Lopakodó nemi identitáspolitika az orvosi kamaránál

A magyar tudományos élet vezetői általában úgy dőlnek be a külföldről érkező, a legkevésbé sem tudományos, viszont brutálisan ideológiai divatoknak, ahogy annak idején az arra fogékonyak behódoltak a tamagotchi őrületnek. De ők gyerekek voltak zömében, és kinőtték. De, hogy az identitáspolitika miatt diplomás emberek működjenek ilyen szinten, az elkeserítő.

A Magyar Orvosi Kamara tagfelvételi lapja szerint az ember minimum három nemű vagy lehet nem nélküli is. Egyetemi emlékeim alapján nem tudok nagyobb sértést kitalálni ezzel kapcsolatban, mint azt, hogy ezzel a kamarát vezető orvosok a jogászok szintjére süllyedtek le. Aki ismeri a két kaszt egyetemi hallgatóinak viszonyrendszerét, a közöttük zajló zrikálásokat, annak nem kell elmagyarázni, hogy ezzel a sértéssel elmentem a végsőkig. (Persze kínomban röhögök, dehát ez van.) 

Ráadásul maga a kérelem egy további ordító következetlenséget is tartalmaz, ugyanis nem kérdez rá az érintett orvos anyukájának születési nemére, a szüléskori nemére, illetve arra, hogy anyaként vagy apaként nevelte-e fel egészséges személyiségű magzatát? Hát ez így hogy? És ha doki apukája a nő és az anyukája a férfi, akkor az adatfelvétel még férfisoviniszta is, hiszen apaként egy nő marad ki a nyilvántartásból, aki szintén joggal követelheti, hogy anyaként (is) nyilvántartsák. Csak hogy lássuk, mennyi ellentmondást tartalmaz és mennyit hoz elő ez a kis új rubrika.  

És egyébként a kamarai tagság az ebben az esetben diagnózis vagy jogviszony? Vagy mindkettő egyszerre? És akinek ilyen (ön)diagnózisa van, annak lehet tagsági viszonya? A kép igazi, leellenőriztem, a kamara oldaláról fényképeztem ki. Remélem egyszer nagyon fogják szégyellni magukat ezért.

Az, hogy az ember kétnemű, nem egy elnagyolt leírása az ember egy tulajdonságának, hanem az alapvető működési módjának a megállapítása. Egy ember nő vagy férfi, vagy olyan (genetikai) betegségben szenved, amely sem egyik, sem másik nemi működését nem teszi maradéktalanul lehetővé. Ha akár nőként, akár férfiként képes a szaporodásra, akkor nő vagy férfi és nem valami más. Ha nem képes, akkor meg ebben a tekintetben beteg. Egy betegség nem hoz létre új nemet, nemeket. Az, hogy azonosulunk fizikai adottságainkkal, az meg a lelki egészség jele, hiszen a valóság elismerése mi lenne más? A nő és a férfi fogalma testi és lelki működések komplex egységét írja le, de biológiai alapon, ezeket a fogalmakat nem lehet elszakítani a biológiai valóságtól. Az emberi elmében keletkező kétségek és meggyőződések nem alapozhatnak meg csak a fizikai valóságban létező és csak annak törvényeitől függő tényeket. Az elme meggyőződése egy tényről és az azt jelölő fogalomról nem változtatja meg annak kontextusát és a fogalom jelentését, amennyiben az a valóságban van lehorgonyozva. 

Egy orvosi diplomával rendelkező személy állíthatja azt, hogy ő sem nem nő, sem nem férfi, hanem valami egyéb. A probléma az, hogy ha ezt semmilyen genetikai betegségre utaló diagnózis nem támasztja alá és ő eddig a teste alapján eddig funkcionáló férfiként vagy nőként létezett, akkor ez felvet-e kérdéseket az orvosi munkájára való alkalmassága tekintetében? Mert ha a MOK szerint nem, az erős kérdéseket fel szerintem a MOK azon alkalmasságának tekintetében, hogy képviselje a magyar orvostársadalmat. A genetikai betegség (pl. az interszexualitás) pedig nem egy harmadik, huszadik nem, hanem betegség és semmi köze az identitáshoz. Már amennyiben van normalitás, meg egészség ugyebár. 

Az orvosi kamara egyébként kiposztolta, hogy az “egyéb” kategóriára a külföldi illetőségű orvosok besorolásához van szükség, akik a következő fejlett országokból érkezhetnek: “Amerikai Egyesült Államok, Argentína, Ausztrália, Ausztria, Banglades, Belgium, Dánia, Hollandia, India, Izland, Kanada, Kolumbia, Málta, Mexikó, Németország, Nepál, Pakisztán, Új-Zéland”. 

Szóval gyávák is, mert tartva a normális tagjaik és a normális emberek felháborodásától, azt csak nem merték kiírni, hogy teljesen azonosulnak az identitásőrület bármelyik aktuális elmebajával, azzal, amelyik éppen érvényben van. Ha az ember megtekinti azokat a kommenteket, amelyek lelkesen üdvözlik a MOK progresszivitását, az embernek az a benyomása, hogy tényleg vannak olyan emberek, akik minden trendhez azonnal és örömmel alkalmazkodnak, legyen az a ruhadivat, a tetoválás, a fogalmak jelentésének teljes megváltoztatása, vagy bármilyen elmebeteg ideológia a nyilastól a liberálisig. Nem hiszem, hogy a MOK bármely vezetőjének 20-30 éve eszébe jutott volna olyasmi, hogy az ember nem kétnemű, vagy hogy udvariasságból ünnepelni kell a betegek tüneteit.