A lengyel kormányfő nem a tárgyalásban, hanem politikai akaratának rákényszerítésében hisz

Hiába akarta a lengyel köztársasági elnök rendezni az alkotmányos válságot, Donald Tusk lengyel kormányfő úgy ítélte meg, hogy neki ez nem áll érdekében.

Karol Nawrocki rendkívüli egyeztetést kezdeményezett az alkotmányos és politikai válság megoldására, de Donald Tusk ahelyett, hogy részt vett volna a megbeszélésen inkább fenntartotta azt.

Tusk beszédében a PiS-t, a volt köztársasági elnököt, Andrzej Dudát, a jelenlegi lengyel államfőt, Karol Nawrockit és az oroszokat tette felelőssé a kialakult alkotmányos és politikai válságért. A lengyel kormány meg semmi mást nem akart csupán a "jogállamiság helyreállítását". Ismerős mondatok? Ezt pedig a lengyel kormányfő szerint vitatott, akár törvénytelennek minősülő eszközökkel is véghez lehet vinni.

És, hogy mégis mit szól az Európai Bizottság a kialakult helyzethez?A csend az EB részéről megtört, és Tusk mellett foglalt állást. Legalábbis a bírák kinevezését illetően, amely álláspontjuk szerint a "Szejm alkotmányos hatalmában áll". Azonban a konkrét eseményekre már nem tértek ki, ahogy Tusk esetleges bírálatára sem. Nem meglepő, hiszen a lengyel kormányfő nagy támogatást élvez Európa nyugati feléből.

Az EB szóvivője csak annyit közölt, hogy szemmel kísérik az eseményeket, mintha eddig nem láttak volna eleget belőle. Viszont joggal gondolhatjuk, ha a PiS kormányzása alatt történt volna ugyanez, akkor már a válság kitörésének napján az asztalt verték volna (ahogy más esetben azt meg is tették). 

Magyar Péternek viszont már nem lesz hasonló problémája. Hiszen ő a magyar köztársasági elnököt egy személyre szabott Alaptörvény-módosítással kidobta a hivatalából azzal, hogy Sulyok Tamás a saját "kivégzését" - ellenállás nélkül - aláírta. Az már persze más kérdés, hogy ez hogyan sértette magát a jogállamiságot. De ahogy Magyar és Tusk esetében is láthatjuk, - noha a lengyel válság összetett kérdés -, olykor (vagy sokszor) a hatalom saját hatáskörén túlra is terjeszkedhet, hogy vitatott, akár törvénytelen eszközökkel is helyreállítsa vagy másokkal helyreállíttassa az általuk célként megjelölt "jogállamiságot". Ugyanakkor a kontinens nyugati feléről érkező reakciókat, illetve azok hiányát figyelembe véve korántsem mindegy, hogy azt melyik oldal (szövetséges vagy sem) hajtja végre és hogy mit is jelent a "helyreállítás".

Összegezve a kérdés így hangzik: valóban a "jogállamiság helyreállítása" a cél vagy a nyers politikai akarat érvényesítése, amelyet a "jogállamiság" köntösébe bújtatva akar az adott fél elérni? 

Ami bizonyos, hogy Tusk nem akar tárgyalni, sem egyeztetni Nawrockival annak érdekében, hogy a válságot megoldják. Inkább a politikai akaratának rákényszerítésében hisz, amelyhez külső hátszelet is kap.