Az otthon szentségére hivatkozva tiltanák a belga jogvédők, hogy a családoknál bujkáló közveszélyes migránsokat elkaphassák a rendőrök

2026 novembere van. A belga parlament most készül szavazni arról, lesz -e lehetősége a rendőröknek az ingatlanokban bujkáló illegális migráns bűnözőket kézre keríteni. Mert jelenleg nincs. A határkörük megáll az ingatlanok ajtajánál, a küszöbön túl ugyanis a bűnözőnek már nem ér a neve, káposzta a feje. Konkrétan, mint a dedóban. A liberális jogvédők és bírák ugyanis ilyenkor valamiért fontosnak tarják a család és az otthon sérthetetlenségét elővenni. Az persze nem számít, hogy apu körözött, kitoloncolt bűnözőket enged a családja közelébe...

Valahol tragikomikus az a bohózat, amit a belgiumi progresszív-liberális értelmiség egy november 5-ei parlamenti szavazás leművel. Nem is gondolnánk, hogy a belga rendőrség 2026-ban, elsöprő migrációs hullámok és bevándorló hátterű, szélsőséges terrortámadások után lehetőségeiben még mindig milyen hihetetlen korlátozásoktól szenved. Épp lenne lehetőségük rendet tenni, erre az EUobserver, a brüsszeli pénzel kitömött propagandaportál még hazug módon el is túlozz az uniós nyilvánosság előtt a tervezett törvény hatókörét. Jobboldali önkényt, túlhatalmat sejtet… Pedig az Unió országaiban nagyon komoly az igény a rendre, hiába próbálják ezt ideológiailag erodálni.

Az EUobserver szerint a világ..

Pedig, erre tesz kísérletet az EUobserver, amely már a címben is konkrétan hazudik. Szerintük a belga parlament egy olyan „megosztó” törvényről szavaz, amely lehetővé tenné rendőrségi razziákat tartani olyan lakásokban (az EUobsrerver érzékenyítő megfogalmazása szerint otthonokban), ahol felmerül annak gyanúja, hogy illegális migráns rejtőzködik,

• majd megjegyzik, csak úgy mellékesen, hogy az új törvényt a jobboldali N-VA párti migrációs miniszterasszonya, Anneleen Van Bossuyt szorgalmazza

• ezzel szemben a megélhetési aktivisták meg egyes belga bírák arra figyelmeztetnek a cikk szerint, hogy a törvény sértheti az illegális bevándorlókat befogadók alkotmányos jogait. Az EUobsrever mindezt ki is fejti egy újabb hazugságban, hogy a törvény szerint, ha egy személyről felmerül a gyanú, hogy biztonsági fenyegetést jelentő illegális migránsokat fogadott be, akkor a rendőrség reggel 5 és este 9 óra között beléphet az otthonába, és átkutathatja a dokumentumait és személyes tárgyait, még akkor is, ha gyermekek vannak jelen.

Nagyon szigorú feltételek esetén lehetne házkutatást tartani

Mielőtt bármilyen következtetést is levonnánk a belgiumi folyamatokról, először is tegyük helyre magát az EUobservert, amelyet méltán tart mértékadónak a progresszív baloldal, hiszen csúsztat, hazudik, elken. Újságírásnak persze a legkevésbé sem tekinthető, amit művelnek, de hiszen ezért támogatják őket súlyos uniós adófizetői pénzekből. Az első, és legfontosabb tény, hogy a belga törvény jóval egyértelműbben és konkrétabban határozza meg, milyen esetekben lehet egyáltalán alkalmazni. Eszerint:

• az érintettel szemben érvényes, végrehajtandó kitoloncolási határozat szükséges

• az érinett a fenti kitoloncolási határozatot megtagadja, nem hajtja végre, nem működik együtt a kiutasítást végző hatóságokkal

• az érintett jelentsen veszélyt a közrendre, vagy a nemzetbiztonságra

• a hatóságok rendelkezzenek bírói engedéllyel a lakásba történő belépéshez

Nos, ha ezek a feltételek EGYSZERRE érvényesülnek, a belga rendőrök akkor mehetnek be egy gyanús ingatlanba, de csak reggel 5 és este 9 között.

Öt és kilenc között elvihetjük a migránsbűnözőjét?

A másik, még súlyosabb kérdés, hogy a törvény nem beszél semmilyen módon az illegális migránst bújtató személy felelősségéről. És mindezt hagyján, de a liberális bírók és megélhetési jogvédők még a személyiségi jogaik, meg az „otthon” sérthetetlensége miatt aggódnak. Pedig, akkor összegezzük. A törvény kifejezetten azokra az illetőkre koncentrál, azokat akarja felkutatni, akik vagy közveszélyes bűnözők, vagy egyenesen terroristák. Ezt a belga hatóságok tudják is róluk. És, akik emiatt bujkálnak, mert - ki tudja, miért - mégsem akarnak hazamenni. És vannak, akik meg befogadják őket. Vagy a saját ingatlanukba, vagy akár az otthonukba, a liberális álmok szerint.

Utóbbiak esetében ugye két lehetőség van:

• a befogadók nagyon is tudják, kiket bújtatnak az otthonukban, vagy ingatlanukban. Ebben az esetben is védve vannak a törvény nem is foglalkozik ennek lehetőségével

• a befogadók nem tudják, kiket bújtatnak saját ingatlanukban vagy otthonukban. Ebben az esetben tulajdonosként pláne örülnék, hogy a rendőrök reggel 5 és este 9 között elvisznek az otthonomból egy közveszélyes bűnözőt, pláne, ha terrorista

És mivel a liberálisok oly nagyon fontosnak tartották kihangsúlyozni, hogy akár kiskorúak jelenlétében, konkrétan egy család otthonában történhet egy ilyen tragikus razzia, akkor bontsuk ketté a két lehetőséget gyerekszemmel

• reggel öt és este kilenc között jöttek a rendőrök, és elvitték tőlünk Salah bácsit, akiről apu tudta, hogy közveszélyes bűnöző/terrorista, de befogadta

• reggel öt és este kilenc között jöttek a rendőrök és elvitték tőlünk Salah bácsit, aki úgy lakhatott nálunk, hogy apunak fogalma sem volt róla, hogy közveszélyes bűnöző/terrorista

Ilyen érzékeny, jogvédő szemmel melyik sztorit érzik védhetőbbnek, ami felülírná egy házkutatás jogosságát.

Salah bácsit is bújtatta valaki

És, ne lépjünk túl még a szállásadók felelőssége mellett. Ugyanis, a törvény igencsak koncentrált, nagyon súlyos esetben engedi az eljárást, más szóval maga a bíró nagyon súlyos együttállások esetén adhatja ki a házkutatási végzést. Annak az egyénnek ugyanis, akire a törvény passzusa mind ráillik, már igen komoly bűnügyi múlttal kell rendelkeznie. Közveszélyes bűnözőnek/terrorista gyanús személynek kell lennie, aki rejtőzködik a hatóságok elől. Ilyen alakok esetében a hatóságnak minimum vizsgálnia kellene a szállásadó hátterét, akár tudott az elkövetett bűncselekményekről, akár nem. Ezt jelenti ugyanis a nemzetbiztonsági kockázat. Példaként sem véletlenül „Salah bácsit” hoztam. Emlékezhetünk még a párizsi megrázó terrorcselekmény-sorozatra, amelynek egyik kulcsfigurája, Salah Abdeslam négy hónapig még Belgiumban, Brüsszelben bujkált az akciót követően. Ráadásul, mint utóbb kiderült, a belga rendőrség már elvileg jóval korábban tudott Salah Abdeslam és unokatestvére Abid Aberkane szoros kapcsolatáról, illetve Aberkane anyjának molenbeeki lakcíméről, ahol végül Abdeslamot letartóztatták.

A párhuzam annyiból ugyan suta, hogy a terroristák felkutatása kapcsán teljesen más szabályok érvényesek, akár a házkutatás tekintetében. Annyiban azonban nem, hogy a háztulajdonosok bizony tudatosan is rejtegethenek a hatóságok elől bujkáló köztörvényes bűnözőket, terroristákat, szélsőségeseket. És, az Abdeslam-eljárás során felfüggesztettet is kapott az őt bújtató unokatesó. De, a kitoloncolási törvények betartását célzó rendőri házkutatások esetében a tulajdonos védett személy. Sőt áldozat. Legalábbi a liberális jogvédő szervezetek szemében.