Izraeli nemzeti egység – Add ide a pártodat, a miniszterelnök én leszek!

Benjamin Netanjahu és Gadi Eisenkot megtalálta az izraeli kormányalakítási patthelyzet feloldásának kulcsát. Mindketten hajlandók nemzeti egységkormányt alakítani, méghozzá azzal a meglehetősen méltányos feltétellel, hogy a másik rendelkezésre bocsátja a pártját, ő pedig elfoglalja a miniszterelnöki széket. Merthogy a nemzeti egység fontosabb mások egyéni ambícióinál.

Az október 27-i izraeli választás után meglehetősen kellemetlen helyzet alakult ki, a választók nem adtak egyik politikai tömbnek sem kormányzó többséget, a politikusok pedig ezt úgy értelmezték, hogy ideje megvalósítani az egységet. A 120 fős Kneszetben 61 mandátum szükséges az önálló többséghez. Netanjahu jobboldali-vallásos tömbje 53 képviselőt szerzett, Eisenkot ellenzéki szövetsége 48-at, az arab pártok pedig összesen 19-et. Matematikailag tehát többféle koalíció is elképzelhető, politikailag viszont mindenki megnevezett legalább egy olyan pártot, amellyel semmi pénzért nem hajlandó együttműködni.

Netanjahu szombaton nemzeti egységkormány megalakítására szólította fel politikai ellenfeleit. Az elképzelése szerint az ellenzéknek csatlakoznia kellene a Likudhoz és a leköszönő kormány valamennyi szövetségeséhez, beleértve az ultraortodox pártokat. A kormányfő személyéről legutóbbi felhívásában nem beszélt, de november 2-án még kifejezetten a saját vezetése alatt létrejövő széles kormányt szorgalmazta. A javaslat szépsége, hogy gyakorlatilag ugyanazt a kormányt lehetne újra létrehozni, amely elveszítette a többségét, csak most az ellenzék képviselőivel kibélelve. És az eredményt ezúttal nemzeti egységnek kellene nevezni.

Eisenkot válasza megkapóan hasonló volt. A Jasár párt szerint a Likud természetesen részt vehet a nemzeti egységkormányban, amennyiben szakít a szélsőségesnek nevezett szövetségeseivel, elfogadja Eisenkot politikai alapelveit, és hajlandó belépni az Eisenkot miniszterelnök vezette kabinetbe, mínusz Netanjahu. Vagyis az ellenzék kész összefogni a Likuddal, ha a Likud előbb megszabadul Netanjahutól. Netanjahu pedig kész összefogni az ellenzékkel, ha az ellenzék beáll mögé.

Jichák Herzog államfő végül Eisenkotnak adja az első kormányalakítási lehetőséget.

A volt vezérkari főnököt 67 képviselő ajánlotta, Netanjahut 46, a hétmandátumos Egyesült Tórapárt pedig egyiküket sem támogatta az államfői konzultáción.A 67-es szám első pillantásra kényelmes többségnek tűnik, csakhogy ebből 19 mandátumot az arab pártok adnak. Azok, amelyek segítségével Eisenkot megkaphatta a kormányalakítási megbízást, de amelyekre saját ellenzéki szövetségének több szereplője sem akarja a kormányt építeni. Eisenkot szövetségeseinek egy része pedig eleve kizárja az ilyen együttműködést. Így aztán van 67 ajánlás, de nincs 67 kormányzati szövetséges.

A patthelyzet másik érdekes szereplői az ultraortodox vallásos pártok. A Netanjahu korábbi szövetségeseinek számító Egyesült Tórapárt és Sasz összesen 13 képviselővel rendelkezik. Éppen annyival, amennyi Eisenkot 48 fős ellenzéki tömbjének hiányzik a 61-hez. Az ultraortodoxok katonai szolgálatának kérdése eddig az egyik legélesebb politikai törésvonal volt Izraelben. A vallásos pártok a mentességek fenntartásáért küzdenek, Eisenkot szövetségesei pedig nagyrészt ezek megszüntetését követelték. Most azonban Avigdor Liberman, aki politikai pályájának jelentős részét az ultraortodox pártokkal vívott csatározásokra építette, már kompromisszumokra is hajlandónak mutatkozik, csak Netanjahutól megszabadulhasson. Az Egyesült Tórapárt részéről szintén érkeztek nyitottságra utaló jelzések. A Sasz egyelőre hivatalosan ragaszkodik Netanjahu táborához, bár izraeli sajtóértesülések szerint a háttérben más lehetőségeket is mérlegelnek.

A nemzeti egységhez tulajdonképpen csak a nemzeti egység hiányzik, amit ha megteremtenek, rögtön létrejön a nemzeti egység.

Eisenkot kormányalakítási megbízást kap ma Herzog elnöktől. Innentől pont huszonnyolc napja lesz arra, hogy összehozzon egy működő koalíciót, amit nemzeti egységnek fog nevezni. Aztán további tizennégy nap hosszabbítást is kaphat, ha nem sikerült megteremtenie a Netanjahu-mentes nemzeti egységet. Ha így sem jön össze, akkor ellenfele, Netanjahu lehetőséget kaphat arra, hogy ő teremtse meg a nemzeti egységet.

A választók egyik politikai tömböt sem hatalmazták fel önálló kormányzásra. Netanjahu és Eisenkot ebből egyelőre ugyanarra a következtetésre jutott: a másiknak tudomásul kellene vennie, hogy nélküle nincs megoldás. Ezek után már csak abban kellene megegyezniük, hogy a nemzeti egység kedvéért melyikük mondjon le a miniszterelnökségről. Ami, mint kiderült, az egyetlen dolog, amiről egyikük sem kíván tárgyalni. Minden másra nyitottak.