Hiába kérte Haller, ma nem jött össze a szájmenés Dr. Onokának a parlamentben
Tragédia! Dr. Hallerné Dr. Haller doktor parlamenti osztályfőnök hiába kérte fel Dr. Onoka miniszterelnököt egy hosszú beszéd megtartására, az csak rázta a fejét. Ma nem megy neki.
Pedig Dr. Onoka még aktív életet él. Alapesetben fickándozik állandóan. Eddig minden egyes parlamenti ülés során peckesen felállt, és életkorának megfelelően, előírásszerűen, csontkeményen működött a szája. Csak adott és adott, ütemesen, kitartóan ismételt mozdulatokkal formázta ugyanazokat a szavakat, amivel mindig boldogságot és kielégülést hozott rajongói és hívei életébe. Termékeny mondataitól nők és férfiak, fiatalok és idősek, mentősök és bányajáradékosok százai és ezrei kerültek extázisba. Ettől pedig még jobban dudorodott az önbizalma. Amit ugye mindig elő is kapott rendszeresen az országgyűlésben, hogy megmutassa barátainak és ellenfeleinek egyaránt. Hogy lássák, hogy irigykedjenek. Neki megy. A fél év alatti, alig kevesebb mint 200 felszólalási aktusa egyik sem volt rövid, mindegyiknél kitartóan és keményen tolta, nem törődve azzal, hogy a hallgatósága már kétszer elájult és háromszor elment. Izé, kiment a büfébe. Erre most váratlanul csődöt mondott a miniszterelnöki szerv, ott maradt lankadtan a puha székén, és csak a fejét rázta. Most nem megy neki. Biztos az időjárás. Meg kedve sincs igazából.
„Az elfogadott napirend szerint miniszterelnök úrnak lett volna napirend előtti felszólalása, de ez a mai napon elmarad” – szólalt meg mindenki megdöbbenésére Dr. Hallerné Dr. Haller doktor, mire a padsorokból kicsapódó csalódott és értetlenkedő morajlásra válaszul nedves fülekkel, reménykedve visszakérdezett, hogy „nem marad el, vagy nem is lett volna?”
Végül valahogy összerakta a képet, és kedvenc magatartás zavaros miniszterelnöke felé fordulva ajkaival szavakat formált, „nem miniszterelnök úr, már bejelentettem, hogy nem szólal fel napirend előtt, úgyhogy folytatjuk a munkát, ugyanilyen jókedvben, a normál napirend előtti felszólalásokkal”. Eztán nyitott mások felé, megadta a szót Toroczkai Lászlónak, aki után azért féltékenységből rögtön szót kért Dr. Onoka, hogy elmondja, jobb lett volna, ha Toroczkai se szólal meg, és ma csendes napot tartanak. Olyan passzívat. Amikor ülnek, nézik egymást, esetleg társasoznak a paplan alatt. Vagy csak simogatják egymást és tévéznek. Fogják egymás kezét elcsendesülve. De nem beszélnek, mert ha Dr. Onoka nem beszél, akkor másnak sem kell, hogy menjen a beszéd. Ez nem verseny ugyanis! Csak akkor beszéljünk, amikor mindenki élvezi! És senkinek nem fáj a feje!
