Itt az uniós, hol az uniós (forrás)?

Tíz, kizárólag Luxemburg utasításait követő magyar ügyésszel indulhat meg az Európai Ügyészség (EPPO) hazai működése, amely a 2021-ig visszamenő jogkörök és az átfedésben lévő uniós-magyar finanszírozások miatt gyakorlatilag bármilyen hazai ügy felett átveheti az ellenőrzést. Laura Codruța Kövesi szervezete a korábbi együttműködéssel ellentétben teljesen kizárná a magyar hatóságokat a döntéshozatalból, ami a romániai magyar politikusok elleni korábbi DNA-túlkapások fényében súlyos szuverenitási és jogi kérdéseket vet fel.

Jön, amitől tartani lehetett: 2027-től az Európai Ügyészség (EPPO) Magyarországon is önálló nyomozati és vádemelési jogkörrel rendelkezik majd az uniós pénzeket érintő csalások és korrupciós bűncselekmények esetében, jelentősen elveszítve ezzel a jogi szuverenitásunkat. 

A szervezet tíz olyan magyar ügyésszel vág majd neki a munkának, akik csak Luxembourg utasítását hajtják majd végre, a magyar hatóságok semmilyen szinten nem szólhatnak majd bele a munkába. 

Ráadásul az EPPO-val ismét előkerül a visszamenőleges hatály. Az Európai Ügyészség ugyanis a 2021. június 1. óta elkövetett, hatáskörébe tartozó bűncselekményeket is vizsgálhatja, még akkor is ha Magyarország 2027-ben lesz a gittegylet tagja. 

Uniós vagy nem uniós? — Ki vagy mi dönti el?

Ennél nagyobb probléma, hogy hogyan különböztetnek meg uniós és magyar hatáskörű bűncselekményeket, ha a legtöbb projekt állami és uniós támogatásokból egyaránt működhet, és sokszor nem, vagy csak nagyon nehezen lehet követni, pontosan melyikből finanszíroztak bizonyos elemeket. 

Ilyenek a közös alapból pénzelt társfinanszírozások, ahol nem egy alkalommal egyben utalják ki a pénzt a számlára. Ám ne felejtsük el azokat a normatív támogatásokat sem, amelyben nem egy konkrét fizikai beruházást, például egy híd megépítésére adnak pénzt, hanem egy átfogóbb reformra, oktatási programra vagy bérkiegészítésre. Utóbbinál nyilván nehezen elképzelhető, hogy Magyarország ilyen forrásokhoz jusson, de azért elméletben játsszunk el a gondolattal. 

De bonyolítsuk tovább a helyzetet, hiszen az Európai Unió bürokratikus gépezete korábban már megtette. Ha Brüsszel egy módszeres, papíron független felülvizsgálat (audit) során szabálytalanságot talál, és megtagadja a projekt egy részének kifizetését — amit pénzügyi korrekciónak nevez —, akkor azt a részt végül teljes egészében a hazai költségvetésnek, végső soron az adófizetőknek kell állnia. Ilyenkor a projekt papíron uniósnak indul, de a valóságban részben vagy egészben tisztán államivá válik. Na, ebből tessék megmondani, hogy uniós vagy nem uniós az a bizonyos projekt!

Ebből pedig semmi más nem következik, csak az, hogy elméletben hiába csupán az uniós források útját ellenőrzi az EPPO, a valóságban bármit ellenőrizhet, mert közvetetten mindenhol találhatunk uniós bekötöttséget.

Agyrém: Bírók is lehetnek európai ügyészek

Visszatérve a tíz delegált, nagyjából kólásdoboznyi hatáskörű ügyészhez, kiderült, hogy aktív bírók is pályázhatnak az ügyészi pozícióra. Mindez pedig — bár egy cseppet sem csodálkozunk ezen — nagyon is megkérdőjelezi a bírói kar függetlenségének alapelvével való összeegyeztethetőséget. A bírói és a vádhatósági funkciók ilyen szintű összemosása többszörösen is összeférhetetlen. S bár a feltételekben megszabott négyéves politikai vagy párttisztségi tilalom egyfajta garanciának tűnik a visszásságokat illetően, ez is pusztán furkósbotként szolgál:

Ha akarom, könnyen kijátszom a törvényt, hiszen a politikai tisztség és a politikai múlt ma már megfoghatatlan, mivel rengeteg tisztség politikai színezetet kaphat. Ha viszont akarom, szigorúan kiszűrök olyan embereket, akik a regnáló hatalommal kritikusak, de a hazai jogi működést mélyen ismerik.

Hogy pontosan magyar viszonylatban hol válik szét a politika és hol a szakma, nemhogy mi, magyarok nem (mindig) tudjuk, de vélhetően az Európai Ügyészség feje, a román Laura Codruta Kövesinek sem lesz erre képessége (vagy indíttatása).

Szigorú vagy aljas?

Apropó Codruta Kövesi.  Ahogyan azt részletesen kifejtettük még PestiSrácok néven, az ügyészasszony a román korrupcióellenes hatóság, a DNA fejeként hírhedt volt túlkapásáról. Sokszor vádolták már meg politikai motivációval, egyesek szerint pedig a külföldi titkosszolgálatoknak dolgozik. 

Codruta úgy került 2019-ben az EPPO élére, hogy egy botrányos hangfelvétel kiszivárgása után az alkotmánybíróság leváltotta a korrupcióhatóság éléről, majd Romániában eljárás is indult ellene. Végül a vádak alól gyanús körülmények között felmentették, és voilá, akkor frissen alakuló Európai Ügyészség vezetőjévé választották. 

Talán egykori férje, Kövesi Eduárd botrányos válásának hatására, de rendszeresen vegzálta az erdélyi magyar politikusokat, jobbára különösebb indok nélkül. Horváth Anna, Ráduly Róbert, Mezei János, Nagy Péter Tamás, Antal Árpád ügye kísértetiesen hasonlít egymással, ahol a DNA-val látványos akció keretében előállította, letartóztatta, megfigyeltette és éveken át meghurcoltatta őket, hogy aztán nagyrészt felmentéssel vagy a nyomozás megszüntetésével zárja az “ügyeket.”

Stílusa nem változott később sem, az EPPO-ban eljáró ügyészektől évente 25-30 európai nyomozási határozat érkezik, döntő többségében áfára vagy vámilletékre elkövetett adócsalási ügyekben. 

Ráadásul ami igazán érdekessé teszi hazánk helyzetét, hogy a Magyar Ügyészség eddig is együttműködött Kövesiékkel, ám a végső döntést nem a román ügyészasszony, hanem a hazai szerv hozta meg. Ahogyan hivatalossá válik a csatlakozásunk, az Európai Ügyészség vezetőjéé az egyszemélyes döntés. 

Ezek után ember legyen a talpán, aki azt bizonygatja, hogy nekünk így lesz a legjobb.

Kiemelt kép: Laura Codruta Kövesi, az Európai Ügyészség vezetője. Fotó: MTI/EPA/Bogdan Cristel.