Most esett le Hadházynak, hogy a kormány kikerüli a kellemetlen kérdéseket

Hadházy Ákos egy Facebook bejegyzésben bírálta a Tisza kormányt azért, mert nem mentek el az Országgyűlés Nemzetbiztonsági Bizottságának ülésére, ahol az ellenzéki politikusok érdeklődtek volna az ügynöklista nyilvánosságra hozatalának részleteiről, ami balul sült el. Szerinte aggályos, hogy máskor bezzeg vitatkoznak az ellenzékkel, csak amikor kellemetlen a szitu akkor nem. Ezért a színjátékért viszont kár egy ekkora termet fűteni.

Mi, újságírók látjuk, tapasztaljuk, hogy a Tisza-kormány tagjai nem nyilatkoznak akkor, amikor kellemetlen kérdéseket kapnak. Van, aki egyszerű bunkó stílusával rázza le az érdeklődő újságírót, van, aki fellöki, van, aki telefonálást színlel vagy épp hangszalaggyulladást imitál. Az ötletek tárháza határtalan, ami csak azért érdekes, mert azt ígérték, hogy ők mindig nyilatkozni fognak. Sajnos a kormányinfók is lassan érdektelenségbe fulladnak, ugyanis a három szóvivőből általában egyik sem tud konkrét kérdésre válaszolni, Magyar Péter pedig (ha ott van) csak az arroganciájáról tesz tanúbizonyságot.

Ezért aztán számunkra nem meglepő, hogy az ügynökakták szégyenteljes nyilvánosságra hozatala után nem szívesen beszélnek arról, hogy mi is történt. A szakemberek állítják, hogy a politikai nyomás vezetett oda, hogy hibásan kerültek fel nevek a listára, de ezt is jó lett volna tőlük megtudni, hogy ezt a nyomást ki helyezte pontosan a levéltárosokra. Nem tudom ki emlékszik rá, de mintha arról beszélt volna korábban a miniszterelnök, hogy vége a következmények nélküli kormányzásnak. Halkan jegyzem meg, hogy nem a Fideszben voltak eltussolva a következmények nagy általánosságban, hiszen a balhés arcokat lemondatták, de a másik oldal ezt nem tette meg vagy visszaszivárogtatta őket (lásd Gréczi Zsolt). Most pedig ugyanúgy nincsenek következmények… Vannak, akik a sírjukban forognak, mert felkerültek megfigyeltként az ügynökök nevei közé és megvédeni már nem tudják magukat, és vannak, akik magyarázkodnak, aztán vagy elhiszik nekik, vagy nem.

Hadházy Ákosnak végülis ebben igaza van. Ne csak akkor menjen be a Tisza vitatkozni a parlamentbe, amikor lehet elmúlttizenhatévezni vagy amikor pedagógusként rá lehet szólni a képviselőkre, hogy ne olvassanak vagy ne hallgassanak semmit a telefonjukon amikor ők beszélnek. Akkor is legyenek ilyen nagyszájúak amikor a saját sarukat kell kimagyarázni és legyenek következmények. Ez a lista ugyanis nem egy jelenléti ív volt. Nem egy névsor, ahol azok vannak, akik nem mentek át elsőként a makroökonómiai vizsgán. Ez a névsor egy szégyen-névsor és ha valaki áldozatként került oda fel, azért valakinek vállalnia kell a felelősséget. Leginkább annak, aki a megrendelője volt a sebek feltépésének.