Szerbiát sem a szerbek kormányozzák ezután

Aleksandar Vučić (a Szerb Haladó Párt / SNS vezette „Aleksandar Vučić – Egyesült Szerbia” lista) elismerte a vereséget a választás éjszakáján, még a végleges eredmények előtt. Az előrejelzések szerint a “Diákok listája” nevezetű “újellenzéki” szerveződés a szavazatok körülbelül 51,5–52,4%-át szerezte meg és így 135–140 mandátumot birtokol majd a 250 fős parlamentben (a többséghez 126 kell). Vučić listája kb. 39–40%-ot kaphatott és 103–105 mandátumra számíthat. Több országos lista nem érte el a 3%-os küszöböt.

A részvétel rekordmagas volt (kb. 65–70%, a legmagasabb Jugoszlávia felbomlása óta). Vučić előre menekülve szeptemberben lemondott az elnöki tisztségéről (két ciklus után nem is indulhatott volna újra), hogy a parlamenti választások megnyerésével megszerezze legalább a miniszterelnöki hatalmat. 

De vidékiesen szólva a “főlényeg” nem ez, hanem a történet, ami a “Diákok listája” mögött van.Természetesen ez egy nemzedéki lázadás, a liberális városi lakosság elégedetlensége is tükröződik benne, na meg persze a külföldi titkosszolgálatok Magyarországon már kipróbált beavatkozása, elsősorban a közösségi média segítségével. Magyar Péter is örül a sikernek, mert a "Diákok listája" horizontálisan épül fel, így nem született olyan új vezér a régióban, aki elhomályosíthatná Petya ragyogását. 

De ha meg akarjuk érteni mi is történik, akkor a diáklázadók jelöltkiválasztási folyamatát kell megértenünk, mert az mindent megmagyaráz. Nem rövid, de nagyon tanulságos elolvasni. 

A 250 helyet a hat szerb egyetemi központ (Belgrád, Újvidék, Niš, Kragujevac, Novi Pazar, Kosovska Mitrovica) között osztották szét a hallgatói létszám arányában. Belgrád kapta a legtöbbet, de a „belgrádiasodás” elkerülése érdekében a lista élén mind a hat város képviseltette magát. A többi helyet egy algoritmus segítségével rendezték össze, hogy minden kar jelöltjei egyenletesen jelenjenek meg. Szerbiában zárt országos listás rendszer van, így a sorrend döntő a mandátumok szempontjából.

A kiválasztási kritériumokat imádni fogjátok!

A listára felkerülő jelölteknek több feltételnek kellett megfelelniük ( ezeket több hónapos vitafolyamat során alakították ki), ezek a következőek:

1. Nem lehetnek egyetemi hallgatók.
2. Soha nem lehetettek tagjai a kormánykoalíció pártjainak (SNS, SPS, SRS, Egyesült Parasztpárt, Szerb Lista stb.).
3. Nem lehetettek a parlamenti ellenzéki párt országos tisztségviselői (helyi szintű, kisebb tisztségeknél rugalmasabbak voltak, ha a mozgalom céljait szolgálhatta).
4. Nem tölthettek be végrehajtó vagy törvényhozói tisztséget a jelenlegi hatalmi többség idején, még akkor sem, ha nem volt párttagok.
5. És persze meg kell ígérniük, hogy tiszteletben tartják a lista programját (és az alkotmányt), és persze nem voltak “súlyos” bűncselekményért elítélve.

A cél az volt, hogy “szakemberek” (orvosok, professzorok, művészek, aktivisták, sportolók) kerüljenek be, ne hagyományos politikusok. A hallgatók világossá tették nem „plakátarcokat” keresnek vagy olyanokat, akikről évek óta tudják, hogyan politikai alkuk keretében akarnak helyet szerezni maguknak az ellenzéki listán.

A folyamat menete

Több mint 80 helyi vitafolyamat volt országszerte (azokon a karokon és egyetemeken, amelyek a tiltakozások kezdetétől benne voltak a lázadásban). A sajtóhírek szerint a döntéshozatalt hosszú viták, konszenzuskeresés jellemezte és csak ha az nem sikerült, akkor került sor szavazásra. 

Helyi szinten (például a belgrádi Jogi Karon) bármely hallgató javasolhatott jelöltet, indoklással és életrajzzal. Ezt követték a viták, majd a legtöbb szavazatot kapott jelöltek kerültek a helyi listára. A hallgatók már tavasszal/nyáron keresték a potenciális jelölteket, hogy az előzetes hozzájárulásukat kérjék. Júliusban állt össze az előzetes lista az összes egyetemről.

Aztán volt egy ellenőrzési folyamat országos szinten: minden kar/plénum kifogást az egyes jelöltekkel szemben, természetesen indoklással. A többi egyetem jelölőgyűlései is reagálhattak, majd mindenki szavazott. Egy jelölt kilövéséhez a jelölőgyűlések több mint felének egyetértése kellett. Augusztusban a több mint 300 potenciális jelölt egyharmadát szedték le a listáról aztán még negyvenet. A folyamat egészen a választási lista hivatalossá válásáig tartott. 

De a legnagyobb poén ez: 

A neveket taktikai okokból titokban tartották a benyújtásig (a támadások megelőzése érdekében, illetve számítottak a meglepetés erejére is). 

Meg ez:  A hallgatók azt akarják üzenni ezekkel a szigorú szabályokkal, hogy a mozgalmuk nem pártosodik el!

Ha ezt így végigolvassa az ember, csak azért nem párásodik el a szeme a meghatottságtól, mert látott már ilyet, és pontosan tudja, hogy valójában mi történt. A megbízhatóan balkáni módon nacionalista szerb társadalom a múlté, a fiatalok Európába vágynak, pontosan ugyanabba a csak közösségi médiában található álomvilágba, ahová a magyar fiatalok is átzsilipeltek április 12-én. A szerb diákoknak pontosan annyi közük van a saját mozgalmuk által a parlamentbe juttatott képviselőikhez, mint a magyar fiataloknak a Tisza kólásdobozaihoz. És akkor már nem is kell többet mondanunk, ugye Ildikó? 

Néhány név és foglalkozás a “Diákok listájáról”:

Dejan Bodiroga – volt kosárlabda-válogatott, Euroleague Basketball elnöke (kb. 24. hely)

Dejan Šoškić – közgazdász, a Szerb Nemzeti Bank volt elnöke (2010–2012, 27. hely). Gazdasági tapasztalata miatt gyakran emlegetik lehetséges miniszterelnök- vagy pénzügyminiszter-jelöltként (Vučić is spekulált róla).

Tihomir Stanić – színész (8. hely)

Željko Hubač – dramaturg, forgatókönyvíró (pl. Vojna akademija, 3. hely)

Jovo Bakić – szociológus, egyetemi tanár

Zlatko Kokanović – gazda, aktivista (Gornji Nedeljice)

Illetve még: Aleksandar Cvetković (sebész, 4. hely), Katarina Stanković (orvos, 2. hely), Adem Mavrić, Zoran Đajić, Mirjana Nikolić (Művészeti Egyetem rektora), Mihail Dudaš (volt atléta), Feđa Dimović (zenész/ügyvéd, Beogradski sindikat) stb.

A lista további, nagyobbik, kevésbé ismert része is egyetemi oktatókból, orvosokból és más szakemberekből áll.

Azt még nem lehet tudni, hogy ki lesz a miniszterelnök, de állítólag szakértői kormány lesz!:))))

Az oroszokkal is jó viszonyt ápoló, nemzeti önállóságát őrző Szerbia a destabilizáció felé halad ismét. Persze lehet remélni, hogy ezek az értelmiségiek (a művészek és a sportolók is azok az új európai hitrendszer szerint), majd remekül fognak kormányozni, de az pont akkora meglepetés lenne, mintha Magyar Péter kormánya nem szolgálná ki a multikat feltétel nélkül.