost Andrea opera-énekesnőt választják meg a helyére, aki még a Szózatot sem ismeri? Ez igen! Zuhanunk a semmibe! Tisztelettel : L. Erzsébet (79 éves) hűséges hallgatója”
Hosszú pályafutásom során több ezer levelet kaptam. Volt, amire válaszoltam, volt amire nem és sok levélírómat bajai orvoslására riport készítés céljából felkerestem. Nem mondom, hogy minden esetben segíteni tudtam, de sok ember panaszát, életét a nyilvánosság erejével jobbá tudtam tenni. Ebben a rohanó világban eltörpülnek a kis emberek panaszai és legtöbbször válaszolatlanul, megoldatlanul maradnak. Pedig ezért vagyunk, hogy megoldjuk gondjaikat mi emberek, politikusok, szerencsésebbek, újságírók. Hátha eljut mindez Dr. Eseményhez.
De a szegény ember panaszait nemigen hallgatják meg a globalizáló világban. S ez egyre inkább jellemző ebben az új magyarországi kurzusban. Én is hallom a híreket. Éppen most fosztják meg a nyugdíjasokat a nekik szánt 14. havi nyugdíjtól és egyéb kedvezményektől. Sok millió fiatal, családos anya veszíti el az otthonteremtés kedvező banki feltételeit, a családi támogatásokat, a személyi jövedelemadó mentességet s ott van a rém, a munkanélküliség, az infláció, meg az, hogy az energia árak az égbe szöknek, a rezsicsökkentés a múlté lesz. A magyar középosztály megerősödése megáll, a magyar tőkést a külföldi váltja fel és megint csúszunk lefelé. Megszorítások, új adók, adóemelések várhatók. Nem kell nagy jósnak lenni, hogy mi következhet még?! A lassan helyrejött identitásunk, a merjünk kicsik lenni helyett, a merjünk nagyok lenni, megint mehet a levesbe. Ezek a tények már túlhaladják az idős, 79 éves nyugdíjas néni panaszait.




