Fejtsük meg Szentesi Zöldi László felhívását!
Érdekes, érzékletes írást tett közzé Szentesi Zöldi László a Szamizdaton. Az rögtön világos, hogy ki a Kapitány. De mi volna a süllyedő hajó?
Csak néhány gondolatot ragadnánk ki Szentesi Zöldi László írásából, amelynek elolvasását a mélyebb megértés miatt erősen ajánljuk. Ugyanakkor a történet alapvető szereplőit ismerjük, tudjuk, mi a Titanic, ki a kapitány, és milyen dátumot jelképez a jéghegy, amely miatt a Titanic süllyed. Az sokkal inkább érdekes, amit Szentesi Zöldi László írásában a menőcsónakokból üzennek a kapitánynak.
Mint a publicista írja,
Mielőtt a Titanic jéghegynek futott, mindenki azt hitte, hogy a nagy hajó, korunk mementója, a tökéletes, megingathatatlan építmény örökké áll majd.
Most azonban a Titanic jéghegynek ütközött és süllyed, körülötte „a nyílt tengeren kis csónakok himbálóznak, rajtuk túlélőkkel”. Mint megjegyzi,
a mi mentőcsónakunkat történetesen Szamizdatnak hívják. Amerre a szem ellát, megszaporodtak a lélekmentők, mindenfelé itt látom őket, rajtuk dacos, néma emberekkel.
Úgy véli,
nem az a baj, hogy a hajónk jéghegynek ütközött, most pedig éppen megtelik a bezúduló vízzel, majd elsüllyed. Aki tengerre száll, tudja, hogy az ilyesmi bármikor bekövetkezhet.
A baj az, hogy a Titanicon nincs elég mentőcsónak. Valahol, valakik úgy gondolták, nem fontos a biztonság, úgysem lehet baj, éppen ezért nem készültek fel a legrosszabbra.
Elosztogattak néhány privát csónakot a VIP-vendégeknek, de a magukra hagyott fuldoklók ordítása, halálhörgése örökre kísérti majd őket álmatlan éjszakákon.
Szentesi Zöldi László azt üzeni,
Kapitány, ne álldogálj ott a hajó orrában, szedd össze a csapatot! Intézkedj, hogy a mentőcsónakosok kiemelhessék a fuldoklókat, ne engedd, hogy a tisztjeid tétlenségre kárhoztassanak! Nem látod, mekkora a baj? Mindenki benned bízik, mert te vagy a kapitány, a te szavadra vár a hajó legénysége, az utasok, mindenki. Nem teheted meg, hogy nem szólsz hozzánk, vezess minket, mutasd az utat!
Majd úgy folytatja, míg a Titanic süllyed, a mentőcsónakokban megragadták a lapátokat, mindenki egyszerre húz.
Alattunk sötéten kavarog a tenger, felrepíti kis csónakunkat egy-egy bősz szélroham. Mégis itt vagyunk. Boldogok vagyunk, szabadok vagyunk.
Kapitány! Gyere le a süllyedő hajóról, szállj át a mentőcsónakba, új kalandokra fel!