Kirúgja dolgozói negyedét a Partizán, a nyelvcsapásokhoz ennyien is elegen lesznek

Az elvtársak egymást is szalámizni szokták, ismerjük ezt a régi bolsevik időből. Egy ideig ugyan összetartja őket a közös ellenség elleni elvharc, utána azonban a koncon való marakodás, a féltékenység és egyéb mozgalmi fejvakarások miatt dőlni szokott a dominó. Ne felejtsük el azt sem, hogy Partizán maga is elismeri, hogy az előző tizenhat évben egészen másra volt szükség, mint most, a szép új világban.

Ez pontosan azt jelenti, hogy míg minden pénzt, erőforrást és melót abba öltek, hogy megbukjon a jobboldali kormányzás, most, hogy elérték céljukat, már nincs szükség azokra a vörös zászlós menetelésekre, amelyek a közös cél érdekében évekig mentek. A feladat elvégezve, most a dicsérgetés és a megértés időszaka következik, időnként egy-egy "független vagyok, ezért bírálgatok" felütésű, álságos és magamutogató akcióval fűszerezve. Ehhez meg elegen lesz a mozgalmi brigád háromnegyede is. 

Gulyás Márton azért visszatér az illegalitásból és újult erővel veti bele magát a munkába. Ki tudja, talán mégis balról támadják majd a Tisza-kormányt, hiszen a forradalom permanens, sosem áll meg és mindig kell harcolni a javak egyenlő elosztásáért, a falanszter felépítéséért és az aktuális belső ellenségre is kell figyelni.

Mindez azt jelenti, hogy az elvtársak Ruff Bálint nélkül is kitartanak ugyan, Gulyás Marci pedig kapott olyan alapos kiképzést, hogy a zászlót szilárdan tartsa, mégis kicsit fura nyelvezete van az indoklásnak, mely a munkatársak elbocsátását magyarázza:

„Nem ők lettek fölöslegesek, hanem a feladataik szűntek meg egy megváltozott helyzetben.”

Igaz, talán tényleg túlgondolja az ember, valóban nincs most feladat, mert a Partizán sosem építeni akart, hanem valamit rombolni. Így nehéz fenntartani a motivációt, mert a Ruff Bálint által átszőtt magyar politikai vezetéssel vajon mit kezdjenek? Támadni necces lenne, simogatni persze jó, de minek ehhez ennyi ember, azok a lejáratásokhoz kellettek. Mert most már Gulyás Mártonnak nem kell Gödre mennie, hogy rikácsolva belehazudja a helyi lakosok szemébe, hogy mérgezik a vizüket, a földjüket és a levegőjüket.

És ez az ember sajtószakmai műhelyről beszél. Az. Ismerjük régóta, sarlóval és kalapáccsal csiszolták ezt a műhelyet.