A brüsszeli birodalmi elit van most eufórikus hangulatban a szerb szuverenista politika elbukása után

Vucic - Orbán Viktoréhoz mérhető - veresége számunkra, a nemzeti jobboldal számára sokkal fontosabb kérdéseket vet fel, minthogy mi lesz a szerb belpolitikában. E kérdésekre adható válasz rá van írva az itteni helytartó, Magyar Péter vigyori fejére, hiszen a neki is munkát adó világprojekt úthengerszerű győzelmeinek vagyunk tanúi és elszenvedői.

Mert hiába büszke most az eddigi szerb ellenzék, hiába vigyorog Magyar Péter, hiába kéjeleg a hatalomban Tusk és a többi közép-európai ország "európéer" politikai vezetője, egyszer csak meg kell vallaniuk, hogy miért csak külföldi, fekete pénzekből, külföldi háttértámogatással, Alinsky továbbfejlesztett módszereivel tudnak ők győzelmet aratni? Miért nem megy ez saját erőből? Ugye, a putyini propaganda elleni küzdelem (amire például Ursula hivatkozott, amikor eurómilliárdokat kért a birodalmi ügynöksajtó normatív támogatására) azért elég gyengécske érv.

Például miért fogadta el a Fidesz anno az uniós közösségi média szabályozást, a DSA-t, amivel Brüsszel szupercenzorokat ültetett be az összes óriásplatform európai tartalomfelügyeletébe (az ellenálló és ezért brutálisan megbírságolt X-en kívül), persze szokás szerint Soros-féle NGO-kat kérve fel a piszkos munkára?

Hogyan fordulhat elő például, hogy a többi politikai párt, vagy a vállalkozói szféra számára még most sem elérhetőek azok a közösségépítő applikációk és a kapcsolódó algoritmusok, amelyekkel a külföldi "szakemberek" megnyerték a Tiszának a választást?

Hogyan lehetett egy egész országot tematizálni pl. az újvidéki tragikus balesettel, amiért mégiscsak egy építőipari vállalkozó, és nem a teljes kormány volt a felelős, vagy itthon a Zsolti-bácsis, immár igazoltan full kamu pedofilozással?

A valóságban arról van szó, hogy miközben itt mi hagyományos módszerrel posztolgatunk, addig ők szuperfegyverhez jutottak! És ez csak egy tétel a totalitárius eszköztárukból.

Ki kell mondani, az európai patrióta politika a padlón van. A néhány éve még győzelemre esélyes pártok és politikusok most bebábozódtak és kármentést folytatnak. Bár lenéztük és a végső hanyatlását jövendöltük, a közép-kelet-európai térségben mégis a Birodalom tör előre, sorra dőlnek le az utolsó védőbástyáink és egyelőre az ellenszert, a közös mozgósító erőt sem sikerült megtalálni. Hiába van tele a padlás az "igazunk volt" kártyáinkkal, a Nyugat hiába dől a szemünk előtt a kardjába (lásd pl. Párizst) és a EU gyarmatosított keleti végein hiába történik pont az, amit előre megjósoltunk (gender, háború és migráció)., ha ebből egyelőre nem tudnak erőt gyűjteni a normalitás pártjai. Pedig a pofonegyszerű politikai válasz itt van a levegőben: mi honvédők és szabadságharcosok vagyunk, ők aulikusok, lakájok és árulók.

Az elbukott kormányoldalnak pedig végig kell mennie az erkölcsi megtisztulás nehéz folyamatán. Végig kell vinni az örvendetesen elindult folyamatot, melynek során kihajítják a léghajóból azokat az elhasználódott arcokat, akik - különösen az elmúlt négy évben - forintra, meg ki tudja milyen valutára váltották a szuverenista szabadságharc becsületét és lejárattak bennünket.

Az orosz-ukrán háború kirobbantásakor, a gyors isztambuli békekötés meghökkentő nyugati megtorpedózásakor már tudni lehetett, hogy a brüsszeli Birodalom és a mögötte állók totális leszámolásba kezdtek. A szabadság és a normalitás pártjai pedig egy csapásra elveszítették a víziót, hogy egy uniós ország Brüsszel ellenében is lehet sikeres. Az orosz-ukrán háborúval elénk húzott vasfüggöny eltakarja a keleti kilátást, elveszi az Ázsia felé nyitott Európa vízióját és egy háborúzó birodalom pufferzónájává zülleszt bennünket. Így állunk most. Innen szép győzni.