"Ránézek a hosszúnyelű késre, összeváglak benneteket" - énekelték a kisdiákok október 23-án a Kossuth téren, de mi a baj ezzel?
Van az a pillanat, amikor az ember meghall egy gyerekek által előadott dalt, és először azt hiszi, rosszul hall. Aztán visszagondol a szövegre, és felmerül benne a kérdés: ezt most tényleg gyerekek éneklik, és a felnőttek szerint ezzel minden rendben van?
A SUGO Tamburazenekar kisiskolás gyermekekből álló csapata október 23-án, a Kossuth téri állami rendezvényen lépett fel. Számos kedves és a megemlékezésnek megfelelő dal mellett a kottába belekerült egy, hosszúnyelű késről és annak használatáról szóló dal is, amely sokaknál kiverte a biztosítékot. A dalban szúrásról, vágásról és fenyegetésről is szólnak a sorok. Ez nem éppen az a szöveg, amelytől az ember önkéntelenül is a békés együttélésre, a konfliktusok kulturált rendezésére vagy a szomszédok közötti barátságra gondol. Persze, a népzene, a hagyomány és a közösségi kultúra fontos érték. A dalokban olykor túlzás, indulat, dráma és kemény nyelvezet is megjelenik.
Nem kell minden dalszöveget szó szerint venni, és egyetlen előadásból sem szabad messzemenő következtetéseket levonni egy egész közösségre. De azért álljunk már meg egy pillanatra! Ha gyerekek énekelnek arról, hogy késsel szurkálnak és vágnak össze másokat, akkor legalább azt érdemes megkérdezni: biztosan ezt a szöveget kell nekik megtanítani és közönség elé vinni? Miért nem lehet nekik olyan dalt választani, amelyben a jókedv, a tehetség, a humor és a hagyomány kerül előtérbe, nem pedig az erőszakos fenyegetés? És itt jön a történet legironikusabb része: a gyerekek valószínűleg teszik a dolgukat. Megtanulják a szöveget, eléneklik, amit eléjük tesznek, és örülnek a szereplésnek.
A dalválasztásért viszont nem a gyerekeknek kell felelniük, hanem azoknak a felnőtteknek, akik ezt megfelelőnek találták. Mielőtt valaki félreértené: nem egy népcsoportot kell pellengérre állítani, és nem a származás mondja meg, ki milyen ember. Ugyanezt a kérdést tenném fel akkor is, ha magyar nóta, mulatós sláger, rap (- bár ebben a műfajban ez a stílus természetes) vagy bármilyen más műfaj keretében hangzana el hasonló szöveg. A mérce legyen ugyanaz mindenkinek. Mert a hagyomány tisztelete nem jelenti azt, hogy minden dalszöveget kritikátlanul tovább kell adni. A gyerekeknek pedig nem kell mindenáron felnőtt indulatokat énekelniük ahhoz, hogy egy kultúra értékeit képviseljék. Egy hagyományos dal létezése önmagában nem jelenti azt, hogy minden környezetben és minden korosztálynak megfelelő előadni.
