Mindszenty bádogdobozai, Magyar kartondobozai

Hétvégén a szokásos normafai gyaloglásra indultam. Az erdőn keresztül Budakeszi mindössze négy kilométerre van. Jó út a csendes erdőn át. Vaddisznó túrások mindenütt, makk sehol. Elképzeltem, hogy mi lenne, ha én is túrni, ásni kezdenék. Hátha találnék valamit az erdőben, kincset, netán karton(papundekli)dobozokban forint- és dollár milliárdokat. A szürreális gondolatmenetem közben eszembe jutott egy csaknem nyolcvan évvel ezelőtti hasonló történet.
A kommunista hatalom minden ellenfelét meg akarta semmisíteni. Természetesen a keresztény egyházak voltak a legnagyobb ellenségek, mert az oktatás, a kultúra többségében a kezükben volt. Nem beszélve a nemzeti elkötelezettségükről és a hazafias nevelésükről. Nem véletlen, hogy Rákosi Mátyás bolsevista diktátor első számú célpontja a katolikus főpap, Mindszenty József esztergomi érsek, hercegprímás volt. Ürügy kellett a letartóztatásához, amit hamar meg is találtak, az összeesküvés, melynek dokumentumait bádoghengerekben (fémtokok) találtak meg. Méghozzá a leforrasztott fémtartályokat az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) nyomozói az esztergomi prímási palota pincéjében ásták ki 1948. december 26-án, Mindszenty József bíboros letartóztatásának estéjén.
A kommunista propaganda ezeket a hengereket és a bennük talált iratokat használta fel a koncepciós per egyik legfőbb „tárgyi bizonyítékaként” a királypárti összeesküvés és a kémkedés vádjának alátámasztására. Megjegyzem, ekkor már készen volt a terv a keresztény iskolák államosítására, a szerzetes rendek feloszlatására.
Nos, a nyomozók a helyszínre hozták a már novemberben letartóztatott érseki titkárt is, Zakar Andrást. Péter Gábor ávós pribékjei a hengereket és a belőlük elővett dokumentumokat látványosan bemutatták a sajtónak, Sárga könyv címmel.
A koncepciós perben a Magyar Dolgozók Pártjának kézivezérelt ügyészsége, bírósága szerint a hengerekbe rejtett iratok bizonyították, hogy a hercegprímás a Habsburg-restaurációra, a köztársaság megdöntésére és külföldi hatalmakkal való összejátszásra készült. A valóság viszont az volt – amit Mindszenty állított –, hogy a nyilas vészterhes időkben, majd a szovjet megszállás miatt, az egyházi irattárak és levelezések egy részét valóban biztonságba próbálták helyezni a hatósági lefoglalások elől. A hengerekben főként a bíboros külföldi egyházi és politikai személyiségekkel folytatott levelezései, vázlatai és feljegyzései voltak, amelyek önmagukban nem jelentettek államellenes összeesküvést.Később a történészek kutatásai igazolták, hogy az ÁVH a lefoglalt iratok egy részét kiragadta az eredeti szövegösszefüggéséből, bizonyos dokumentumokat pedig hamisítottak vagy átírtak, hogy illeszkedjenek a koncepciós per előre megírt forgatókönyvéhez.
Miért hoztam ezt az emlékezet politikát elő? Nem azért, hogy összehasonlítsam a Mindszenty ügyet Sesztákéval. Hiszen ég és föld közöttük a különbség, a korszak is másról szólt. Nem is azért írók róla, mert mosdatni szeretnék egy látszólag volt nemzeti politikust. Majd a (remélem) független bíróság eldönti, hogy bűnös-e a kisvárdai politikus vagy nem. Ami viszont hasonló az eljárásban az a fondorlatos hazugság áradat, a becsapások sorozata, az előre megfogalmazott vád, ami az emberek hiszékenységére épül. A magyar kommunizmus sok százezer tragikus emberi sorsot követelt. Mindezt egy minden hatalmat birtokló kártékony, marxista, leninista ideológia okozta. A kommunisták nem riadtak vissza a legkegyetlenebb módszerek alkalmazásától: a kivégzéseken, a kínzásokon át a saját hazájuk elárulásáig, kiárusításáig, csakhogy hatalomban maradjanak.
Ma sincs másképpen, csak látszólag visszafogott formában. Most egy globalista, neomarxista, neoliberális, woke ideológia tör magának utat a hatalom kizárólagossága, az ellenfél megsemmisítésének céljával. A kommunizmus, az internacionalizmus, a kozmopolitizmus és a globalizmus egy testvér. Talán nem kell magyaráznom. Ők maguk sem tudják, hogy melyiket szeressék. Mindenesetre a Benedek Elek meséken túl, a Grimm mesék is vonzóak voltak gyermekkorunkban. Ma is szívesen olvasom. De a felnőttek zord, veszélyes világában a meséket valósággá formálni, nevetséges és rossz előérzeteket táplál. A földtúrás, ásás, lapátolás, kincskeresés a „Radványi sötét erdőben”, milliárdokat (papírpénzek) elrejteni kartondobozokban – nem fémdobozokban – a vizes földben, s azok nem foszlanak szét, ráadásul több megyében szétszórva, különös egy ötlet.
Be kell vallanom, viszont jót gyalogoltam a hétvégén, beszippantva a friss erdei levegőt. Ez minden kincsnél többet ért. Az úticélom Budakeszin, a kőkeresztnél egy kis kocsmában ért véget. Jólesett egy krigli sör.





