Ügynökakta igen, impex nem? Pedig ugyanott vannak az iratok...

Itt vagyunk az ügynökakták nyilvánosságra hozatalának napján, hetven évvel a forradalom leverése után. Az Állambiztonság Szolgálatok Történeti Levéltárában látjuk az iratokat, mintha minden dosszié valóban nyilvánosságra kerülne. Pedig van egy teljesen másik szekció, ami csak azért nem érintetlen, mert Borvendég Zsuzsanna megvizsgálta őket. Igen, ez az impexek története. Persze a baloldalon erről nem beszélnek. Mert itt elválik a kommunista a hétköznapi embertől, az antikommunistától, szemben az ügynökaktákkal. Ami ideológiailag összemosható, az beszédtéma lesz baloldaltájt is.

November negyedike soha nem volt pirosbetűs ünnep, nem paroláztak politikusok, nem volt soha látványos tartalomgyártás arról, hogy ezen a napon halkultak el a pesti-budai srácok davajgitárjai és menekültek el a T54-esek elől. Akiknek sikerült persze. 

Ez a nap soha nem is volt, és biztosra veszem, hogy soha nem is lesz az a nap, amit mindkét oldal ki akar sajátítani. Nem (vagy nem pusztán) arról van szó, hogy a gyász nem lesz soha “menő”, nem fut érte senki versenyt. 

Hanem arról, hogy 1956. október 23-án még nem szeparálódik el, ki úgymond “reformkommunista” és ki nemzeti érzelmű magyar.

Előbbinél nemcsak Nagy Imrét, Angyal Istvánt vagy Maléter Pált kell említeni.

Talán közismert, hogy Kádár János névleg sokáig a forradalom támogatója volt. November elsejére viszont már annak az árulója. Ugyanígy lehet említeni Apró Antalt, Münnich Ferencet vagy Rónai Sándort, akik később csatlakoztak a Kádár-féle vezetéshez. Írók vagy újságírók közül is Bartha Albertet vagy Fedor Ágnest lehetne idesorolni, illetve azt a Dömötör Lászlót, aki III/III-as ügynökként felnyomta kollégáit, aki csak egy picit nem volt olyan keményvonalasan lojális az új hatalomhoz, mint a három fedőnevet is viselő gazember. 

Mégis egy lapon lesz említve a többi "III/III-as ügynökkel" például Csurka Istvánnal vagy mondjuk Lezsák Sándorral, akiket minden bizonnyal zsarolással szerveztek be. 

Nem véletlen, hogy az ügynökakták feltárása mindkét, de leginkább a baloldali-liberális oldalon népszerű téma. 

Ez az a terület, ahol a kommunisták, meg a hozzájuk lojális liberálisok elkenhetik a Kádár-rendszerhez történő dörgölődzés felelősségét. Mutogathatnak jobboldali politikusok, ismert nemzeti érzelmű művészek, így Szikora Róbert kartonjaira, hogy “lám-lám, milyen bűnös a jobboldal”, anélkül, hogy árnyaltabb képet adjanak ezeknek a művészeknek a beszervezésére. 

Érdekes, hogy ilyenkor a tartótisztek már nem kerülnek szóba. Emlékezetes, 2021-ben Karikó Katalin neve a világhálón és a közösségi oldalakon át a bulvárújságokig mindenhol körbement, mint beszervezett III/III-as, arról pedig nem szólt a fáma, hogy édesapja, Karikó János ötvenhatos szerepvállalása miatt zsarolták meg, hogy jelentsen tartótisztjének. 

Nevesül annak a Salgó Lászlónak, aki később III/I-esre „küzdötte fel” magát, majd a rendszerváltás után felfelé bukott: a Magyar Tudományos Akadémia bizottsági tagja volt többször is, majd kiment Amerikába, hogy az FBI-nál oktasson. 1997 és 2001 között hazajött, hogy belügyi attaséként dolgozzon (többek között hírszerzés volt a feladata), majd Tolna megyei rendőrfőkapitány vált belőle.

Salgó neve már nem terjedt el akkora visszhanggal, pedig a Kádár-rendszerben betöltött állambiztonsági rangját elnézve nem kellett kényszeríteni őt, hogy szervilis legyen a kommunista hatalomhoz. 

Az sem véletlen, hogy az olyan kényes témákról, mint az impexek, sem szeretnek beszélni baloldaltájt.

A Kádár-rendszer állami külkereskedelmi vállalatai olyan intézményesített pénzszivattyúként működtek, amely szisztematikusan rabolta meg és adósította el Magyarországot. 

Ezek a vállalatok a kommunista nómenklatúra, a titkosszolgálatok és a nyugati pénzügyi körök összefonódásával egy állam feletti hatalommal bíró hálózatot alkottak. Nem tévednek, Borvendég Zsuzsanna és Mező Gábor a fentiekről szóló kutatásai szintén az állambiztonság levéltárából származnak. Egy épületben van a két irat. Ám mégsem beszélünk (eleget) róla. Baloldalon pláne nem téma.

Hogy miért? Mert ott tényleg elválik a kommunista az antikommunistától. Ott nincs elmosódás, nem lehet még a legnagyobb hazugsággal sem jobboldaliakat belekeverni. Ami bizony zavarja az impexhez akár minimálisan is köthető közszereplőket. Ezért annyira fontos az ügynöklista erőltetése.

Innentől kezdve pedig el lehet dönteni, mennyire vehető komolyan a Tisza ügynökakták nyilvánosságra hozatalának koncepciója. 

Kiemelt kép: Az 1968-as Budapesti nemzetközi vásár. Fotó: Archív