És akkor Ursula von der Leyen az ’56-os beszédében majd tényleg a szájára meri venni a nemzeti szuverenitást?

Mindenféleképp árulkodó pillanat lesz, amikor Ursula von der Leyen beszédet mond a magyar parlamentben az '56-os forradalom és szabadságharc hetvenedik évfordulóján. Az Európai Bizottság elnöke ugyanis a győztes hatalom képviseletében érkezik...

Hát azért olyan sokan mégsem sorakoznak fel a nyugati vezetők Magyar Péter mögé az 1956-os forradalomra és szabadságharcra emlékezni. Ígéretes név pedig volt Emmanuel Macron francia elnök, aki utóbb, a magyar diplomáciai sejtetésre rácáfolva mégiscsak távolmarad. Persze ő könnyűszerrel ráfoghatja az egészet a francia zavargásokra, amelyeknek természetesen semmi köze a migrációhoz, a fosztogató bevándorlókat csak a mesterséges intelligencia találta ki. Ilyen körülmények között vitathatatlan húzónévnek Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke marad, aki kitünteti hazánkat egy beszéddel is ’56 hetvenedik évfordulóján. De, miről fog vajon beszélni? Miről beszélhet egyáltalán?

Zelenszkij sem jött bocsánatot kérni

A magyarok, de a világ számára az ’56-os forradalmi események a szabadságért való küzdelemmel, a nemzeti önrendelkezéssel, az elnyomó, diktatórikus központi hatalommal való szembeszegüléssel fonódtak össze. A magyar szabadságküzdelmet bármilyen történelmi párhuzamba állítók is ezen üzenetek mentén helyettesíthetik be aktuális mondanivalójukba. Ezért nem ül többek között az orosz-ukrán konfliktus sem, ami sokkal inkább testvérháború. Szerencsésebb is, hogy Volodimir Zelenszkij sem vállalt felszólalást a magyar megemlékezésen, hiszen ő, hivatalból csak az ’56 leverésében vállalt ukrán szerep miatt kérhetett volna bocsánatot. Ennek pedig úgy látszik, még nem érkezett el az ideje.

Ursula birodalma

De, kanyarodjunk vissza Ursula von der Leyenhez, aki Brüsszel képviseletében érkezik hazánkba. Olyan rovott politikai múlttal a háta mögött, amely sokkal inkább illik a szovjet kommunista elnyomókhoz, mint a szabadság pártolóihoz. Persze, itt nem él a történelmi párhuzam. Brüsszel nem Moszkva, az Európai Unió pedig nem a Szovjetunió. Az uniós tagságot pedig mi akartuk (vagy, legalábbis nem tiltakoztunk ellene), nem ránkerőltették a történelmi nagyhatalmak. Ugyanakkor az is igaz, hogy az Európai Bizottság és Ursula von der Leyen politikai magatartása nem véletlen idéz föl a magyarokban kellemetlen történelmi emlékeket. Kezdve a brüsszeliták által kergetett rémálomszerű elképzeléssel egy Európai Egyesült Államokról, amelynek szívcsakrája Brüsszel, és amelynek irányítói maguk az uniós bürokraták. A belépéskor ugyanis nem az volt az ígéret, hogy nyithatunk cukrászdát Bécsben. Sokkal inkább egy olyan gazdasági közösség, amely „egység a sokszínűségben”. Persze, akkor még a színek nem voltak kisajátítva. És, ha az Egyesült Európai Államok még nem is létezik papíron, az Európai Unió jelenlegi vezetése mindent megtesz, hogy hatásköreit minél inkább túlterjessze olyan területekre is, így Brüsszel egyre inkább emlékeztet felettes államra, mint a szerződések alázatos őrére.

Ami rossz Magyarországnak, jó Brüsszelnek

Ursula von der Leyen pedig éppen Magyarországgal demonstrálta, hogyan is működik már a felettes állam, amelynek ő a császárnője. Ezt láttuk, amikor az Euróai Bizottság elnöke az Európai Parlamentben nyilvánította ki, mindaddig önkényesen visszatartják az uniós forrásokat, amelyek Magyarországnak JÁRNAK, amíg hazánk nem helyezkedi a Brüsszellel azonos álláspontra a migráció meg a gender-kérdések terén. Mindkét terület a tagországok belügye, persze csak addig az, amíg megegyezik az Európai Bizottság ideológiai nézőpontjával és terveivel. Ursula von der Leyen arról is nyíltan beszélt, az uniós források visszatartását a magyar közhangulat és a választások befolyásolására használták. Ha rossz a magyar embereknek, rossz a magyar gazdaságnak az az ellenzéknek kedvez – ezt nem csak a tiszás Kollár Kinga gondolja így, hanem maga Ursula von der Leyen is. És, hogyha a választások nem Brüsszel akarata szerint alakulnak, akkor jön a megtorlás. Most is jött volna, ha nem Magyar Péter győz. Négy éve a magyar választások utáni másnapon jelentette be Ursula von der Leyen, hogy kötelezettségszegési eljárást (egy újabbat) indítanak hazánk ellen. Egyértelmű bosszú.

Az olcsó magyar eneriahordozókat is elvette volna, szolidaritásból

Az Európai Bizottság elnöke ráadásul végig putyinbérencezte a háború kirobbanása óta a korábbi magyar vezetést, amiért az élni mert a vétójogával az orosz energiahordozók betiltása miatt. Hiába érvelt a magyar diplomácia azzal az egyszerű ténnyel, hogy történelmileg a magyar energiaipar döntően oroszokhoz kapcsolódik. És, hogy ez egy örökség. Ursula von der Leyen nagy ívben tett volna rá, hogy hazánkban egekbe szökik a gáz, a villany és a benzinár, az elszabaduló infláció meg még csak tetézné a sok otthon fagyoskodó magyar szenvedését. Sőt, politikailag ezzel szintén jóljárt volna. Ursula von der Leyen értelmezésében úgy van nekünk vétónk, hogyha lehetőleg nem élünk vele. És a vétó nem arra való, hogy az a nemzeti érdekek védelmét szolgálja. Az már csak külön szépsége a történetnek, hogy ellenben az olcsó magyar energiára, de még a tartalékokra is rátette volna a kezét. Mert szerinte ezt jelenti a szolidarítás. 

Brüsszel nem Moszkva, úgyhogy húzzuk meg magunkat

Szóval, ilyenek voltak Ursula von der Leyen leckéi szuverenitásból, nemzeti önérdekből. És, amikor majd idejön, vajon ezekről fog e beszélni? Hogy lehet, hogy ’56-ban felkeltünk az oroszok ellen a szabadásgunkért, de itt, az Európai Unióban azért lehetőleg fogjuk be a pofánkat, húzzuk meg magunkat, és bízzuk a sorsunkat Brüsszelre, meg rá. Mert majd ők azt jobban tudják. És, hogy Magyar Péter kormányát azért segítették hatalomra, hogy ezzel a nemzeti önrendelkezős izével szakítson végre Magyarország. Szokjuk meg, hogy Brüsszel önkényesen ad és elvesz. És, legfőképpen beleszól, milyen kormányt választhatnak a magyarok, és az milyen döntéseket hozhat.

• Vagy, erről szemérmesen hallgatni fog a bizottsági elnök? És inkább behozza az orosz-ukrán párhuzamot? És beszél egy kicsit a háborúról, annak jogosságáról, az igazságos győzelemig tartó harcról? Oroszország bukásáról, és az utolsó ukránig, de még azon túl is tartó küzdelemről? Mint annak idején a plakátokon. Mindegy, bármit mond is. Igazi vergődés lesz…