Úgy táncolsz, ahogy Donald Tusk fütyül! – Nawrockit csúnyán elárulták, és ez rossz ómen nekünk is

Donald Tusk lassan nemcsak a lengyel politikai játszmákat, hanem azok közönség előtti tálalását is tökélyre fejlesztette. Ugyan az Alkotmánybíróság körül alkotmányos válság tombol, a kormányfő túlélte a bizalmatlansági indítványt, Karol Nawrocki pedig egyszerre kénytelen megküzdeni a miniszterelnökkel és az őt az államfői jelöltségében támogató párt, a PiS vezetésével. A lengyel jobboldal eközben látványosan keresi önmagát, a közösségi médiában pedig rendre alulmarad a politikai kommunikációban jóval rutinosabb Tuskékkal szemben. Mert hiába van igazad a politikai csatatéren, ha a közvélemény már rég mást lát győztesnek. Lengyelország története pedig nem csupán varsói belügy: Magyarország számára is meglehetősen kellemetlen tanulságokat tartogat.
A lengyel Alkotmánybíróság összeomlóban, az alkotmányos rendszer válságban, bizalmatlansági indítvány a kormányfő ellen — soha nem látott mélységekben jelenleg a lengyel politika, ennek ellenére a lengyel liberális és jobboldali média Donald Tusk és Karol Nawrocki politikai és államvezetői küzdelméből előbbit hozza ki győztesként.
Pedig Donald Tusk az alkotmányos puccs megtervezését még a saját kormánya elől is eltitkolta, és a belső konfliktusok miatt még azt sem zárták ki a szakértők, hogy néhány párt (mint például a Szymon Holownia vezette Lengyelország 2050) akár Donald Tusk ellen is fordulhat.
A nagy csoda azonban elmaradt, a jobboldali ellenzék által kezdeményezett bizalmatlansági indítvánnyal szemben 242-en szavaztak nemmel, míg csupán kétszáz képviselő nyomta meg az “igen" gombot. Nagyjából így is oszlik el a lengyel alsóház, a szejm jobboldali-balliberális összetétele.
Azóta viszont mintha beijedt volna a Jog és Igazságosság. A Tusk által “kezdeményezett” kormányfő-elnöki egyeztetést Jaroslaw Kaczynski tiltotta meg a jelek szerint Nawrockinak, amit meg is tehetett, hiszen az egykori Lechia Gdansk-huligán a PiS jelöltjeként nyerte meg tavaly az államfőválasztást.
„Az elnök megmutatta, mennyire függ politikusként. Nowogrodzka (a Kaczynski-féle párt varsói székháza és vezetése — HG) utasításai és a PiS politikusaitól való függősége nagyon jelentős. Az elnök alig várt egy ilyen találkozót, de később Kaczynski elnök megtiltotta. Azért tiltotta meg, mert tökéletesen tudja, mennyire tapasztalt és képzett Tusk a közvetlen párbeszédben”
– gúnyolódott Tusk egyik bizalmi embere az Interia Wydarzeniának.
Annak a Nawrockinak tiltották meg az egyeztetést, aki noha nem rendelkezik nagy tapasztalattal politikusként, mégis kenterbe veri az idősödő és teljesen más politikai világhoz szokott, időnként lassan reagáló PiS-es politikusokat. Nawrockinak ugyanis azért nagy a népszerűsége Lengyelországban, mert kívül esik a politikai establishment-en, ráadásul a lengyel ultra- és huligánélet meghatározó szereplője volt, és soha nem tagadta meg a múltját.
A lengyelek egyik legismertebb mondása, hogy „Nie ma pikniku, jest fanatyzm!”, azaz “Nincs piknik, fanatizmus van!” Ezzel utasítják el a VIP-páholyban ülőket, és emelik fel a B-szektorok jelentőségét. Így jellemzően azok a politikusok lesznek a legkedveltebbek a szurkolóknak, akik közismert B-szektorosok (Magyarországon ilyen Toroczkai László is), és nem a VIP-páholyokban szotyiznak.
Tusk sajnos valóban kőprofi a politikai kommunikációban és a taktikában, és tény, Nawrocki meghívását azért utasította el, hogy később ő diktálja a politikai egyeztetéseket, és majd ő hívhassa meg az elnököt a Miniszterelnöki Kabinetirodájába, ezzel is nyomást gyakorolva az államfőre.
Nawrocki azonban ezzel kétfrontos háborút kell, hogy vívjon. Miközben Tusk aljas taktikázásaival szemben kell keresnie ellenszert, le kell számolnia a PiS belső vezetésével is, amellyel pattanásig feszült a viszonya. Tusk ezzel szemben a lehető legkönnyebb pozícióban van: a pártjának és a koalíciónak is az egyszemélyes vezetője, miniszterelnökként abszolút többséggel rendelkezik, és a nemzetközi vizekben is hatalmas a támogatói bázisa (á’la Ursula von der Leyen és köre).
Ráadásul az összes célját sikerült elérnie, amit el akart. Az Alkotmánybíróságot jelenleg gyakorlatilag a jelenlegi parlamenti többség által megválasztott bírák többsége irányítja, még ha nem is jogszerűen, de a gyakorlatban ez – úgy tűnik – semmit sem számít.
Ezzel párhuzamosan pedig az jobboldali ellenzék Alkotmánybíróság védelmében indított tiltakozásai gyorsan elhaltak, de a belső kritikákat sem úszták meg, és bizonyos jobboldali médiumok, valamint politikusok is “mezei koncerteknek” nevezték ezeket a próbálkozásokat.
Tuskék ráadásul szemmel láthatóan jobban kezelik a közösségi médiát, mint a jobboldali politikusok. Így lehet, hogy a közvélemény felfogásában a miniszterelnök volt az a politikus, aki először lépett kapcsolatba a másikkal, és személyes találkozót akart szervezni, míg az elnök volt az, aki elkerülte a találkozót, és feltételeket szabott a részvételéhez. A valóság ezzel szemben az, hogy Nawrocki kezdeményezte a találkozót, amit aztán Tuskék tagadtak meg, de hát a közösségi média korában ezen cseppet sem csodálkozunk.
A tanulság egyértelmű: ha nincs megfelelő, a közösségi médiumokat oda-vissza ismerő, az algoritmusokat kisujjból kijátszó kommunikációs csapat a lengyel elnök mögött, akkor Donald Tusk úgy építheti fel birodalmát, ahogyan csak akarja, hiszen a közvéleményt is a markában tudhatja.
Ez pedig intő jel Magyarország számára is. Eddig minden kísértetiesen hasonlóan történt meg a média átalakításától az alkotmányozásig hazánkban, mint lengyel testvéreinknél. Ha nem vigyázunk, jöhetnek Sulyok Tamások helyére akár “magyar Nawrockik” is, de nem lesz, aki megállítaná a liberális politikai forradalmakat.
Kapcsolódó cikkek
-
Egyre nyilvánvalóbb, hogy Orbán Anita valószínűleg nem normális
-
Orbán Anita a lengyel államfőt "emlegette", Sikorski viszont nem kért belőle
-
Tisztázatlan jogi képviselet, számlazárolás, és az Alkotmánybíróság összeomlása – Íme a Tusk-puccs következménye
-
Razziázott a rendőrség a kormányt kritizáló csatornánál, csak mert jogállam van





