Aki von der Leyent hívja díszvendégnek október 23-ra, arról nekünk már semmit sem kell mondanunk

Holnap lesz az 1956-os forradalom és szabadságharc 70. évfordulója. Aznap nem is szeretnék aktuálpolitikával foglalkozni, nem október 23-ra való. Mindenki emlékezzen meg méltóképpen, saját közösségében. A méltóságot azonban hiába várnánk attól, aki Macront és Zelenszkijt hívja meg erre a napra.

Magyar Péter újra kiegyenesedő országról, igazságról és fejlődésről beszél. Teszi ezt úgy, hogy közben a legfontosabb alapelveket adja fel, és uszítással, hergeléssel olyan megosztottá teszi ezt az országot önző módon, amely a közös jövőnket veszélyezteti. A munkakerülés és hozzá nem értés leplezésére őrizetbe vételekkel, vezetőszáras etűdökkel készül, ha szorul a hurok, az irigységre és bosszúszomjra apellál. Nem építkezik, csak indulatokat korbácsol.

És ez az ember fog miniszterelnökként felszólalni 1956. október 23. hetvenedik évfordulóján. Ez maga a mélységes szégyen.

Az ötvenhatos hősöket és azt a magyar társadalmat nem lehetett úgy becsapni, ahogyan most történik. A szemfényvesztés csak azokra hat, akik nem becsülik azt, amijük van, és mohóságukban még többre és többre vágynak. De végül ők koppannak a legnagyobbat. Fogalmam sincs, hogy végül ki jön el Magyar Péter hívására, a nemzetközi politikai térből, de pont elegendő látni és tapasztalni az utóbbi napok kapkodó meghívásait, amiből a Zelenszkij, Macron, von der Leyen trió kimagaslik.

A hab a tortán, hogy a nemzeti szuverenitást páros lábbal tipró, Európa alapértékeit sutba dobó akarnok, Ursula von der Leyen fog beszédet mondani Budapesten. Az a birodalmi akarnok, akit a mélyülő nyugat-európai krízis nem érdekel, aki diktatórikus módszerekkel őrzi a hatalmát, súlyos korrupciós vádak érik, és az unió minden tartalékát Zelenszkijnek és bandájának kívánja átjátszani.

Micsoda '56-os értékek, ugye? Ennél pontosabb bizonyíték nem kell, hogy mit és kiket képvisel Magyar Péter. A többi csak körítés és a szokásos szemfényvesztés.