Nahát, Sencsen nem lett Jalta 2.0

Aki arra számított, hogy Donald Trump, Hszi Csin-ping és Vlagyimir Putyin a szencseni csúcstalálkozón újra felosztják egymás között a világot, most csalódottan dobhatja el a szalvétákat, ahova az ötleteit felskiccelte. A történelem halad, a bolygó marad, a bolygó marad.
A három nagyhatalom vezetője mindössze abban állapodott meg, amiben az óvatosabb elemzők szerint egyáltalán esélyük volt. Vagyis az atomfegyverekről majd beszélgetnek később is, továbbá az ENSZ-t valamiképpen meg kellene reformálni, a kőolajtermékekből pedig jó lenne többet előállítani, illetve szállítani a világ különböző pontjaira. Trump és Hszi külön megerősítették, hogy nem szeretnék ismét teljes kereskedelmi háborúba sodorni országaikat, van elég bajuk, Putyin pedig elérte, hogy az amerikai és a kínai elnökkel egy teremben fényképezzék. És ennyi. Mondjuk az utóbbi Moszkva számára kétségtelenül fontos diplomáciai eredmény, de azért nem egészen olyan, mint amikor Sztálin 1945-ben Roosevelt és Churchill társaságában Európa háború utáni arculatáról paklizgatott kedélyesen.
Szóval a csúcstalálkozó legfontosabb produktuma egy négy pontból álló, meglehetősen általános hangvételű közös nyilatkozat lett. A három nagyhatalom elkötelezte magát az ENSZ reformja mellett, növelni kívánja a finomított kőolajtermékek előállítását és kínálatát, egyetértett a saját tisztségviselőik felelősségre vonhatatlanságában és kivételezettségében a nemzetközi igazságszolgáltatásnak nevezett ideológiai harcászat területén, valamint megismételte, hogy a nukleáris háborút nem lehet megnyerni, ezért nem szabad megvívni.
Nem született azonban új fegyverzetkorlátozási szerződés, nem állapítottak meg konkrét leszerelési célokat, és még a további tárgyalások menetrendjét sem rögzítették. A februárban lejárt New START helyére tehát egyelőre nem lépett semmi. A világ két legnagyobb nukleáris arzenáljával rendelkező ország és a fegyverkezésben felzárkózó Kína mindössze abban jutott közös nevezőre, hogy a világvége nem volna kívánatos fejlemény, árt az üzletnek és a lakosság hangulatának.
A kínai–amerikai különmegbeszélés sem hozott látványos áttörést. Trump és Hszi továbbra is csak a konkrétumokat mellőző vágyaikról, vagyis a kereskedelmi kapcsolatok stabilizálásáról, a viták kezeléséről és a kölcsönösen előnyös együttműködésről beszélgettek. A januárig meghosszabbított kereskedelmi fegyverszünet azonban már korábban megszületett, Sencsenben pedig nem jelentettek be olyan átfogó új megállapodást, amely végleg rendezné a vámháborút. Washington és Peking lényegében ismét megállapodott abban, hogy nem kívánnak kereskedelmi háborút, miközben egyikük sem akar lemondani a kereskedelmi háborúhoz szükséges eszközökről, pláne nem a kereskedelmi háborút kirobbantó célokról. Ugyanis az amerikai fél továbbra is korlátozza Kína hozzáférését a fejlett technológiákhoz, Kína pedig megőrizné saját technológiai és nyersanyagpiaci befolyását. Tajvan kérdésében sem történt érdemi közeledés, Hszi ismét kínai vörös vonalakról magyarázott olyan átéléssel, ahogy Putyin szokott az egykorvolt orosz birodalom történelméről. A két hatalom tehát egyelőre nem rendezte az ellentéteit, mindössze igyekszik megakadályozni, hogy azok kezelhetetlenné váljanak.
A találkozó legnagyobb nyertese diplomáciai értelemben Vlagyimir Putyin, mivel az orosz elnök számára már az is komoly eredmény, hogy a nemzetközi elszigetelésére tett nyugati erőfeszítések ellenére a két másik nukleáris nagyhatalom vezetőjével közösen szerepelhetett egy történelminek beharangozott csúcstalálkozón. Trump külön is tárgyalt vele, a három elnök pedig közös nyilatkozatot adott ki. Putyin ezzel valamelyest visszaléphetett a nemzetközi diplomácia elfogadott szereplői közé. Nyilván ettől még nem oldották fel az Oroszország elleni szankciókat, nem született ukrajnai békemegállapodás és Oroszország gazdasági vagy katonai lehetőségei sem változtak meg.
Ráadásul a közös nyilatkozatból látványosan hiányzik Ukrajna és Irán, vagyis a világ és a befolyási övezetek kártyapaklijának keverés utáni újraleosztása. Pedig a találkozó előtt mindkét háború lehetséges rendezése szóba került. Trump az ukrajnai háborúról külön egyeztetett Putyinnal, de a háromoldalú dokumentumban még általános rendezési elvek sem szerepelnek. Ez nem különösebben meglepő. Moszkva továbbra is saját területi és biztonsági követeléseit próbálja érvényesíteni, Washington gyors lezárást szeretne, Peking pedig nem kívánja saját érdekeit feláldozni azért, hogy mások megoldják az európai háborút. Ukrajna és az európai államok ráadásul nem vettek részt a találkozón. Irán esetében hasonló a helyzet: a nagyhatalmak érdekeltek az energiaellátás stabilizálásában, de ettől még nem értenek egyet a konfliktus politikai rendezésében. A finomított kőolajtermékek kínálatának növelésére tett vállalás így sokkal inkább gazdasági válságkezelési szándék, mint közel-keleti béketerv.
Hosszabb távon akár legfontosabb fejlemény az ENSZ megújításának közös kezdeményezése. A három elnök szerint az ENSZ-et alkalmassá kell tenni arra, hogy hatékonyabban reagáljon a nemzetközi válságokra, és jobban teljesítse eredeti, békefenntartó küldetését. Ez kétségtelenül időszerű gondolat, hiszen a Biztonsági Tanács működését gyakran éppen az öt állandó tag közötti érdekellentétek bénítják meg. Csakhogy az ENSZ reformjáról szóló nyilatkozatban sincs egyetlen konkrét intézményi javaslat sem. Megint csak általános célként jelölték meg a szebb, gazdagabb és békésebb jövőt, de a három nagyhatalom amúgy is kevés a világszervezetet teljes reformjához.
A közös nyilatkozat külön pontban hangsúlyozza az állami tisztségviselők mentességét, és óva inti a Nemzetközi Büntetőbíróságot hatásköre túllépésétől, és ez különösen izgalmas annak fényében, hogy Putyin ellen továbbra is nemzetközi elfogatóparancs van érvényben. A Nemzetközi Büntetőbíróság ugyan nem az ENSZ szakosított szerve, de a két kérdés együttes megjelenése jól mutatja, milyen ügyekben talált egymásra a három nagyhatalom – önmaguk kivételezettségében.
Sencsen tehát nem lett Jalta 2.0. Nem született megállapodás új érdekszférákról, nem rajzolták át Európa biztonsági térképét, nem osztották fel a világot és nem zárták le a nagy nemzetközi konfliktusokat. A három elnök szépelgett egyet diplomáciailag, kinyilvánította együttműködési szándékát, illetve kijelölt néhány olyan területet, ahol ugyan versengenek egymással, de azért akadnak közös érdekeik. Ennyi történt.





