Tetszettek volna idejében megnevezni a kommunista ügynököket!

Az ügynökakták nyilvánosságra hozatala nem harminchat évet késett, ahogy az ördögfióka visítja, hanem harminchat éve véglegesen megbicsaklott. A miniszterelnök - aki a MEG NEM történtek idején még a csattogós lepkét tologatta - történelmi tettnek igyekezik beállítani azt, ami történelminek ugyan történelmi, de nem egyéb, mint egy gyalázatos blöff. Okot ad ugyanakkor a derűre, hogy vastagon benne van az öntökönrúgás lehetősége.

Hamar körvonalazódtak a szerdán nyilvánosságra hozott ügynökakták generálta erővonalak, a balliberális kanálisok a Fideszhez valamilyen szarszagú igyekezettel hozzákötni igyekezett érintettek szerepén hörögnek, míg az úgynevezett jobbos tábor a szociszadeszes figurák múltján ventilál. Közös halmaz, hogy az eddig felsorolt, és pellengérre állítani szándékozott volt, vagy aktuális közszereplők mindegyik kurzus alatt viszonylag jól elvoltak a langyban, ahogy a reakciók is várhatóan egy hangnemben íródnak majd: engem nem szerveztek be, meg sem próbálták, amúgy sem jelentettem, sőt, rólam jelentettek.

Ezt a februárra beígért, úgynevezett munkadossziék nyilvánosságra hozatala sem lesz képes sem cáfolni, sem alátámasztani, tudniillik a komenizmus ékegyszerű titkosszolgái is tudták, hogy sok esetben nem a célszemélyek ideológiai "megmentése" volt a cél, hanem az, hogy kompromittálhatóvá tegyék őket, az bármikor jól jöhet. Itt most nem csak a világnézeteik miatt megfigyelt nyugatosokról, drogos, homokos művészekről van szó, hanem sok olyan önazonos emberről, akik egyszerűen nemet mondtak a beszervezési kísérletekre. Az őket beszervezni kívánók a NEM válasz után minden nehézség nélkül írhattak olyan jelentéseket, amiket aztán úgy tálaltak, mintha azokat a NEM beszervezettek írták volna. Ezek gépelt szövegek aláírások nélkül, ezekbe bárkit, bármit be lehetett húzni. Nem véletlen, hogy a témában elmélyedtek intenek óvva évtizedek óta, hogy bárki valódiként kezelje az összes ilyen jelentést. Tessenek csak elképzelni, hogy hány volt sorkatona jelentett érdekes, vagy akár jelentéktelen adatokat sorstársairól egy otthon tölthető hétvége reményében! A sornak soha nem lenne vége. Nem is lesz. 

A miniszterelnök döntése, hogy akták nyilvánosságra kerültek, azzal a kommunikációval jár együtt, hogy ez most aztán néhány hónapra, évre sokkolni fogja a magyarokat. Eddig ugyanakkor főképp a XX. század első felében, legkésőbb a közepén született emberek kerültek a rivaldafénybe, közülük több olyan, akikről már korábban is sejtette a publikum, hogy érintettek lehettek. Mivel sem a tagadásuknak, sem a beismerésüknek nincs jelentősége, az egészből nem lehet több, mint háromnapos csoda az egybites kommentelők örömére. Mégis melyik magyar családot sokkolja az, hogy a dédnagypapi jelentHETETT ezt is, azt is, azt sem tudjuk, hogy kiről és mit? Most tényleg családok fognak gyászba borulni, mert a dédfater '52-ben belépett a téeszbe, a szomszédja meg nem? Hogy egy klasszikust idézzünk: lószart mama! 

Bár a Magyarországot jelenleg bántalmazó kapcsolatban vezető kormányfő állítólag cum laude végzett a Pázmányon, annyi azért megállapítható, hogy a jogi, politikai, taktikai érzéke igencsak csekély. Ezt az egész, a hajánál fogva előrángatott történetet történelmi tettnek beállítani ostobaságra vall. Az akció célja nyilvánvalóan egy komolyabb találatot bevinni Orbán közvetlen környezetében, esetleg magát Orbánt levadászni, de ez láthatólag nem okoz félelmet sem a volt miniszterelnökben, sem a jobboldal maradékában. Hoz azonban sistergős öngólokat a miniszterelnök bandájában - miért nem gondoltak arra, hogy közöttük is lehetnek közvetett érintettek, mint például a tettestárs Tarr Zoltán esetén? A magyar társadalom lelkületét akár csak felszínesen ismerőket nem lepi meg, hogy a Tarrékhoz hasonló papi dinasztiákban bizony szép számmal akadhattak a kommunistákkal örömmel lepaktáló kollaboráns "békepapok". Voltak ilyenek persze a katolikus egyházban is, csak ők nem szaporodtak biológiailag. Legalábbis papíron. 

Az ügynökakták nyilvánosságra hozatala nem harminchat évet késett, ahogy az ördögfióka visítja, hanem harminchat éve véglegesen megbicsaklott. Akkor, amikor az érintett szolgálatok, hozzájuk köthető emberek szabadon vettek ki, vagy raktak be az iratok közé amit csak akartak. Ki akadályozhatta volna meg ezt '89-'90-ben? Valószínűleg senki. A magyar lélek ellenállását jelzik a Harmadik Magyar Köztársaság szabadon megválasztott miniszterelnökének elhaló szavai: Tetszettek volna forradalmat csinálni... Akármennyire is tiszteljük Antall Józsefet és azokat az őszinte embereket, akik jót akarva segítették a rendszerváltást, ezt a munkát, a bűnösöket és szerepeik megnevezését nekik kellett volna végig vinniük. Volt erre reális lehetőségük? Nem tudjuk. Egyelőre. Az biztos, ha erre akkor lett volna komoly szándék, ma azt sem tudnánk, hogy a Magyarországot jelenleg kormányfőként eláruló féreg egyáltalán a világon van. 

#ügynökakták #tisza #kommunizmus #besúgók #magyarpéter 

Fotó: Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára