A halálbüntetést túlélik, a szivárványos neonkomcsikat nem

Tudtátok, hogy annak ellenére, hogy az USA egyes államaiban nincs törvényben meghatározott felső terhességi korhatár az abortuszra, az Egyesült Államok egyik szövetségi törvénye rendkívül szigorúan védi a magzati életet egy egészen különleges helyzetben, és a legtöbben erről nem is tudnak? Mennyire morbid az, hogy sokan éppen akkor szembesülnek az egyik legszigorúbb életvédő rendelkezéssel, amikor a halálbüntetés kerül szóba? Az egész egyébként azt is kiválóan megmutatja, hogy az ember alapvetően ragaszkodik az élethez, és mindenáron meg akarja védeni a gyerekeket az őrülettől, mert gyárilag ez van belénk kódolva, csak manapság sokan nem veszik ezt észre. Azért is érdekes ez a téma, mert nálunk, Magyarországon éppen egy olyan gyermekügyi és oktatási miniszter van, aki szerint azért jó az abortusz, mert a nem kívánt gyermekekből nagy százalékban lesz bűnöző, gyilkos, ezért az abortusz szerinte a bűnmegelőzés eszköze. Mindez pedig csak azért jutott eszembe, mert látom, hogy a kőkemény életellenes kijelentések mellett a miniszter asszony a közpénzt sem kíméli, bár ennyiből jobb kommunikációs tanácsokat is kaphatna.

De beszéljünk inkább Amerikáról!

Kevesen tudják, de az amerikai szövetségi törvény kimondja, hogy várandós nőn nem hajtható végre halálbüntetés. Vagyis egy olyan nő esetében is, akit a bíróság a legsúlyosabb bűncselekmény miatt halálra ítélt, az állam köteles megvárni a terhesség végét. Ráadásul a törvény nem határoz meg olyan terhességi hetet, amelytől kezdve a tilalom érvényesülne, vagyis a védelemhez még a szívhang megjelenését sem írja elő feltételként.

A koncepció azon az elven alapul, hogy a nő, akit az igazságszolgáltatás halálra ítélt, lehet, hogy semmiféle együttérzést nem vált ki belőlünk. Lehet, hogy a tettei miatt képtelenek vagyunk részvétet érezni iránta. A benne fejlődő gyermek azonban nem követett el semmit. Nem választotta meg az anyját, nem döntött a körülményekről, amelyek közé fogant, és nem felelős egyetlen emberi tragédiáért sem.

A szabályozás a legextrémebb esetekre is vonatkozik: a szövetségi törvény szerint egy várandós nő kivégzését akkor is el kell halasztani, ha a legsúlyosabb bűncselekmények egyikéért ítélték halálra.

Ami a dolgot viszont rendkívül ellentmondásossá teszi, az az, hogy ugyanakkor az Egyesült Államok egyes államaiban nincs törvényben meghatározott felső terhességi korhatár az abortuszra.

Felmerülhet tehát a kérdés, hogy hogyan lehetséges, hogy egy meg nem született gyermek létezése elegendő ok az állam számára ahhoz, hogy elhalassza a halálbüntetés végrehajtását a legextrémebb bűnözők esetében, miközben más körülmények között a magzati élet védelme nem feltétlenül élvez elsőbbséget. És ha a magzat érdeke ilyen körülmények között is számít, akkor milyen elv alapján kerülhet más megítélés alá egy terhesség megszakításakor? Ha a magzat életét a halálbüntetés végrehajtásakor védeni kell, akkor ez a védelem miért nem érvényesül azonos módon más helyzetekben is?

Ha egy ember bűnössége nem tehet egy másik embert büntethetővé, akkor egy ember személyes felelőtlensége vagy meggondolatlansága miért tehetne felelőssé egy másik embert más élethelyzetekben?

Mert véleményem szerint ugyanígy nem felelős a szülei döntéseiért az a magzat sem, akit csak azért vetetnek el, mert az édesanyja túl fiatal, meggondolatlan volt, vagy még élni akar, esetleg a karrierjére szeretne koncentrálni.

Azt hiszem, hogy abban a normálisan gondolkodó emberek egyetértenek, hogy az emberi élet értéke nem függhet attól, hogy ki az anyja, milyen körülmények között fogant, vagy mennyire kívánatos a megszületése, és éppen ezért a halálbüntetés várandósság miatti elhalasztása tökéletesen érthető és szerethető szabály.

A kérdés már csak az, hogy miért nem veszik figyelembe a születendő gyermek életét más, sokkal enyhébb körülmények között.

Ezt nem most fogjuk megválaszolni, viszont az ilyen Lannert Judit-féléknek azért üzenném, hogy évszázadokon keresztül azon dolgoztunk, mármint mi, az emberiség, hogy az emberi méltóságot függetlenítsük a származástól, a társadalmi helyzettől, a vagyontól és a képességektől. A modern emberi jogi gondolkodás egyik legfontosabb vívmánya éppen az, hogy az ember értéke nem attól függ, hová született és milyen körülmények közé.

Mostanság pedig mintha újra ott tartanánk, hogy bizonyos emberi életek értékét a körülményeik alapján próbáljuk meghatározni.

Ezzel egyébként az emberi jogi mozgalmak saját magukkal kerülnek szembe. És a feministák is.

Mert végső soron nemcsak arról vitatkozunk, mikor kezdődik az élet jogi védelme, hanem arról is, hogy az emberi méltóságot felismerjük-e, vagy mi magunk akarjuk kiosztani.

És ez két egészen különböző civilizációs gondolat.