Orbán Anita a lengyel államfőt "emlegette", Sikorski viszont nem kért belőle

Kepernyokep_2026-11-20_151313.png

Csütörtökön Orbán Anita fogadta a Tusk-kormány külügyminiszterét, Radoslaw Sikorskit. Utóbbi látogatásában nincs különösebb meglepetés, hiszen Donald Tusknak az egyik vágya, hanem álma vált valóra azzal, hogy Orbán Viktor az idei országgyűlési választáson vereséget szenvedett. Sikorski pedig ennek tudatában boldogan jött Magyarországra, míg Orbán Anita, ahogyan azt korábban Magyar Pétertől is elsajátíthatta, igyekezett a lengyel külügyér kedvében járni, csakhogy a nagy igyekezetben egy kis hiba csúszott a gépezetbe. 


A lengyel külügyminisztert a lengyel-magyar "barátság" vagy inkább a Tisza-kormány és Tusk-kormány közötti politikai egyetértés jegyében tárt karokkal fogadta Orbán Anita. A magyar külügyminiszter igyekezett lengyel partnere kedvében járni és a lengyel-magyar kapcsolatokra nagyobb hangsúlyt helyezni. Orbán egyből ki is jelentette, hogy "mi lehetünk annak annak a képviselői, hogy az ezer éves múltra visszatekintő magyar-lengyel barátságot újra megfelelő szintre hozzuk, kulturális, politikai, gazdasági és minden értelemben". 
Hogy hova egy a fordulat?

A Tisza Párt hatalomra kerülésével Donald Tusk lengyel kormányfő egyik nagy ellenfele került kiiktatásra, akinek nézeteit és jövőképét korántsem osztotta a lengyel miniszterelnök. Magyar Péter személyében pedig Tusk szemszögéből egy olyan kormányfője lett Magyarországnak, aki támogatja az előbbi politikai nézeteit. 

Tehát, amikor Orbán Anita arról beszél, hogy ők majd "újra megfelelő szintre" hozzák a magyar-lengyel barátságot, az valójában a politikai kapcsolatok megerősítését jelenti egy olyan kormánnyal, amelynek vezetőjével a magyar kormányfő egy politikai platformon helyezkedik el. Mert hiába a történelmi időkre visszanyúló barátság, ha az adott államok kormányainak politikai irányvonala nem egyezik vagy még inkább, ha az egyik állam kormánya ellenségesebb magatartást tanúsít abból nehezen lehet kihozni bármi pozitívat. Mert bár a lengyel-magyar "barátság" nem lehet politikai hovatartozás kérdése, azért az elmúlt évek mégis azt mutatták, hogy éppenséggel  igenis nagyon számít, hogy ki van hatalmon.  

Az meg persze teljesen más kérdés, hogy a liberális politikai palettán elhelyezkedő két ország kormánya majd milyen irányú és minőségű szintre emeli az Orbán Anita által emlegetett kulturális kapcsolatokat. 

Mindenesetre Tuskék megkapták, amit akartak. Hiszen egy olyan magyar kormányt kaptak, amely nemcsak képes és hajlandó alkalmazkodni a lengyel kormány irányvonalához, hanem hajlandó - szószerint is - fejet hajtani előttük. Sőt, még a forgatókönyvükből is szívesen kitépnek egy-egy lapot. A lengyel miniszterelnöknek nem tetszett Orbán eszmerendszere és a külpolitikai stratégiája, beleértve azt is, hogy az akkori magyar kormány a PiS mellett tette le a voksát. Most változott a helyzet: Magyar Péter kenyérre kenhető, ami azt eredményezi, hogy most már helyrehozható a "nagy" lengyel-magyar "barátság", ahol a lengyel fél diktál, és a magyar fél alkalmazkodik. 

Aztán megint jött Orbán Anita...

A magyar külügyminiszter a sajtótájékoztatón büszkén jelentette, hogy 2027-ben rendezik meg a 20. hagyományos magyar–lengyel államfői találkozót, és visszautalt arra, hogy nem véletlenül vezetett Magyar Péter magyar miniszterelnök első külföldi útja Varsóba, ahová a kormányfőt hat minisztere is elkísérte.
Csak hogy Orbán Anita kicsit keverte a szezont a fazonnal, ugyanis úgy beszélt az államfői találkozóról, mintha Lengyelországban most tökéletesen rendben lenne minden és éppen nem állna egy hatalmas nagy szakadék a lengyel kormány, amelynek a vendégül látott Sikorski is a tagja, valamint a köztársasági elnök, Karol Nawrocki és az őt támogató pártok között. Mert míg Donald Tusk a jogállamiság helyreállítására hivatkozva alkotmányos puccsot kísérelt meg végrehajtani, addig Nawrocki éppenséggel pont hogy ezt próbálta megakadályozni. Sőt, a PiS által is támogatott köztársasági elnök "fegyvert" rántott, és keményen nekiment Magyar Péter elvbarátjának, a lengyel miniszterelnöknek. 

Láthatóan az államfői találkozó említése Sikorskinak nem esett túl jól, így ő inkább csak a 2027 márciusában tartandó lengyel-magyar barátság napjára hivatkozott, Nawrocki nélkül, noha azon a napon a köztársasági elnököké a főszerep. Legalábbis eddig az volt.

Általánosan elfogadott, hogy egy külügyminiszternek olykor nem árt nagyobb figyelmet fordítani az általa kimondott szavakra és azt összhangba hozni az adott ország politikai helyzetével. Főleg akkor, ha fejet nem is akar hajtani, de igyekszik minél inkább - diplomatikusan kifejezve - a kegyeit keresni a tárgyalópartnerének. 

Aztán, hogy ez a nagy "barátság" majd a 2027-es lengyel parlamenti választások után hova fog fejlődni, majd meglátjuk.