Akták, ígéretek és megjegyzések — Magyar Péter kinyitotta pandora szelencéjét, kérdés, mekkora hasznot vagy kárt okozva

November 4-én, az 1956-os forradalom leverésének évfordulóján Magyar Péter bejelentette az ügynökakták széles körű nyilvánosságra hozatalát, amellyel első körben mintegy 60 ezer ember adatai váltak kereshetővé a nyitottaktak.hu oldalon. A történelmi jelentőségű döntés azonban komoly kérdéseket is felvet: vajon hányan kerülhetnek most méltatlanul pellengérre azok közül, akiket annak idején zsarolással vagy fenyegetéssel szerveztek be, és hányan úszhatják meg továbbra is a felelősségre vonást az eltűnt vagy szándékosan megsemmisített dokumentumok miatt? Miközben a részletes beszervezési dossziékra 2027 februárjáig várni kell, a nyilvánosság már most hozzáférhet olyan személyes adatokhoz, amelyek akár egykori hálózati személyek mai lakcímét is felfedhetik. Egy hatos karton azonban még nem bizonyítja az együttműködést, így az aktanyitás könnyen a történelmi igazságtétel helyett karaktergyilkosságok és politikai leszámolások eszközévé válhat. Az előttünk álló hónapokban tehát nemcsak a múlt titkai, hanem az aktanyilvánosság veszélyei is egyre inkább felszínre kerülhetnek.

Erről a november 4-i napról (sajnos) biztosan sokat fogunk még beszélni, és nemcsak az 1956-os szabadságharc leverésének évfordulója miatt. 

Magyar Péter ezt a napot választotta arra, hogy az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában (ÁBTL) bejelentse, megkezdődik az egykori állambiztonsági hálózat dokumentumainak széles körű nyilvánosságra hozatala. A bejelentéssel egy időben, délelőtt 10 órakor pedig elindult a nyitottaktak.hu weboldal, amelyen első körben mintegy 60 ezer, az állambiztonsági nyilvántartásokban szereplő személy adatai váltak kereshetővé.

Cseh Gergő Bendegúz, az ÁBTL főigazgatója úgy részletezte, hogy a nyilvánosságra hozatal több szakaszban történik. Szerdától három irattípus érhető el: a hálózati nyilvántartó kartonok, közismert nevükön a hatos kartonok, a B-naplók, valamint a Belügyminisztérium által az 1970-es évektől használt számítógépes nyilvántartási rendszer, vagyis a mágnesszalagok „H” adattára. A negyedik irattípus, a beszervezési dossziék közzétételét 2027. február 25-ig vállalták. Ezek feldolgozása és anonimizálása jelenleg is zajlik.

Duplán jajj a zsaroltaknak?

Szerkesztőségünk több tagja, így jómagam is többször megírta, miért fordul a visszájára, ha mindenféle szűrő nélkül, bárki bárkire rákereshet. Hiszen eleve a kutatók is vakarják a fejüket, kiket szerveztek be fenyegetésekkel, zsarolásokkal, és kik jelentkeztek önként a házmester-szerepre. 

A legérzékenyebb téma így a hatos kartonok kinyitása, amelyben a hálózati személyek alapvető személyazonosító adatait tartalmazzák. Vagyis nemcsak a fedőneveket, a beszervezés körülményeit tüntetik fel,  vagy azt, hogy ki volt az adott személy tartó- és beszervező tisztje, illetve milyen területen foglalkoztatták. 

Egy zsarolás, fenyegetés útján beszervezett megőszült embert simán megkereshet a saját házában egy, a dokumentumok értelmezésében egyáltalán nem jártas vadidegen, ugyanis az érintettek neve, születési helye és ideje, anyjuk neve mellett az akkori munkahelyük és lakcímük is szerepel. Ha előbbi esetében nem is kérdés, az utóbbinál nem biztos, hogy az adat mindenkinél változott. 

Azt ígérik, hogy az adatbázisból az is kiderülhet, ha valakinek a beszervezése végül meghiúsult, vagyis megtagadta az együttműködést. Ezt felírhatjuk plusz pontként, igaz, vélhetően épp emiatt kellett még az aktanyilvánosság előtt fél nappal kirobbantani egy álbotrányt Orbán Viktor és Lévai Anikó nevével. 

Az akták nagy része megsemmisült

Cseh Gergő Bendegúz azonban arra is felhívta a figyelmet, hogy a fennmaradt iratanyag korántsem teljes. A Rákosi- és Kádár-korszakban becslések szerint 150-160 ezer hálózati személy működhetett, azonban a levéltárban mindössze körülbelül 60 ezer emberre vonatkozó adat maradt fenn. 

Az 1956-os szabadságharc idején számos dokumentum megsemmisült vagy szándékosan semmisítették meg, a hatvanas években a Kádár-korszak vezetőinek iratait tüntették el, 1988-89-ben pedig ismét nagyszabású, sok esetben pánikszerű iratmegsemmisítés zajlott, amiből aztán kitört a Dunagate néven elhíresült botrány. 

A nyolcvanas évek megfigyeléseiről készült dokumentumok különösen hiányosak, mivel a tartótiszteket kifejezetten az iratok eltüntetésére utasították. Az igazgató szerint az is előfordulhat, hogy egyes dokumentumok magánszemélyekhez kerültek, ezért Magyar Péter arra kérte azokat, akik ilyen iratok birtokában vannak, hogy szolgáltassák vissza őket a levéltárnak. Kiváncsi leszek, hányan teljesítik a miniszterelnök kérését. 

Csurka vagy Medgyessy beszervezése? Nagyon nem mindegy...

A főigazgató elmondása szerint a mágnesszalagokról három adatállományt sikerült dekódolni. Ezek eredetileg 100-150 ezer személy adatait tartalmazhatták, azonban a fennmaradt és feldolgozható adatok száma mára körülbelül 55 ezerre csökkent. A mostani közzététel a III/II., III/III., III/IV. és III/V. ügyosztályok adatbázisaiban szereplő hálózati személyekre vonatkozó fennmaradt információkat is tartalmazza.

Ahogyan az igazgató is hangsúlyozta, a nyilvánosságra hozott kartonok önmagukban nem feltétlenül bizonyítják az együttműködést. 

Egy hatos karton megléte nem jelenti automatikusan azt, hogy az adott személy ténylegesen jelentéseket is készített vagy aktívan részt vett az állambiztonság munkájában. 

Mint írta, az adatbázisban ezért a beszervezés körülményeit, annak indokait és az együttműködés jellegét is igyekeznek feltüntetni. A beszervezés történhetett úgynevezett hazafias alapon, de zsarolással és fenyegetéssel is. Cseh példaként említette, hogy volt, akit beteg édesanyjával zsaroltak: azt helyezték kilátásba, hogy csak akkor kaphat gyógyszert a hozzátartozója, ha vállalja az együttműködést.

És itt érdemes még egy, jóval ismertebb példát is említeni: Csurka Istvánt is úgy szervezték be, hogy egyetlen jelentést sem sikerült belőle kicsikarniuk az elvtársaknak. Szemben Medgyessy Péter D-209-es ügyével, aki a Kádár-rendszer pénzügyminisztere is volt, vagyis többszörösen kompromittálódott a diktatúrában. 

A miniszterelnök is felelevenítette a D-209-et, kijelentve, hogy az Antall-kormány és a későbbi szocialista kormányok sem rendezték megfelelően a kérdést, noha időről időre komoly politikai botrányok robbantak ki, hosszú éveken keresztül “lehetőséget teremtve a politikai zsarolásra és visszaélésekre.”

Természetesen nem maradt el az előző kormányra való mutogatás sem. 

“Huszonötször szavazta le a Fidesz-KDNP kormány az aktanyilvánosságra vonatkozó javaslatokat” 

— mondta Magyar.

Magyar Péter nem akar halottgyalázást

Váratlanul a miniszterelnök a sajtótájékoztatón arra kérte a nyilvánosságot, hogy méltósággal és emberséggel kezelje a most megismerhetővé váló adatokat, hiszen sok esetben már elhunyt emberek múltjáról és családtagjairól derülnek ki információk. Külön kiemelte, hogy az egykori állambiztonsági hálózat nem kizárólag politikusokat, művészeket vagy közéleti szereplőket érintett: a társadalom szinte valamennyi rétegében jelen voltak a beszervezettek.

Bányászok, tanárok, diákok is működtek együtt a rendszerrel, jelentések készültek iskolákról, üzemekről, templomokról, szomszédokról és baráti társaságokról. 

A diktatúra egyik legsúlyosabb következménye az volt, hogy az emberek sokszor saját barátaikban, munkatársaikban és családtagjaikban sem bízhattak. Egy rossz mondat vagy akár egy politikailag nem megfelelő vicc is karriereket tehetett tönkre.

A miniszterelnök ugyanakkor hangsúlyozta, hogy bizonyos különösen érzékeny személyes adatok, így a vallásra és a szexuális szokásokra vonatkozó információk nem kerülnek nyilvánosságra. A felelősség megítélésekor pedig elsősorban azokat tartja felelősnek, akik a rendszert irányították: a pártvezetőket, a szolgálatok vezetőit és a tartótiszteket. 

Moszkvában lehet a többi irat

A dokumentumok eredeti példányait a levéltár nem módosítja, ugyanakkor szintén pozitív, hogy az érintettek helyesbítési kérelmeit digitalizált formában az iratok mellé csatolják, így az állambiztonság egykori állításai és az érintettek saját magyarázatai egymás mellett lesznek olvashatók.

Cseh Gergő Bendegúz arra is kitért, hogy a nyilvánosságra hozatal nemzetközi szempontból is rendkívüli jelentőségű. Megítélése szerint “ilyen széles körű hozzáférést máshol nem biztosítottak az egykori állambiztonsági dokumentumokhoz.” 

Hozzátette, hogy az orosz levéltárakban is lehetnek olyan iratok, amelyek Magyarországról hiányoznak, ugyanis a szovjetek annak idején dokumentumokat kérhettek be, és a magyar állambiztonságon belül is lehettek erre kijelölt embereik. A moszkvai levéltárak ezért a jövőben fontos információforrást jelenthetnek.

A nyitottaktak.hu oldalon névre, születési időre, fedőnévre, anyja nevére és irattípusra is lehet keresni, a rendszer pedig névhasonlóság alapján is képes találatokat megjeleníteni. A látogatók számára magyarázatok és rövid oktatóvideók segítik a rövidítések, kódok és dokumentumok értelmezését.

Összegzésképp említsük meg! Két plusz pontot érdemes az ÁBTL neve mellé tenni:

Egyrészt azt hogy az adatbázisból az is kiderülhet, ha valakinek a beszervezése végül meghiúsult. Másrészt lehetővé tették, hogy az állambiztonság hivatalos jelentése mellett a beszervezettek vagy annak szeretteinek az álláspontja is szerepeljen. Ám még mindig kérdéses, hogy hogy úszhatják majd meg a zsarolással beszervezettek a megbélyegzést, a félreértést, azt, hogy egy akta akár az egész hátralévő életét és renoméját tönkreteheti.

Izgalmas és egyben nyomasztó hónapok elé nézünk, hiszen nem fogjuk elkerülni a karaktergyilkosságokat. Talán ez sem a véletlen műve.

A teljes sajtótájékoztató alább visszanézhető: