Így kezdődött a lengyel alkotmányos válság

A lengyel alkotmányos válság megértéséhez nem szükséges Lengyelországot ismerni, elég tisztában lenni a politikai zsákmányszerzés logikájával és az Európai Unió illetékes szerveinek meglehetősen részrehajló működésével. A PO, a PiS, Duda, Tusk (és a helyére beugró Ewa Kopacz) és az Európai Unió Bírósága együtt rakta össze a tegnap alkotmányos puccsba forduló alkotmányos válságot.

2015 őszén a távozó, PO vezette parlamenti többség úgy választott öt alkotmánybírót, hogy a saját parlamenti ciklusa alatt csak hármuk mandátuma járt le. A másik kettőé már az új parlament idején. A háromhoz tehát volt felhatalmazásuk, a további kettőről pedig csak elképzelésük lehetett, ennek ellenére megválasztották mind az ötöt. Ahogy illik, csomagban.

Mondhatni, a PO rendes, európai párt módjára előre gondolkodott, hiszen a választások már a kanyarban voltak, a PiS népszerűsége pedig elég combosnak tűnt a közvélemény-kutatásokban. Ezért nem várta meg ölbe tett kézzel, amíg az országot váratlan választási eredmény éri; felkészült arra a kellemetlen eshetőségre is, hogy a polgárok a szavazófülkében valami olyasmit művelnek, aminek utólag közjogi következménye lehet. Ezt a kockázatot két előre megválasztott alkotmánybíróval igyekezett mérsékelni.

A PO tehát a három helyre szavazott be öt embert, kettőt a tarcsiba, hogy majd ha lejár a mandátumuk, akkor pályára lépnek. Addig melegítenek az oldalvonal mellett. Aztán megérkezett a PiS, és úgy döntött, hogy mivel az előző eljárás nem volt törvényes, gyorsan választ öt alkotmánybírót.

Nekik ugye kettő jutott volna, ötöt választottak, Duda meg felkente őket.

A Kárpátok szebbik részéről az egészben a kölcsönös felháborodás a legszórakoztatóbb. Egy politikus kevés dolgot visel nehezebben, mint amikor az ellenfele hozzá hasonlóan kezdi értelmezni a lehetőségeit. De amit szabad a PO-nak, azt nem szabad a PiS-nek, amit szabad Bronisław Komorowskinak, azt nem szabad Andrzej Dudának, és amit szabad Tusknak és Kopacznak, azt nem szabad Beata Szydłónak. Ez annyira így van, hogy az Európai Unió Bírósága is pont így látja. Úgy függetlenül, mint pártatlanul, mindenféle elfogultságtól mentesen.

Szóval a PO előre dolgozott, a PiS visszamenőleg, egyik sem felel meg igazán a jogállamiságról szőtt elképzeléseinknek, az EUB viszont csak a PiS eljárását vitatta. Szokásos ügymenet.

Erre, az Európai Unió Bíróságának ítéletére hivatkozva pedig az újra hatalomra került PO és Tusk elkezdte helyreállítani a korábbi törvénytelen állapotot azzal, hogy megpróbálja leszedni a lengyel alkotmánybíróság egyébként törvényesen megválasztott elnökét.

Ismerős?