A templomokban is kezdődik az érzékenyítő szuronyroham

Miközben mindenki az iskolai érzékenyítésre koncentrál (nagyon helyesen), közben egy másik fronton is kezdődik a szuronyroham az alapvető értékeink ellen: a Cser Kiadó, a Mozaik Közösség és a Budapest-Fasori Evangélikus Egyházközség együtt mutatja be a Keresztény és meleg című könyvet, ami arról szól, hogy egy queer figura és barátja hogyan kérdez bibliai személyeket és történelmi alakokat a szexualitásról. A tinédzsereket azzal az aljas féregséggel próbálják rávenni a könyv megvásárlására, hogy ha szomorúak amiatt, mert az egyházuk vagy a lelkészük elfogadhatatlannak nevezi homoszexuális vágyaik kiélését, akkor olvassák el. Első körben annyit fűznék hozzá, hogy anyád! Másodszor pedig azt, hogy nyilván nem fogjuk szó nélkül hagyni. 

A könyv alapállítása tulajdonképpen az, hogy a keresztény lét és a „melegség” nem zárja ki egymást. És ebben még akár lehet is valami, soha senki nem állította vagy gondolta, hogy a keresztény közösségben nem lehetnek melegek, de személyes tapasztalatból (ismeretség által) tudom, hogy ők el vannak fogadva úgy, ahogy vannak, és mivel egy keresztény embernek az Istennel való kapcsolata a legfontosabb, ezért nem a szexuális identitásával szokott foglalkozni, nem ezt helyezi előtérbe, ha meg kell határoznia az identitását. Egyébként a normális emberek általában sem a szexuális beállítottságuk által definiálják önmagukat.

A könyv, azt gyanítom, hogy nem is erről szól, nem gondolom, hogy a keresztény közösségekben a hitüket felvállaló melegek olyan rettenetes nyomás alatt lennének a helyi pap/lelkész szúrós tekintete miatt. Olyanról sem hallottam még, hogy egy meleg ne Úrvacsorázhatott volna. Ja, és azt sem hogy hat botütés járt volna melegségért bármelyik templom alatti katakombában.

Arra gyanakszom inkább, hogy az egész nem szól másról, mint a hitünkről és a családjainkról. Elsősorban a gyerekeinkről egyébként.

Évek óta tudjuk, hogy a szivárványos neonbolsevikok fő célpontja az élet és a boldogság alapvető fundamentuma. Az eredmény pedig – amennyiben sikeres – olyan lesz, hogy tele lesz a világ vegán szociológus Noárokkal meg Steiner Kristófokkal, vagyis a tökéletes aktivista világpolgárral, akik nem kötődnek semmihez és senkihez, bármit végre lehet velük hajtatni, és úgy különösebben nem akarnak építeni semmit, rábízzák ezt azokra, akik megmondják, hogy mit és hogyan kellene építeni.

Azt gyanítom, hogy az ilyen embertípus kinevelése a célja a „Keresztény és meleg” című könyvnek is, ami természetesen úgy van álcázva, mintha csak összezavarodott keresztény gyerekeken akarnának segíteni. De a keresztény meleg gyerekek valószínűleg nem egy leszbikus lelkészhez, hanem Istenhez fordulnak, ha valami bántja a lelküket. És ez így van rendjén.

Ja, a leszbikus lelkészt csak azért említettem, mert a szerző a Svéd Evangélikus Egyház leszbikus lelkésze, aki 2017 és 2021 között a svéd Keresztény Szivárvány Mozgalom (Kristna regnbagsrörelsen) elnöke volt, és rendszeresen tart előadásokat az LMBT-barát és queer teológiáról. Ami egyébként nem létezik. Nincs olyan, hogy queer teológia. Ahogy queer jogok sincsenek.

Az evangélikus egyház, úgy tűnik, hogy nem egységesen asszisztál ehhez, az Evangelika csoport például egy igen visszafogott írásban kiakadt az ügyön, és írtak egy tök jó cikket arról, hogy hogyan ír a Biblia a szexualitásról.

Nyilván ezt a leszbikus lelkésznő is pontosan tudja, mármint azt, hogy mi az isteni kinyilatkoztatás ezzel kapcsolatban, csakhogy éppen ő egyáltalán nem azzal a céllal van az egyházban, hogy Isten igéjét hirdesse, hanem valaki egészen másét csomagolja be inkább keresztény színekbe (tudjuk, kiét), és szivárványosakba is, ami ugye egyébként szintén bibliai, de erről nem most beszélünk.

Szóval summa summarum, én azt mondom, hogy ne hagyjuk, hogy beszivárogjanak a gyerekeink közé. Se az iskolákban, se az óvodákban, se pedig a templomainkban.

Ők még nem tudják, de nagyon sokan hajlandóak harcolni ám ezért.