Biztos azért menő a Guinness, mert az ír ikon már egy nemzetközi multié
Magyar Péter Guinnesst csapolt Dublinban. Értjük, a kép azért készült, hogy megerősítse a munkájukat elvesztetteket, a hamarosan már nem szja-menteseket, a magasabb rezsit fizetőket és a brutális áron tankolókat abban, hogy a magyar miniszterelnök mindezek ellenére egy laza, jó fej csávó, aki szereti a sört. Csak hangosan gondolkozom azon, hogy ennél szimbolikusabb képet egyébként keresve is nehéz lenne találni: a magyar miniszterelnök egy olyan márka mögé állt be, amely az ír nemzeti identitás egyik legismertebb jelképe, miközben ma már egy londoni központú multinacionális vállalatcsoporthoz tartozik.
A Guinness 1759 óta kötődik Dublinhoz. A címkéjén szereplő hárfa 1862-ben jelent meg, kifejezetten az ír kulturális örökséget és a termék származását hangsúlyozva. Ma a legírebb dolog a brit Diageo nevű nemzetközi cégcsoport tulajdona. A Guinness és a Grand Metropolitan 1997-es összeolvadásából született meg egyébként a Diageo. Az ír név, a hárfa, a történelmi hagyomány megmaradt. A nemzeti karakter kiválóan eladható akkor is, ha a vállalati központ már másik országban van.
Továbbra is csak hangosan gondolkozom azon, hogy van-e hasonlóság a Guinness története és aközött, hogy Magyar Péterék lelkesen ünneplik a nemzetközi nagyvállalatokat, a német befektetéseket, közben megtámadnak olyan hazai vállalkozásokat, mint a Mészáros Csoport, amely körülbelül 60 ezer munkavállalót foglalkoztat több mint 500 vállalaton keresztül, és százezreknek biztosít megélhetést Magyarországon. De beszélhetnénk a Tisza-kormány alatt gyorsan csődbe menő Bayer Constructról is, amely 2026. augusztus 26-án kért csődvédelmet, miután a kormány elállt a zuglói irodakomplexum megvásárlásától. Szintén rengeteg családnak biztosított megélhetést.
Egyébként tök érdekes, hogy vajon mennyi vagyonadót fizetne egy akkora vállalat, mint a Guinness, Magyarországon?
Sörcsapolás közben beszélgethetett volna arról Magyar Péter, hogy egyébként attól nem lesz erős a magyar gazdaság, hogy a magyar dolgozó külföldi tulajdonosnak dolgozik, a magyar név pedig megmarad a cégtáblán. Saját vállalatokra, itthoni döntési központokra és felhalmozott magyar tudásra is szükség van. A Guinness történetéből ezt a kérdést is haza lehetne hozni. A sörcsapolás technikája mellett.
Mert amúgy a korsó oldalán szépen mutat a nemzeti jelkép. De az is fontos, hogy a magyar gazdaságban húsz év múlva mi marad a kezünkben. A tulajdon és a döntés lehetősége is, vagy csak egy korsó?
