Nix dájcs!

Nálam senki nem beszélhet rosszabbul németül, tehát nem szólnék hozzá tartalmi és nyelvhelyességi, illetve kiejtési szempontból szeretett miniszterelnökünk minapi produkciójához. Viszont az előadást azért lepontoznám, színészi, retorikai szempontból, hiszen Magyar Péter mégis országunk jótevőjét, ezeréves mentorát, a mindenkori német birodalom aktuális vezetőjét és annak környezetét örvendeztette meg azzal, hogy állítólag németül szónokolt nekik. Ja, nem is, hiszen az tegnap volt és fogalmam sincs Magyar Péter milyen nyelven beszélt ott, de a Merz leállította azt az előadást. Sosem szeretem, ha egy magyar vezető Berlinbe látogat, hiszen soha nem lehet tudni visszajön-e. Mondjuk most sajnos lehetett tudni, hogy biztos igen.

Én akkor valószínűleg a tegnap előtti előadásról beszélek, ahol biztos szintén szép számú értő közösség volt, de nem nézek utána a tényeknek, mert az manapság nem divat. Soha még ennyi ember nem küldte el nekem ugyanazt a videót, gyakorlatilag körbeküldözgettük. 

Hangulatjavításként elmesélnék egy németes történetet, ne tartozik ide, rövid is, de szerintem vicces. Valamikor 1993 táján, a rossz közbiztonság idején, Siófokon, a főutcán mondta a német kuncsaftnak a fülem hallatára egy hölgy, alku közben, hogy niksz Zimmer. És a német megértette! Ebből is látszik, hogy a németek elfogadóak akkor, ha valaki csak igyekszik németül beszélni. 

Nyilván a nyelvet gyakorolni kell, minden alkalmat ki kell használni, habár azt mondják az okosok, hogy nem jó ötlet nyilvánosság előtt tartott beszédekkel kezdeni a hiperpasszív nyelvtudásunk felidézését. Karácsony Gergely is csak évek múltán mondott beszédet angolul nyilvánosság előtt. 

Aztán a szakértők azt is mondják, hogyha nem bírod fölényesen azt a nyelvet, amelyen anyanyelvi közönségnek mondasz beszédet, esetleg érdemes a szöveggel érdemében, tartalmában, kiejtésében, hangsúlyozásában, fogalmiságában mélyebben megismerkedni. Már csak tanulási céllal is ugyebár. Én tudom, hogy kommentelés közben nehéz elmélyülni a miniszterelnöki feladatokban, akarom mondani a szövegtanulásban, de azért vannak szükségmegoldások is. Például meg lehet tanulni a szöveg kulcsmondatait (már ha vannak ilyenek természetesen), és azokat fejből a papírból feltekintve lehet a közönség arcába mondani, így azokban az a benyomás ébred, hogy a szónok tudja is hogy mit beszél. Nekem egyébként úgy rémlik, hogy rendszerszerűen az a tanács, ha csak nagyon nem vagy olyan rutinos szónok, aki előre megírt szövegeket mond el, hogy még az anyanyelveden is érdemes kétszer hangosan felolvasni a szöveget magadnak, egy sima elolvasás után, ha igazán jó benyomást akarsz kelteni a hallgatóságban. 

Egy magyar miniszterelnök ugyebár meg akarjon jó benyomást kelteni, és ne maga miatt, hanem az ország miatt. De ez ugye nem ide…

Az egész történet azt a problémát illusztrálja csupán, hogy Magyar Péter környezetében nincs olyan, a nem közösségi médiás nyilvánossághoz is értő szakember, akire a miniszterelnök hallgatna. Vagy aki meg merné kockáztatni, hogy szól neki olyasmiről, amelyben nem teljesen azonosak a nézetei vele. Arra nem is merek gondolni, hogy a miniszterelnök abban a hitben van, hogy ő ezt a beszédet ott és akkor jól mondta el. A másik eseményre gondolva meg remélem nem véli úgy, hogy Merz volt a bunkó, mert nem hallgatta végig. 

De így reggel nem szabad rosszkedvűnek lenni és ezért elmesélek még egy németes történetet. Szintén Balaton, déli part, nyár, alkonyat és egy szűk lejáró végén horgászott a haverom, egy olyan helyen, ahol tényleg csak két botot lehet letenni. Miután bedobott, hirtelen megjelent két német, akik fürdeni akartak. Ha bemennek nem csak a halakat kergetik el, hanem a zsinórokat is szétbarmolják, így a maga kiforrott németjével és hirtelen ötlettől vezérelve a következőképpen intette őket: nicht lubic!

És az elmondása szerint a németek megértették, mert öt-tíz másodpercig bámultak rá, majd szó nélkül távoztak. 

Most ugye valami tanulságnak kellene következnie. Magyar Péter szavazóit teljesen hidegen hagyja, hogy mit csinál az a gazdaságban, a külpolitikában. Egyetlen cselekedete, bakija, agressziója, nyilvánvaló rosszindulata sem árnyalja a képet, amely miatt megválasztották. 

"Nicht ferstein” (ezt én úgy ejteném, hogy “nihtferstén”! :)