Visszaédesgetné Brüsszel az angolokat, de olyan Európai Unió már nem létezik...

Hat éve, hogy a britek egy népszavazást követően rácsapták Brüsszelre az ajtót. Az egyértelmű okokat azóta sem firtatják sem politikusok, sem a balliberális sajtó. Ehelyett inkább egy fajta alattomos szégyenérzetet igyekeznek ébreszteni az angolokban a döntésük miatt. Az elmúlt időben Orbán Viktort és a volt magyar kormányt vádolták inkább szélsőségességgel amiatt, mert megállította határainál az ellőrizetlen bevándorási hullámot, Magyarországot és a magyarokat pedig napi milliós bírságokkal büntették ugyanezért. Az angolokat azóta sem vette elő senki, holott ők voltak az elsők és a leghatározottabbak, akik gránitkemény nemet mondtak a brüsszeli bevándoroltatás-politikának. És a brit társadalom véleménye e téren semmit sem változott, annak ellenére, hogy a brüsszeli súgókórus máris elkezdte adagolni Anglia esetleges visszetérését az európai közösségbe...

Olyan esendőek Brüsszel kitartott propagandaportáljai, amikor a britek mielőbbi visszatértéről cikkeznek. Hiába, valójában megszégyenítő sokk volt az uniós bürokraták számára, amikor Anglia népe rájuk csukta az ajtót. A miérteket nem is szívesen emlegetik. Viszont minden egyes tárgyalást, amely Anglia és az EU közt zajlik, máris a csatlakozási tárgyalások előszobájaként értelmeznek. Mint például csóri EUobserver, amely úgy tálalja Kaja Kallas, az EU külügyi főképviselőjének és Wes Streeting, az Egyesült Királyság védelmi miniszterének brüsszeli találkozóját, mint a válást megbánó volt házastársak évődését. Amely már előrevetítheti egy új, de megfontoltabb házasságkötés lehetőségét. Az EUobserver szemérmesen ezt a címet is adta cikkének: „Még csak suttogva lehet kimondani, de kezd kirajzolódni az Egyesült Királyság visszatérése az EU-ba”. Milyen kis vágyvezérelt cikkecske.

Ursula, az eltartott kisujj, de kit érdekel...

A visszatérés alapját különben éppen most a brit munkáspárt szolgáltatja, amely politikai és választási programmá is igyekszik tenni a szigetország ismételt csatlakozását a közösséghez. Andy Burnham, a munkáspárt jelenlegi vezetője többször kijelentette: feltett szándéka, hogy még életében visszavezesse a briteket az Európai Unióba. Feltehetően ezért nem csak a brexit utáni problémák elsimítása lesz a téma, amikor hamarosan Brüsszelbe látogat, hogy Ursula von der Leyennel tárgyaljon miniszterelnöki minőségében. Legalábbis a sajtóban. Ursula von der Leyen ugyanis azok közé tartozik, akik nem tudják megbocsátani, hogy a brüsszeli technokratákon esett szégyenfolt éppen az ő elnöksége idején történt, és a válási papírokat már neki kellett aláírni.

A közvéleménykutatások két arca

Mindenesetre, a találkozást beharangozó cikkében a Politico egy szintén vágyvezérelt cím alatt már azt elemezgeti, hogyan vélekednek maguk a britek utólag a brexitről, és mit is jelent mindez a jövőre nézve.

Az EU rugalmasan kezeli az eurót és a schengeni övezetet, ha az Egyesült Királyság megpróbál újra csatlakozni a tagállamokhoz

- sugalmazza már a cím is, mit szeretnének karácsonyra, vagy egy közeli karácsonyra a technokraták. Hiszen maga az írás is meg nem nevezett forrásokra, nem pedig politikusi nyilatkozatokra alapoz. Illetve azokra a közvéleménykutatásokra (a YouGov-é a legfrisebb), amelyek szerint a britek 55 százaléka szeretné visszafordítani a brexitet, és mindössze 34 százalékuk szeretne az EU-n kívül maradni. A helyzet azonban mégsem ilyen egyszerű, a britek hat év alatt nem gondolták meg magukat, legalábbis nem mindenben. Éppen erről szól a címben is emlegetett közös valuta és a schengeni övezet kérdése.

Euro, no, thx!

Milyen érdekes, hogy a szinte kötelezően imádott euró kapcsán a britek azonnal blokkolnak, talán azt érezve, hogy a nemzeti szuverenitásuk múlik azon, hogy megmarad e a saját pénzük, azzal együtt pedig a saját pénzügyi kultúrájuk. Úgy tűnik, az angolok a szabad piac elkötelezett hívei, és nem szívesen látnák, hogy pénzügyi központjuk London helyett Brüsszel legyen.

Az angolok nem kérnek többé a szabad mozgásból

De még csak nem is csak az euró a gond. A felmérés szerint ugyanis a briteknek csak 35 százaléka támogatja az euróövezeti és schengeni csatlakozást, míg 43 százaléka ellenzi azt. Tehát, Európai Unió kell, de az euró meg Schengen nem. A kérdés azért is érdekes, hiszen mi alig vártuk, hogy a románok végre schengeni tagok legyenek, hiszen így nekünk akadálymentes lett a határátlépés, a migránsokat viszont már a románoknak kell kezelniük, nem nekünk.

A lényeg pedig éppen ez, a schengeni szabad mozgás kérdése. Bennünket ugyanis az a veszély nem fenyegetett olyan nagy mértékben, hogy az illegális migránsok nálunk verjenek tábort. Voltak sokkal népszerűbb helyszínek is, Németország, a jóléti skandináv államok, vagy éppen Anglia. Utóbbi már az illegális migráció hullám előtt szenvedett attól, hogy mindenféle gyanú figurák Európán átutazgatva náluk kössenek ki. Szóval a briteknek nemcsak az euró nem kell, de az unión belüli szabad mozgás sem. Igen. Pontosan ezért, mert nem akarnak több illegális migránst Európa felől. Erről szólt a brexit, és a visszaédesgetés is éppen ezen problémák körül folyik.

• Egyet azonban érdemes megjegyezni. Az az Európai Unió nem létezik, ahová a britek (újra) belépnének. Vagy, ha létezhet is, azt biztosan nem Ursula von der Leyen, és nem az Európai Néppárt meg balliberális famuluspárjai irányítják majd. Egy olyan Unióba viszont biztosan nem a brit Munkáspárt vezeti majd vissza az angolokat. Szóval, ezen még lesz mit dolgozni.