Egy szabadságharcos, aki túlélte a saját kivégzését (FILM)
Te mit tennél, ha tizennégy évesen a történelem legsötétebb viharának közepén találnád magad, túlélnél egy kivégzést, feltámadnál egy tömegsírból, majd a legkeményebb kínzások ellenére sem adnád fel a bajtársaidat?
Stefka István megrázó portréfilmje, az OIKOSZ és a Nemzeti Maximumért Alapítvány közös finanszírozásából elkészült Nem vallott, eltemetve nem csupán egy történelmi visszaemlékezés, hanem egy ember felemelő és megrázó bizonyságtétele a hűségről, a túlélésről és az elvehetetlen becsületről.
Az alkotás Dózsa László színművész-rendező rendkívüli élettörténetén keresztül kalauzolja végig a nézőt az 1956-os szabadságharc és az azt követő megtorlások poklán.
A gyerekként még a Népliget komédiás- és artistavilágában nevelkedő Dózsa László korán szembesült a Rákosi-diktatúra erőszakos természetével, amikor a nyílt porondról hurcolták el szeretett példaképét, Skoti bohócot.
A szabadságharc kitörésekor az alig tizennégy éves ifjú a Rákóczi út és Szövetség utca sarkán, a Divatcsarnok védelménél találta magát, ahol társaival felvették a küzdelmet a megszálló szovjet páncélosok ellen.
A forradalom leverését követően azonban a legszörnyűbb rémálom vált valóra: Dózsát a szovjet katonák falhoz állították, meglőtték, majd egy kézigránátot dobtak a sebesültek közé.
A Kerepesi úti temető tömegsírjába dobták, ahonnan csak a csodával határos módon, egy sírásó figyelmességének köszönhetően tért vissza az életbe.
A pufajkások brutális vallatásai során a szörnyű verések ellenére sem volt hajlandó valódi neveket elárulni a hatóságoknak.
A film ezt a brutális történetet egyedi módon közelíti meg: folyamatosan váltogatja a jelenkori bejárásokat — ahol a főszereplő és az újságíró visszalátogatnak a harcok, a kivégzés és a rabkórházak helyszíneire — a drámai játékfilmes rekonstrukciókkal.
Ne maradj le! A film már megtekinthető a Revans! YouTube-csatornáján.
