Ha kötőtűt dugsz a konnektorba, megráz az áram!

Roppant különös generáció ez a Z, amelyik éppen széjjellázadja magát a fejlett nyugaton. Rajonganak azokért a politikusokért, akik a „Legyünk jó eNberek!” agenda alapján egy szegényebb, szürkébb, represszívebb világot ígér nekik, majd éktelen haragra gerjednek, amikor megérkezik az általuk megkívánt valóság. Mintha nem ezt követelték volna.

Nem lesz semmid, de boldog leszel – mondotta volt állítólag a legendás Klaus Schwab, és nem ő volt az egyetlen, aki ezzel a csábító ígérettel házalt az elmúlt évtizedben. A nullnövekedést, sőt, a gazdasági visszafejlesztés programját állították középpontba a politikai nyilvánosság rocksztárjai. Rossz emberek vagytok, a szüleitek pláne bűnösök, a jólét megöli a bolygót és kiszipolyozza a harmadik világot, a magántulajdon a köz meglopása és a többi. Hatásukra sok-sok kis Greta Thunberg szaladgált és ordítozott a felnőttekkel, meg nem mentek isibe péntekenként, mert a műanyag gonosz, az olaj meg pláne. És munka, pláne ipar helyett csak tánc kell, illetve érzelmek.

A szélsőbaloldal pedig megérezte, hogy ez a jóléti Legyek ura simán alkalmas lehet arra, hogy extrém közpolitikai elképzeléseik ellenére hatalomra jussanak. Jönnek a fiatalok, a tiszta szívükkel és még tisztább tekintetükkel – mondják a kamerákba, miközben magukban azon röhögnek, hogy ezek a kis gyökerek mi mindent képesek bekajálni.

Jean-Luc Mélenchon francia elnökjelölt például szombaton előadta, hogy ideje mindent megváltoztatni, és az 1069 pontos programját is bemutatta hozzá. A Közös jövő című forradalmi kívánságlista péntek óta könyv formájában is kapható, alig 4,90 euróért. Ennyiért még a kapitalizmus is hajlandó elősegíteni a kapitalizmus felszámolását. Mélenchon hatodik köztársaságot szeretne, amelynek alapja egy új „ökológiai állam” lenne. A jelenlegi régiókat ökorégiókra cserélné, a gazdaság működését pedig az állami ökológiai tervhez igazítaná. A központi tervezés tehát visszatérne, csak most már nem a munkásosztály nevében, hanem a biodiverzitás érdekében szabályoznák az életet.

Szóval lesz tervhivatal, ami megtervezi az életet, a lakosság meg engedelmeskedne a Földanya nevében uralkodó kommunista pártnak. Csodás kilátások, ugye?

A program egyik legkedvesebb eleme, hogy Mélenchon 16 évre szállítaná le a választójogi korhatárt. Logikus elképzelés, ha a politikai piacon valaki csak hatalmas társadalomátalakító elképzelésekkel házal, mert esetleg azok a korosztályok, akik még képesek használni az agyukat, emlékezhetnek rá, hogy a kommunizmus sosem működött. Ám aki még nem találkozott mondjuk az adóbevallással, a járulékokkal és az állami újraelosztás kevésbé romantikus oldalával, annak különösen csábító lehet a világ, amelyben mindenkinek minden jár, a számlát pedig valaki biztos rendezi. Ahogy anyu és apu is kifizet mindent, ha eleget terrorizálja őket a gyerek. Persze a tizenhat évesek természetesen sem mind retardáltak, ahogy a felnőttek sem mind épeszűék, de sajnos egyre többek hiszik el, hogy a kommunista tündérmesék legfontosabb szereplője, a a titokzatos jótevő, a kifogyhatatlan erszényéből minden kívánságot azonnal teljesítő állam létezik. Vagy megteremthető, csak eddig senkinek nem jutott eszébe. Vagy a korábbi vezetők gonoszok voltak, ezért nem adtak oda mindent, amire csak rákívánt a romlatlan ifjúság.

Aztán hamar eljutunk a lényeghez, a végtelen manna és a társadalompolitikai IDKFA mögötti valódi szándékokhoz. Mélenchon Franciaország kulturális felszabadítását hirdette meg a „fasiszta kultúra” alól. Sőt, az állam közreműködését is kilátásba helyezte a kulturális átalakulásban és az általa ideológiai monopóliumnak nevezett médiabefolyás megtörésében. A felszabadítás fogalmát meg elég érdekesen értelmezi a haladó baloldal: előbb megállapítja, hogy az emberek nem gondolkodnak megfelelően szabadon, aztán állami programot dolgoz ki annak érdekében, hogy végre helyesen gondolkodjanak. A szabadság természetesen mindenkinek jár, de a nem megfelelő szabadságot előbb fel kell számolni.

Mondjuk a nagy szabadságvágyakozás közepette érdemes lenne azt is figyelembe venni, hogy ha kötőtűt dugsz a konnektorba, akkor megráz az áram, és ezen rendeleti úton sem lehet változtatni!