Dr. Onoka Rákosi nyomdokaiban halad, már ellenzék nélkül szeretne kormányozni

Magyar_Peter_portreja_a_tortenelmi_felvonulason.png

Rákosi Mátyásnak néhány évébe telt, mire sikerült megszabadulnia a többpártrendszer kellemetlenségeitől. Magyar Péter ennél lényegesen modernebb és olcsóbb megoldással próbálkozik, a Facebookon szólította fel az ellenzéki képviselőket, hogy legyenek szívesek lemondani a mandátumukról. Természetesen nem azért, mert a miniszterelnöknek bármi kifogása lenne a parlamenti demokráciával szemben, éppen ellenkezőleg! A demokrácia, a tisztesség és az erkölcsi megtisztulás érdekében lenne szükség arra, hogy a Fidesz–KDNP képviselői eltakarodjanak a parlamentből. Az ötlet nem teljesen eredeti, Rákosi elvtárs is valami hasonlóval kezdte.


A Seszták Miklós büntetőügyében megtalált hat és fél milliárd forintnyi készpénz után Magyar Péter szombaton elérkezettnek látta az időt a végső leszámolásra, ami műveletet a gazdája zárt körben nyilván endlösungnak nevez. Már nem elég neki, hogy a volt miniszter távozását követelje, ahogyan azt a Fidesz és a KDNP frakcióvezetői is megtették. A miniszterelnök szerint a teljes ellenzéki képviselőcsoportnak el kellene határolódnia az általa maffiának nevezett politikai közösségtől. „Aki becsületes és tisztességes ellenzéki képviselő, az haladéktalanul elhatárolódik, és lemond a mandátumáról, vagy kilép a Mészáros Lőrinc frakcióból”, aki viszont marad, az Magyar szerint az orbáni maffia része. Világos beszéd, aki tisztességes, az megy, aki marad, az bűnöző. A harmadik lehetőség, miszerint valaki tisztességes, de más politikai véleményen van, az a státusz egyelőre nem szerepel a dr. Onoka mentális térképén.


Milyen érdekes, Rákosi Mátyás is a politikai erkölcs helyreállításával kezdte a többpártrendszer felszámolását. A második világháború után a kommunisták a Horthy-rendszer maradványaitól, a fasisztáktól és és egyéb reakciós elemektől kívánták megszabadítani a magyar közéletet. Naivabbak számára ez kezdetben tisztességes célkitűzésnek hangzott, a háborús bűnösök felelősségre vonását senki sem vitathatta el. Aztán fokozatosan kiderült, hogy a reakciósok köre meglehetősen tágan értelmezendő, hiszen ide tartozhattak a kisgazdák, a polgári politikusok, a szociáldemokraták, végül pedig gyakorlatilag mindazok, akik nem kívántak Rákosi Mátyás elvtárs pajtás vezetésével haladni a szebb jövő felé. A Horthy-rendszertől való elhatárolódás így szépen lassan a kommunistáktól való elhatárolódás tilalmává változott. Valami ilyesmiben élünk ma, amikor a Tisza Párt és/vagy Magyar Péter bírálatára tömegével jelennek meg elvadult hívek, akik szerint az ilyesmi tevékenység kimeríti a hazaárulás tényállását bétékáilag. 


Rákosi már az 1945-ös választás után arról beszélt, hogy „korrigálni kell az eredményeket”, a Kisgazdapártot pedig elemeire kell bontani. Attól a kis apróságtól, hogy a kisgazdák akkor még a választók többségének támogatását élvezték, nem igazán hatódott meg. Rákosi nem tekintette egyenértékűnek a kisgazdákra leadott szavazatokat a „demokrácia híveinek” szavazataival. A nép tehát szabadon választhatott, amennyiben helyesen választott. Ha viszont tévedett, szükségessé vált a választási eredmény politikai kiigazítása. A kommunisták szalámitaktikájának eredményeként 1947-re szétverték a Kisgazdapártot, a Magyar Függetlenségi Pártot pedig már be is tiltották, megsemmisítve parlamenti mandátumait. A szocdemek 1948-as bekebelezése és az 1949-re kiépített egypártrendszer ezután már csak a munka befejezése volt.


A legszebb történelmi párhuzamot azonban az 1948-as pártegyesítés környékén találjuk. A kommunisták akkor a „magasabb szocialista erkölcs” követelményeivel indokolták azoknak a szociáldemokratáknak az eltávolítását, akik nem akartak behódolni. Szakasits Árpád úgy fogalmazott, hogy az erkölcsi követelményeknek meg nem felelő személyek nem maradhatnak a helyükön. Ismerős? Ez azt jelenti, hogy valaki hiába szabályosan jutott politikai tisztséghez, mandátumhoz stb, egy, a hatalom által meghatározott erkölcsi mércének is meg kell felelnie. Ezt a gondolatot Magyar Péter most rendkívül korszerű formában eleveníti fel, szerinte aki a Fidesz–KDNP frakciójában marad, az erkölcsileg alkalmatlan a képviselői munkára. A nép ugyan esetleg másként döntött, de hát a nép sem tudhat mindent, szemben a Kedves Vezetővel, aki ugye mindent is tud, mindent is lát, nem sima, közönséges anyagból van gyúrva, hanem különlegesből. 


Rákosi mögött szovjet megszálló hadsereg, politikai rendőrség, koncepciós perek, megfélemlítés és törvénytelen pártfelszámolások álltak. Magyar Péter egyelőre politikai felszólítást fogalmazott meg, egyelőre nincs megszálló hadsereg, csak politikai rendőrség, koncepciós perek. És még a Fideszt sem tiltotta be hivatalosan, bár Ruffnak már támadtak ötletei a hírek szerint. Nem véletlenül maffiáznak állandóan. Az egypártrendszerhez még némi jogalkotási munkára is szüksége volna tehát. Biztos bosszantó lehet dr. Onoka számára, hogy a demokratikus intézmények (egyelőre) akadályozzák az erkölcsi megtisztulást!


Seszták Miklós ellen súlyos korrupciós gyanú miatt folyik büntetőeljárás. Ha a hatóságok valóban megtaláltak hat és fél milliárd forintnyi készpénzt, akkor minden bizonnyal Seszták bűnös, felelnie kell. De ebből milyen logikai művelettel jutunk el odáig, hogy valamennyi ellenzéki képviselőnek távoznia kell? A kollektív bűnösség elve nem éppen a modern jogállamiság egyik legfontosabb vívmánya. Sokkal inkább azoknak a rendszereknek volt kedvelt eszköze, amelyekben az egyéni felelősség megállapítása túlságosan körülményesnek bizonyult, ezért inkább egész politikai közösségeket nyilvánítottak ellenségnek.


Magyar Péter még nem jelentette be az egypártrendszer bevezetését, csak azt közölte, hogy a tisztességes ellenzéki képviselőknek le kellene mondaniuk, a többiek pedig maffiózók. Hogy ezután ki képviselje azokat a választópolgárokat, akik történetesen nem a Tiszára szavaztak, arra nem adott választ. Pedig a parlamentáris demokrácia egyik kellemetlen tulajdonsága, hogy az ellenzéknek akkor is joga van létezni, ha a miniszterelnök szerint az összes tagja gazember.


Rákosi Mátyás ezt a problémát végül sikeresen megoldotta. Igaz, neki nem volt Facebookja, ezért a felszólítások után kénytelen volt igénybe venni a politikai rendőrséget is. De a politikai erkölcs nevében ellenzék nélküli parlamentről álmodozni azért már egészen ígéretes első lépés. A demokrácia ugyanis csodálatos intézmény, különösen, ha az embernek nincs ellenzéke.