A kommunisták Amerikában sem okosak, de azzal kompenzálnak, hogy milliárdosokra vadásznak

A kommunisták Elon Muskot is le akarják vadászni. De annyira önsorsrontók, hogy az sem számít nekik, hogy Musk valójában nekik is rendkívül hasznos. Mindebből az következik, hogy Mészáros Lőrinc esetéhez hasonlóan a tehetségtelenek külföldön sem tudják elviselni, ha valaki önálló, és nem függ tőlük. Az amerikai demokraták ugyanis már most arra készülnek, hogy ha a novemberi félidős választásokon megszerzik a kongresszusi többséget, akkor nekimennek Elon Musknak. A leszámolást természetesen különböző vizsgálatoknak akarják álcázni, és az sem számít, hogy Musk cégei és projektjei jelenleg már esszenciálisak az USA és a fél világ kommunikációja és technológiai innovációi szempontjából. Talán odáig is elmerészkednék, hogy az egész emberiség számára áttörést hozhatnak Musk projektjei, de a pártállamban, a gulágokban és az irigységben hívő bolsevikokat ez továbbra sem hatja meg. Mert a komcsik mindig buták voltak, mint a s@gg.

Szóval a demokraták most épp azzal gyanúsítják Muskot (többek között), hogy a republikánusok finanszírozásával próbál további milliárdos állami megrendelésekhez jutni. A SpaceX ugyanis az idei pénzügyi évben már 5,9 milliárd dollár értékű szövetségi védelmi szerződést szerzett.

Erre mondaná egy amerikai, hogy „No shit”.

De tegyük ezt rendbe ennél bővebben is, hogy kirajzolódjon, mennyire primitívek a kommunisták, és mennyire megvezethetők és hiszékenyek a támogatóik.

Szóval a SpaceX kapcsán az a narratíva, hogy nincs narratíva, viszont azt próbálják most átvinni, hogy önmagában már az is a korrupció bizonyítéka, hogy egy magánvállalat pénzt kap az amerikai államtól. Ismerősen hangzik? Találkoztunk hasonlóval itthon is. A hasonlóság az itthoni dolgokkal nem csak a képzelet szüleménye.

Csakhogy – ahogyan itthon is – van itt egy aprócska részlet, amit a Musknak nekimenő demokraták mintha hajlamosak lennének elfelejteni: a SpaceX nem ajándékba kapja ezeket a dollármilliárdokat, hanem olyan szolgáltatásokat nyújt értük, amelyek nélkül az amerikai űrprogram ma egészen máshol tartana. 

A NASA ugyanis nem egy Musk által alapított magánvállalkozás, hanem az Egyesült Államok szövetségi űrkutatási hivatala, amely évtizedek óta együttműködik magáncégekkel. Korábban is vállalatok építették a rakétáit, az űreszközeit és azok alkatrészeit. Musk annyit változtatott ezen a történeten, hogy a SpaceX nem egyszerűen beszállt az iparágba, hanem alapjaiban forgatta fel annak működését. De úgy, hogy közben jobb lett.

Az innováció egyébként abban nyilvánul meg, hogy évtizedeken keresztül természetesnek tekintettük, hogy egy rakétát fellőnek az űrbe, aztán a legdrágább részeit gyakorlatilag kidobják. A SpaceX pedig megmutatta, hogy a rakéták első fokozatai visszahozhatók, újra felhasználhatók, és ezzel jelentősen csökkenthetők az űrrepülés költségei. Ráadásul a vállalat az amerikai űrhajósok Nemzetközi Űrállomásra történő szállításában is kulcsszerepet vállalt, megszüntetve az Egyesült Államok korábbi függőségét az orosz technológiától. 

És akkor most tényleg az a probléma, hogy az amerikai állam fizet ezért? Azért, hogy fejlődjön az űrkutatás, ráadásul még olcsóbb is legyen? Ez ugyanolyan lopás, mint amikor Mészáros Lőrinc úgy lop, hogy dolgokat épít és munkát ad embereknek. Skandalum.

Mondjuk annyiban érthető, hogy Musk nyíltan kiállt már sokszor a normalitás mellett, nem annyira kedveli az LMBTQ-őrületet, és úgy általában vannak egészséges elképzelései arról, hogyan kellene kinéznie egy szabad társadalomnak.

A kommunisták persze mindig ezt csinálták: ha nem tudták legyőzni a teljesítményt és/vagy a normalitást, megpróbálták ellehetetleníteni az ezekhez tartozó embert. A kommunista rendszerek egyik alapvető sajátossága ugyanis éppen ez volt: nem az számított, mire vagy képes, hanem az, hogy kinek az oldalán állsz. És ha hasznos voltál, de nem velük, akkor sajnos el kellett venni mindenedet, és akkor még szerencséd volt, ha ennyivel megúsztad.

A kommunizmus ugyanis nem egyszerűen a magántulajdon ellen indított már annak idején sem háborút. Az önállóság ellen is. Az ellen az ember ellen, aki a saját tehetségéből, munkájából és kezdeményezőképességéből olyan egzisztenciát teremtett, amely nem függött közvetlenül a politikai hatalomtól. És az ilyen ember veszélyes. Főleg, ha annyira „mindenható”, mint egy Elon Musk.

Egyébként bármennyire is furcsa ez egy neobolsinak, a rakéta attól még nem fog rosszabbul repülni, hogy a feltalálója rossz helyre húzza az ikszet. De ha a politika dönti el, ki építhet rakétát, akkor könnyen eljöhet az idő, amikor már senki sem épít.

És ha már Elon Musknál és az amerikai állami megrendeléseknél tartunk, érdemes beszélni a Starlinkről is pár szót, mert ez talán még látványosabban mutatja meg, mekkora gyökérség önmagában korrupciógyanúsnak tekinteni egy vállalatot azért, mert az állam fizet a szolgáltatásaiért.

A Starlink ugyanis nem egyszerűen egy újabb internetszolgáltató, hanem egy olyan technológiai rendszer, amely alapjaiban változtatja meg azt, amit eddig a globális kommunikációról gondoltunk.

Az emberiség évtizedeken keresztül hatalmas összegeket költött arra, hogy kábeleket fektessen le, adótornyokat építsen, és olyan infrastruktúrát hozzon létre, amelynek segítségével az emberek hozzáférhetnek az internethez. Csakhogy ez a rendszer a világ jelentős részén egyszerűen nem működik megfelelően. Vannak hegyvidékek, sivatagok, óceánok, eldugott települések, ahol a hagyományos hálózat kiépítése elképesztően drága, vagy gazdaságilag egyáltalán nem éri meg. Erre Musk cége fogta magát, és elkezdett több ezer műholdból álló kommunikációs hálózatot építeni a Föld körül. És ezzel valami egészen különös dolog történt: az internet-hozzáférés lehetősége egyre kevésbé függ attól, hogy valaki milyen messze lakik a legközelebbi nagyvárostól. A rohadékok. 

Mi ebből a logikus következtetés? Hát az, hogy Elon Musk nem azért lett fontos az amerikai állam számára, mert politikusokat támogat, hanem azért, mert olyan technológiákat hozott létre, amelyekre az amerikai államnak ténylegesen szüksége van. Ezt biztosan nagyon nehéz egy szivárványkommunistásak megértenie, aki csak annyit lát, hogy ha valaki gazdag, akkor az az ember rossz. 

Ahogyan azt sem tudják felfogni (itthon sem), hogy az állami pénz elköltése és az állami pénz elpazarlása egyébként két egészen különböző dolog. Ha egy vállalat milliárdokat kap azért, hogy cserébe technológiai áttöréseket érjen el, infrastruktúrát építsen, űrhajósokat szállítson és stratégiai képességeket biztosítson az országnak, akkor azt nem feltétlenül korrupciónak, hanem akár kifejezetten sikeres állami beruházásnak is nevezhetjük. Vagyis egy normális világban annak kellene. 

És talán érdemes lenne végre megérteni azt is, hogy nem attól lesz jó egy állami kiadás, hogy politikailag szimpatikus ember kapja a pénzt, hanem attól, hogy mit tesz le érte az asztalra. Musk pedig történetesen rakétákat tesz le. Olyanokat, amelyek aztán fel is szállnak. Meg mostanság le is szállnak, ugyanoda. 

A Starlink korlátozása Ukrajnában amúgy nagyon betett nekik, csak éppen azt nem értik meg a színes hajúak, hogy Elon Musk a Starlink rendszereket már kb. ezer éve átadta a kormánynak, tehát azok működését, irányítását a kormány végzi. Vagyis nincs másról szó, mint arról, hogy Elon Musk a saját cégein és a saját költségvetésén keresztül létrehozott egy olyan rendszert, ami jó az amerikai gazdaságnak és a technológiai fejlődésnek, és átadta azt a hazájának. Ezért mindenképpen büntetést érdemel a demokraták szerint.

De szerencsére nem minden milliárdos rossz: Michael Bloomberg 80 millió dollárral támogatja a demokraták kampányát a félidős választásokra, szóval ő például jó gazdag, ellentétben a rossz gazdagokkal.

Ezt egyébként szintén ismerjük itthonról, sajnos.